A harag égiesíthetőségéről

A harag égiesíthetőségéről

Share this content.

Forrás: Híd magazin, szöveg: Kinyik Anita
Sötét felhők gyülekeznek, arcvonásai megfeszülnek, szája remeg az indulattól, és a kívülről szemlélők már tudják, az elkövetkező másodpercekben – ahogy az lenni szokott – keresetlen szavak törnek majd elő belőle, aztán a szavakból szólavinák lesznek, és senki nem menekülhet az ártól, mert az mindenkit magával ránt és betemet…

Na de mi történne akkor, ha hirtelen ő maga is a jelenet külső szemlélőjévé válna? Mi volna, ha mégiscsak hallgatna arra a benső hangra, mely ugyan meglehetősen szelíd és halk hangon, de mégis kiált, jelez, int, hogy állj! Nos, akkor meglepő dolog történne: egy paprikavörösen hadonászó méregzsákot látna, és a hasát fogná a nevetéstől. És nem értené, hogy is vehette magát komolyan eddig olyankor, amikor így festett. Hogyan ragaszkodhatott foggal-körömmel annyi kisstílű dologban a saját fixa ideáihoz, a nagyobbakban meg hogyan lehetett ennyire szemellenzős… Egyáltalán, miért lehet az, hogy ilyenkor eltűnik a jobbik énje, aki toleráns, empatikus, önkritikus stb.?

Az emberi szervezet – illetve az azt teremtő – csodája, hogy még a legkényesebb szituációkban is adatik lehetőség a felebarátibb magatartás választására. Van néhány másodpercnyi időrés ugyanis a harag érzésének realizálása és a haragot a külvilágtól elzáró zsilip – az esetek többségében szellemi-lelki értelemben környezetszennyező – megnyílása között; mondhatjuk, az emberi agy információfeldolgozása következtében. Ugyanakkor tekinthetjük esélynek is ezt a pár pillanatot, hogy – észveszejtés helyett – leleménnyel, méltósággal és a valódi rendeltetésünket nem feledve kezelhessük a helyzetet.

Ha a kognitív idegtudomány egy figyelemre méltó felismerését is megpróbáljuk bevonni ebbe az elnagyolt és korántsem tudományos igényű gondolatfutamba, újabb bizonyítékot találhatunk arra, hogy az isteni rend csírája valamiképp mégiscsak megjelenik a tökéletlen emberi konstrukcióban is: az izgató hatást kiváltó neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) az egyént haragra gerjesztő szituációkban ugyanis két ütemben szabadulnak fel. Ebből következően, ha az első, zsigeri reakciónk negatív is, a második haraghullámot még időben elcsíphetjük, és megelőzhetünk vele egy – a termelődő stresszhormonok következtében is – sokkal pusztítóbb árt, mely akár bennünket magunkat is napokig mérgezhet belülről.

Egy másféle megközelítésből tehát azt mondhatjuk, nem mindegy, melyik „farkasunknak” adunk enni: a folyton megtámadott szegény énnek, aki imádja magát sajnáltatni, áldozatszerepben feltüntetni, és ugrásra készen szinte vágyik a konfliktushelyzetre, vagy a fölfelé tekintő, a létében való igazolást sosem kívülről váró, csöndesebb, rejtőzködőbb életmódot folytató – felsőbbrendű – énnek. Az érzelmek világa változó, szeszélyes, tünékeny, ahogy a földi világ és benne a „szegény kis énünk” is, ezzel szemben az isteni rend világa – melyhez jó esetben hosszú távon tartozni kívánunk – állandó. A helyes út tehát mindig, ha haloványan is, de felvilágol előttünk, a mi döntésünk, a mi szabad akaratunk megnyilvánulása, hogy ezt választjuk-e, vagy a harag továbbgyűrűztetését. A benső hang meghallására, a jó irány meglátására kell treníroznunk belső érzékszerveinket: lelki szemeinket és füleinket.

Hogy az ember az őt ért vélt vagy valós sérelmek mellett mosolyogva el tudjon menni, ahhoz egy bizonyos érettségi szintre már el kell jutnia. Jó hír azonban, hogy az önmegfigyelés technikáját lehet gyakorolni! Tudvalevő ugyanis, hogy az emberi agy neuronpályái, a berögzült gondolati és viselkedésminták is alakíthatóak. Ha gyakran ismételt dühös, agresszív reakcióinkkal jó mélyen be is ágyaztunk tekervényes koponyatartalmunkba az elektromos kisülések meghatározott sorrendű pályáit – ezt hívják beidegződésnek –, akkor is van esélyünk változtatni. Mindehhez tudatosság, önfigyelem, önfegyelem és persze az égiek támogatása szükséges. Hisz égtelen, ki haragra gerjed…

 

 

Címkék: harag -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!