Dr. Béres Tamás lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékének tanszékvezető tanárával, hétgyermekes édesapával Erdészné Kárpáti Judit beszélgetett.
Philipp Melanchthon a wittenbergi reformáció második legfontosabb alakja. Lutheren kívül nincs más, aki nagyobb szerepet játszott volna az evangélikus hagyomány alakításában, mint ő. Három hitvallási irat szerzője, köztük az evangélikus identitást évszázadokra meghatározó Ágostai hitvallásé is. Ő írta az első lutheránus dogmatikát, és ő dolgozta ki a wittenbergi egyetem úttörő tanulmányi rendjét. Ezzel döntő mértékben járult hozzá a lelkészképzés szakmai-tudományos színvonalának megalapozásához. Korának szinte valamennyi fontos vallási megbeszélésén részt vett, és rendszerint ő szövegezte meg a wittenbergi teológusoktól kért szakvéleményeket. Ezért is nevezték a reformáció titkárának.
„Az internet gondolkodásképtelen ősembereket nevel a gyerekeinkből.” Ez a mondat egy gyermekkönyvkiadó szerkesztőségi ülésén hangzott el, egy olyan ember szájából, akinek több évtizedes tapasztalata van arról, milyen könyveket érdemes kiadni gyerekeknek, fiataloknak. Döbbenten hallgattam, amit mondott, s csak az rázott meg még jobban, hogy a szerkesztőségben mindenki igazat adott neki. Olyan (igaz, jobbára könyvészeti) szakemberek, akik elvben értenek a gyerekekhez. Bizony, sokszor mi, szülők is úgy érezzük, hogy egyfajta visszafejlődés történik. Mintha a digitális generációváltás valójában degeneráció, visszafejlődés lenne. Tényleg! Hogy is van ez?
Az 1990-es évek közepén Boleratzky Lóránd evangélikus egyházjogász rám bízott egy kéziratot. Kutas Kálmán: Festusok és főpapok előtt – állt a kissé viharvert irattartón a kézzel írt cím. Belelapoztam: „Éjjelenként, kora hajnalban lejegyzem egy-két gondolatomat. Tollal, kézírással. Ma is szokásom (1964 márciusában írom le e lapokat), hogy rejtekhelyre dugom írásaimat, hajnalban felöltözködöm a sötétben, minden előre el van készítve, hogy erős világítás ne legyen az udvar felé, gyertyafény mellett készítek el és fogyasztok el egy csésze teát, ritkábban egy feketét, s kis világítás mellett írok… A leírt dolgokat megint elrejtem. Néha úgy, hogy alig találok rájuk.” – A fentieket a harmincnyolc gépelt, A/4-es oldal születéséről a szerző.
A boldogmondások azoknak a keresztyéneknek a jellemzőit írják le, akik e világ „sója és világossága”. A fenti ige szerint a gyászolóknak kellene boldognak lenniük? A missziós lelkület hátterében ennek az érzésnek kell lennie? Igen, de ehhez meg kell értenünk, hogy mi ez a sírás, mi ez a gyász! A görög szó olyan panaszkodást, sírást jelent, ami egy számunkra kellemetlen, nehéz helyzet miatt történik. Itt azért sírnak, mert látják a környezetükben a bűn miatti szenvedést. A sírók tehát az együttszenvedők.
„Örök hajlékodba fogadj be, Uram!” – énekelte 2017. március 3-án a nagy gyülekezet Cseri Kálmán temetésén. Testvérünk volt ő itt, tanítónk és lelkigondozónk. Sok ezer igehirdetés, számtalan kazetta (ma már interneten hallgatjuk), könyv, emlék tolul szívünkbe, emlékezetünkbe. Köszönjük, Istenünk, emberedet, akit adtál ennek a nyugtalan, nehéz kornak! 1962 óta hirdette az igét.
Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkésszel a Híd magazin legutóbbi számában olvashattak interjút. Az alábbiakban ezt közöljük az evangelikus.hu oldalán.
Budapest – Ulrich Parzany lesz a 2017. októberben a Deák téren tartandó országos evangélizáció igehirdetője. A Híd magazin készített vele interjút.
A reformációt megtéréssel, megújulással ünnepeljük helyesen. A megújulás az egyházban azt jelenti, hogy igazodunk, megtérünk újra és újra Krisztushoz, az ő személyéhez, ajándékaihoz (tanítás, megváltás, élő közösség), stílusához. Az elmúlt évtizedekben láthattam élő gyülekezeteket. A megújuló közösségek karakterjegyeit gyűjtöttem egybe.
Sólyom Jenő 1904. július 25-én született Kolozsváron. Gimnáziumba járt, amikor a trianoni békediktátum miatt iskolaigazgató édesapja elveszítette állását és szolgálati lakását, ezért Budapestre kellett költözniük. Itt érettségizett 1922-ben, majd Budapesten, Sopronban s Bázelben folytatott teológiai tanulmányokat.
Az egyházak feladata: igaz bűnbánatra buzdítani, hogy az emberek megtérjenek és éljenek.
Segítő kérdések, avagy néhány szempont a vizsgálódáshoz: jó közösséghez készülök-e csatlakozni?
Taliándörögdön, az evangélikus istentisztelet keretében, a hetvenhét éves Homonnayné Hetényi Eszter keresztelőjét tartották 2016. július 17-én. Veress István lelkész több alkalommal órákon keresztül beszélgetett vele, a Hitünk alapjai sorozaton való részvétele pedig jó szolgálatot tett keresztelői előkészítőként. Erre az ünnepre a taliándörögdiek minden felkérés nélkül szeretetvendégséggel készültek. A bizonyságtétel alatt megindultságuk miatt sokan sírtak. (Garádi Péter)
Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, a szintaxis és a diskurzus szintjén egyaránt képes elemezni a Koránt. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonzza mostanában a muzulmán embereket Krisztushoz. Tapasztalatai szerint három oka van annak, hogy egyre nagyobb számban fordulnak a muszlimok a keresztyénség felé.
Albertné Görgey Zsuzsanna a magyarországi életvédők egyike. Görgei Artúr leszármazottja családjuk protestáns keresztyén gyökereiről ad képet nekünk.
Idős nénit vittünk le az emeletről. Hárman fogtuk a széket, amiben ült. Minden lépést ki kellett számítani, nehogy kibillenjen az egyensúlyból. Erőlködtünk, izzadtunk rendesen. Egyszer csak Dédi váratlanul elkapta a lépcsőházi korlátot, mivel bizonytalannak érezte a helyzetét, de éppen ettől a mozdulattól esett ki majdnem a székből. Meg kellett kérni, hogy engedje el a korlátot.
A prostituáltak többnyire munkára kényszerített, rendszeresen bántalmazott fiatal lányok. A Névtelen Utak Alapítvány 2012 óta foglalkozik az emberkereskedelem, és azon belül is a prostitúció áldozatainak teljes körű rehabilitációjával és társadalmi reintegrációjával. Az Alapítvány egyik vezetőjével Erdészné Kárpáti Judit beszélgetett a Lélekhangoló című rádióműsorban. A beszélgetőpartner kilétét biztonsági okokból nem hozhatjuk nyilvánosságra.
Pátkai Róbert evangélikus lelkész, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt hagyta el Magyarországot huszonhat évesen. Angliában telepedett le. Megszervezte az Angliai Magyar Evangélikus Egyházat, melyet negyven éven keresztül gondozott angol nyelvű szolgálata mellett. 1964–88-ig a londoni Cityben működő angol nyelvű evangélikus gyülekezet lelkésze, majd 1977-től huszonkét évig az Egyesült Angol nyelvű Egyház püspöke volt. Írásában a világban szétszórt magyarságról emlékezik meg.
Az egyik legegyetemesebb emberi érzés a hazaszeretet. De a Biblia látószögéből nézve, mint minden, ez is rettenetesen kicsorbult. Valaha alapvető erkölcsi kategória volt a honvédelem. Egy minden tekintetben felhígult világban elborzadva láthatjuk, csak a határtalanul anyagiakra koncentráló, jólétre számító élet a cél. Minden más háttérbe szorult. Már nem számít a szülőföld, csak az, hol lehet jobban élni minél kevesebb munkából.
Veress István cikke a Híd magazinben jelent meg. Az írás a szerző öninterjúja.
Egyházi körökben, különösen nálunk, „evangélikuséknál”, manapság minden az 500-ról szól. A reformáció fél évezredes évfordulójáról, melyet 2017-ben ünnepelünk. Annyi lehetőséget kínál ez a kerek jubileum, hogy számba sem lehet venni. Rengeteg programra – előadásokra, kiállításokra, kulturális eseményekre, felekezetek közötti párbeszédekre és még ki tudná felsorolni mi mindenre – nyílik alkalom. És ez így van jól! Csak remélni lehet – mert az ellenkezőjére nem ez lenne az első eset –, hogy a programok között és programokban nem vész el a lényeg: kit, mit ünnepelünk, és hogyan?
Budapest – Ifj. Zászkaliczky Pál jelenleg gyülekezeti felügyelő a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben, de az egyházban gyerekkora óta otthonosan mozog lelkészi család sarjaként. Négygyermekes édesapa, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) egyik alapítója.
Nyilvánvaló, hogy semmiképp sem lenne szabad engednünk, hogy egy gyermek ilyen állapotba kerüljön. Sehol a Földön, senki nem engedhetné ezt. Felmerül bennem a kérdés, vajon teszek-e eleget ahhoz, hogy ne körözhessenek ilyen gyermekfotók az interneten? Itt nem az információáramlásra gondolok, hanem a kiváltó okokra.
Budapest – Van, aki folyamatosan harcol ellene, más szinte szívesen enged neki. A kísértés mindennapos tapasztalatunk, Jézus is számtalan módon átélte itt, a földön. Szeverényi János, a Híd magazin főszerkesztője, a lapszám formálódása közben kiérlelődött gondolatait osztja meg velünk.
A kísértés témája a Szentírásban többoldalú. Nem egységes dogmatikai tanításban részesülünk, hanem különféle történetekben tárja elénk a Szentírás ezt a különös jelenséget.
Peckesen lépdel a ló, rajta egy délceg alak utazik, mellettük poroszkál hűséges gonosz szándékkal az Ördög és a Halál. Nem tudjuk, hová tart a ló és a gazdája, a két „túlvilági” alak azonban mindenhová követi őket. A kép főszereplője, a Lovag életútja – halandó lévén – a halálba vezet. Fogy az út, és vele párhuzamosan az ő életideje is fogy. Lehetséges – mivel Dürer egy meglett embert ábrázol –, hogy ez a lóháton megtett szakasz életének utolsó útja.
Dr. Johannes Reimer a Dél-afrikai Egyetem és a németországi Ewersbach teológiai főiskolájának a missziológia professzora. Sorozatunkban a Révfülöpön, az Ordass Lajos Oktatási Központban, a 2015. június 22. és 26. között tartott ökumenikus lelkészi, munkatársi konferencián elhangzott előadásait adjuk közre. Ezekben a missziói gyülekezetről alkotott képe bontakozik ki részleteiben.
Miért, most nem eléggé azok? – kérdezhetik a címet olvasva. Az elmúlt években több témában is felmérés készült az egyházban. Arról viszont nem tudok, hogy megkérdezték volna-e a lelkészeket, hogy munkaidejük – ami nincs – hány százalékában végeznek valódi lelkészi munkát. Tudom, a „valódi” szóval vitát gerjeszthetek, mégis vállalom, mert úgy látom, hogy a korábban sem ideális helyzet és arányok mostanság még inkább kedvezőtlen irányba tolódtak. De, hogy ne rejtélyeskedjek, gondoljuk végig, hogy egyházunkban a lelkészi szolgálatnak nevezett – és most keresem a szavakat – hivatás milyen mértékben az, amire annak idején lelkészeink készültek.
„Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Istennek ezen ígéretére alapozva jött létre az érdi imádkozó édesanyák hetenként, házaknál összegyűlő közössége az előző év októberében. Néhány éve egy kedves baptista testvér ajánlotta figyelmembe Fern Nichols Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára (KIA, Budapest, 2011) című könyvét, amelyen keresztül Isten a szívemre helyezte, hogy legyünk az igének cselekvői is, ne csupán hallgatói.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház