Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, a szintaxis és a diskurzus szintjén egyaránt képes elemezni a Koránt. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonzza mostanában a muzulmán embereket Krisztushoz. Tapasztalatai szerint három oka van annak, hogy egyre nagyobb számban fordulnak a muszlimok a keresztyénség felé.
Albertné Görgey Zsuzsanna a magyarországi életvédők egyike. Görgei Artúr leszármazottja családjuk protestáns keresztyén gyökereiről ad képet nekünk.
Idős nénit vittünk le az emeletről. Hárman fogtuk a széket, amiben ült. Minden lépést ki kellett számítani, nehogy kibillenjen az egyensúlyból. Erőlködtünk, izzadtunk rendesen. Egyszer csak Dédi váratlanul elkapta a lépcsőházi korlátot, mivel bizonytalannak érezte a helyzetét, de éppen ettől a mozdulattól esett ki majdnem a székből. Meg kellett kérni, hogy engedje el a korlátot.
A prostituáltak többnyire munkára kényszerített, rendszeresen bántalmazott fiatal lányok. A Névtelen Utak Alapítvány 2012 óta foglalkozik az emberkereskedelem, és azon belül is a prostitúció áldozatainak teljes körű rehabilitációjával és társadalmi reintegrációjával. Az Alapítvány egyik vezetőjével Erdészné Kárpáti Judit beszélgetett a Lélekhangoló című rádióműsorban. A beszélgetőpartner kilétét biztonsági okokból nem hozhatjuk nyilvánosságra.
Pátkai Róbert evangélikus lelkész, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt hagyta el Magyarországot huszonhat évesen. Angliában telepedett le. Megszervezte az Angliai Magyar Evangélikus Egyházat, melyet negyven éven keresztül gondozott angol nyelvű szolgálata mellett. 1964–88-ig a londoni Cityben működő angol nyelvű evangélikus gyülekezet lelkésze, majd 1977-től huszonkét évig az Egyesült Angol nyelvű Egyház püspöke volt. Írásában a világban szétszórt magyarságról emlékezik meg.
Az egyik legegyetemesebb emberi érzés a hazaszeretet. De a Biblia látószögéből nézve, mint minden, ez is rettenetesen kicsorbult. Valaha alapvető erkölcsi kategória volt a honvédelem. Egy minden tekintetben felhígult világban elborzadva láthatjuk, csak a határtalanul anyagiakra koncentráló, jólétre számító élet a cél. Minden más háttérbe szorult. Már nem számít a szülőföld, csak az, hol lehet jobban élni minél kevesebb munkából.
Veress István cikke a Híd magazinben jelent meg. Az írás a szerző öninterjúja.
Egyházi körökben, különösen nálunk, „evangélikuséknál”, manapság minden az 500-ról szól. A reformáció fél évezredes évfordulójáról, melyet 2017-ben ünnepelünk. Annyi lehetőséget kínál ez a kerek jubileum, hogy számba sem lehet venni. Rengeteg programra – előadásokra, kiállításokra, kulturális eseményekre, felekezetek közötti párbeszédekre és még ki tudná felsorolni mi mindenre – nyílik alkalom. És ez így van jól! Csak remélni lehet – mert az ellenkezőjére nem ez lenne az első eset –, hogy a programok között és programokban nem vész el a lényeg: kit, mit ünnepelünk, és hogyan?
Budapest – Ifj. Zászkaliczky Pál jelenleg gyülekezeti felügyelő a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben, de az egyházban gyerekkora óta otthonosan mozog lelkészi család sarjaként. Négygyermekes édesapa, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) egyik alapítója.
Nyilvánvaló, hogy semmiképp sem lenne szabad engednünk, hogy egy gyermek ilyen állapotba kerüljön. Sehol a Földön, senki nem engedhetné ezt. Felmerül bennem a kérdés, vajon teszek-e eleget ahhoz, hogy ne körözhessenek ilyen gyermekfotók az interneten? Itt nem az információáramlásra gondolok, hanem a kiváltó okokra.
Budapest – Van, aki folyamatosan harcol ellene, más szinte szívesen enged neki. A kísértés mindennapos tapasztalatunk, Jézus is számtalan módon átélte itt, a földön. Szeverényi János, a Híd magazin főszerkesztője, a lapszám formálódása közben kiérlelődött gondolatait osztja meg velünk.
A kísértés témája a Szentírásban többoldalú. Nem egységes dogmatikai tanításban részesülünk, hanem különféle történetekben tárja elénk a Szentírás ezt a különös jelenséget.
Peckesen lépdel a ló, rajta egy délceg alak utazik, mellettük poroszkál hűséges gonosz szándékkal az Ördög és a Halál. Nem tudjuk, hová tart a ló és a gazdája, a két „túlvilági” alak azonban mindenhová követi őket. A kép főszereplője, a Lovag életútja – halandó lévén – a halálba vezet. Fogy az út, és vele párhuzamosan az ő életideje is fogy. Lehetséges – mivel Dürer egy meglett embert ábrázol –, hogy ez a lóháton megtett szakasz életének utolsó útja.
Dr. Johannes Reimer a Dél-afrikai Egyetem és a németországi Ewersbach teológiai főiskolájának a missziológia professzora. Sorozatunkban a Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban, a 2015. június 22. és 26. között tartott ökumenikus lelkészi, munkatársi konferencián elhangzott előadásait adjuk közre. Ezekben a missziói gyülekezetről alkotott képe bontakozik ki részleteiben.
Miért, most nem eléggé azok? – kérdezhetik a címet olvasva. Az elmúlt években több témában is felmérés készült az egyházban. Arról viszont nem tudok, hogy megkérdezték volna-e a lelkészeket, hogy munkaidejük – ami nincs – hány százalékában végeznek valódi lelkészi munkát. Tudom, a „valódi” szóval vitát gerjeszthetek, mégis vállalom, mert úgy látom, hogy a korábban sem ideális helyzet és arányok mostanság még inkább kedvezőtlen irányba tolódtak. De, hogy ne rejtélyeskedjek, gondoljuk végig, hogy egyházunkban a lelkészi szolgálatnak nevezett – és most keresem a szavakat – hivatás milyen mértékben az, amire annak idején lelkészeink készültek.
„Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Istennek ezen ígéretére alapozva jött létre az érdi imádkozó édesanyák hetenként, házaknál összegyűlő közössége az előző év októberében. Néhány éve egy kedves baptista testvér ajánlotta figyelmembe Fern Nichols Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára (KIA, Budapest, 2011) című könyvét, amelyen keresztül Isten a szívemre helyezte, hogy legyünk az igének cselekvői is, ne csupán hallgatói.
Szombathely – Az oltártól oltárig zajló szolgálat képe gyülekezeti munkánkat alapvetően határozza meg. A százhúsz éves szombathelyi evangélikus templom oltárától indulva kis körútra invitáljuk az olvasót, amely során gyülekezetünk épülését és életét igyekszünk bemutatni.
Dr. Johannes Reimer a Dél-afrikai Egyetem és a németországi Ewersbach teológiai főiskolájának a missziológia professzora. A Híd magazinban indult sorozatban a Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban a 2015. június 22. és 26. között tartott ökumenikus lelkészi, munkatársi konferencián elhangzott előadásait adjuk közre. Ezekben a missziói gyülekezetről alkotott képe bontakozik ki részleteiben.
Bódi Emese, az Evangélikus Hittudományi Egyetem méltán népszerű oktatója hívott fel a minap. Elmondta, hogy édesanyja súlyos betegen kórházban fekszik, alig van magánál. Kérte, hogy imádkozzam érte. Személyesen ugyan csak néhányszor találkoztam dr. Bódi Istvánné Vécsey Judittal, de sokat hallottam róla, és arról, hogy milyen sokat tett családjáért. Közel húsz évvel ezelőtti megözvegyüléséig férjéért is, illetve folyamatosan leányáért.
Budapest – Duszka József nyugalmazott életvédelmi nyomozóval Szeverényi János beszélgetett a Híd magazinban.
Kiss János 1912-ben született Nyíregyházán paraszti szülők gyermekeként. Két fiú és két lánytestvére volt. A fiúk mindannyian tanítók lettek, Kiss János 1932-ben végezte el szülővárosa tanítóképzőjét.
Budapest – A hívő keresztyén orvos kertvárosi otthonában béke, harmónia, nyugalom, csend vesz körül, mikor elkezdünk a haragról beszélgetni. A doktor magazinunk visszatérő szerzője, praxisában számos – zömmel keresztyén – beteggel találkozva a lélek eme nem éppen felemelő érzéséről is sok tapasztalattal bír. Mindannyiunk életét szegélyezi a harag, mondja, s életünk végéig időszakos útitársunk marad – de nem mindegy, hogy hogyan uralkodunk rajta. Olvasóinknak már az elején megfogalmazzuk a biztatást: Isten tanácsát e téren is érdemes megfogadni! Teremtőnk nem hagy martalékául a rossz indulatoknak – csak adjuk át magunkat vezetésének.
Sötét felhők gyülekeznek, arcvonásai megfeszülnek, szája remeg az indulattól, és a kívülről szemlélők már tudják, az elkövetkező másodpercekben – ahogy az lenni szokott – keresetlen szavak törnek majd elő belőle, aztán a szavakból szólavinák lesznek, és senki nem menekülhet az ártól, mert az mindenkit magával ránt és betemet…
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház