Skip to main content

2021. december 27. 10:00

A teremtett világ csodája az Úrra mutat

Nagy Zoltán neurológusprofesszor festészetről, hitről, az egyház szent hivatásáról

„Hívő evangélikus vagyok, naponta olvasom a számítógépem képernyőjén a Bibliát. És kutató neurológus vagyok, akinek szenvedélye az ember idegrendszerének megismerése, megértése. Az agykutatás az én gondolkodásomat is, mint sok más kutatóét, a Teremtő felé terelte” – mondta el lapunknak Nagy Zoltán neurológus, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egykori főigazgatója, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa. A Budavári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében az év végéig látható a festményeiből rendezett kiállítás. Ez alkalomból kértük interjúra.

Nagy Zoltan foto Magyari Marton

– Neurológusként hogyan vezetett az útja az önálló kiállításig?

– Kamaszkoromban ügyesen bántam a ceruzával, az ecsettel, komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy festőművész legyek. Kiváló tanárom, Magyarász Imre kultúrája, lelkesítése nagy hatással volt rám, és biztatott is, hogy ezt a pályát válasszam. Ugyanakkor a természettudományok is nagyon érdekeltek, fizikából, matematikából a legjobbak közé tartoztam, és végül is úgy döntöttem, hogy ebben az irányban tanulok tovább. Erről a tervemtől az térített el az utolsó pillanatban, hogy negyedikes gimnazistaként érettségi előtt a pszichológiaórákon annyira magával ragadott az agy működésére vonatkozó, számomra új ismeret, hogy az utolsó pillanatban úgy döntöttem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara helyett az orvosi egyetemre jelentkezem.

– Az egyetemi évek alatt, majd a későbbiekben mennyire volt lehetősége a festészettel foglalkozni?

– Az egyetemi lapban folyamatosan jelentek meg írásaim különböző kiállításokról, és rendszeresen találkoztam festő barátaimmal, így a bensőséges kapcsolatom megmaradt a művészetekkel, de egyéb formában is része maradt az életemnek a képekben való gondolkodás, hiszen az első munkahelyemen, a patológián a kórszövettan kifejezetten vizuális alapú diszciplína volt. A kórszövettan, a hisztológiai metszetek tanulmányozása egyfajta képi világ. A patológiáról elkerülve megtaláltam a hivatásomat, az idegelmegyógyászatot. Iparművész feleségem baráti körén keresztül kapcsolatban maradtam a művészekkel, kiállításokra jártunk. Feleségemtől karácsonyra gyakran kaptam festéket, ecsetet, vásznat, szerette volna, hogy több időt töltsek alkotással. A klinikai munka, a gyógyítás és a kutatás teljes embert követelt, sőt még többet. És ez nem változott akkor sem amikor az egyetemet elhagyva országos intézetet igazgattam. A hivatástól, a munkától ellopott kis időkben színvonalas művészi munkára nem volt erőm.

Nagy Zoltan festmenye foto Magyari Marton 4

– Mikor kezdett ismét festeni?

– 2018-ban, amikor végleg nyugdíjba mentem, a napi rutinom részévé vált, hogy előveszem a vásznat, és festek. Ehhez nem elég a festés technikájának ismerete, gyakorlata, de szükség van valamiféle közlési vágyra is, és egyre markánsabban fogalmazódott meg bennem, milyen képeket szeretnék megcsinálni. A mondanivaló és a hozzá kapcsolódó vizuális ötlet nagyjából egyszerre jelenik meg, amit nálam ilyenkor a „fejben festés” követ. A képcsinálásban fontos tényező emellett a véletlen. Festés közben éreznie kell, hogy ez a tényező meddig hasznos a kép elkészítésében, és hol van az a pont, amikor nem szabad tovább hozzányúlni, mert a képalkotásnak ez a sodró, véletlenszerű folyamata befejeződött. Abban, hogy most egy kiállításom megnyitója után beszélgethetünk, jelentős szerepe van Sváby Lajos mesternek, a kiváló, Kossuth-díjas festőnek is, akivel nagyon jó barátságba kerültem. Ő úgy beszélt a képeimről, hogy önbizalmat adott, és tovább erősítette a motivációmat, hogy érdemes a festészettel foglalkozom.

– A Budavári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében rendezett kiállítás megnyitóján Fabiny Tamás püspök három szóra építette fel a beszédét: tudomány, művészet, szeretet. A tudományról és a művészetről már beszéltünk, a szeretetről úgy tudunk, ahogyan János első levelében olvashatunk róla: Isten szeretet. Hívő tudósként mit jelent az ön számára a hit, az Istennel való kapcsolat?

– Kamaszkoromban a Deák téren nagy hatással volt rám Keken András lelkész. Sokszor beszélt arról, hogy a hitért időről időre meg kell küzdeni, mert a napi élet turbulenciájában olykor felmerül bennünk a kérdés, hogy Isten valóban létezik-e, vagy inkább csak egy antropológiai hagyomány. A teremtett világ belső logikája, felépítettsége, a csodája számomra az Úrra mutat, ami néha nagyon egyértelműnek tűnik, könnyen megfogalmazhatónak, máskor pedig nehezebben éljük át mindezt, és nehezen is tudunk beszélni róla. Az ember napi kommunikációjában nincs kellő nyelvi erő a lényegi kérdések megragadására, kifejezésére, vagyis az igazán fontos kérdésekben a nyelv nem is ritkán zavaró tényező lehet. Amikor az ember a hitét akarja megfogalmazni más számára, gyakran dadogóssá válik, mert az Istennel való kapcsolatunk nehezen önthető formába a nyelvi eszkö-zeinkkel. Belső felszabadulásra van szükség, hogy ezt ki tudjuk fejezni.

Nagy Zoltan festmenye foto Magyari Marton 2

– Hogyan látja az egyházak szerepét ennek a belső felszabadulásnak az előmozdításában, különösen ebben a szinte követhetetlenül felgyorsult, információkkal túltelített 21. században?

– Nem vagyok teológus. Az egyházak szerepének megfogalmazására a 21. században, a posztmodern korban nem vállalkozom. Látjuk a vergődést az információs cunamiban, az értékválságot, másfelől a magára maradt embert az élet „nagy kérdéseit” illetően, az igényt a tájékozódásra, a válaszokra. Az ember nemcsak testi és pszichológiai lény, de spiritualitása is van. Ez egy olyan dinamikus belső dimenzió, amelyen keresztül keresi a dolgok végső jelentését, célját, a transzcendenciát, és amelyen át megtapasztalja a kapcsolatot önmagával, családjával, másokkal, a közösségével, a társadalommal, a természettel, a jelentős és számára szent dolgokkal. Valahol a modern spirituális területét érintő válaszokban látom az egyház feladatát. Ezek a kérdések nem változtak az elmúlt kétezer évben. Természetesen, mint említettem, az üzenet közvetítésének módja nagyon fontos. A kommunikáció nem csak nyelvi. Ha az egyház felismeri szent hivatását, és felvállalja a 21. század szellemi zűrzavarában, akkor jó úton jár. A technikai fejlődés morális fékek nélkül önpusztító. Saját területemen a genetika, a mesterséges intelligencia, az öntanuló rendszereken alapuló diagnosztika és sebészet, az „embertervezés” sokkoló perspektíva lehetőségét vetíti elénk. Itt is meg kell találni azt a mértéket, amit a keresztény tanítás a középpontba állít, és ez a cselekvő szeretet. A krisztusi üzenet ma változatlanul aktuális. És ezt bátran vállalni kell az egyháznak, azaz nekünk. A következő nemzedékek ezt várják tőlünk.

Nagy Zoltan festmenye foto Magyari Marton 3

 * * *

Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. december 26. – 2022. január 2-i, 86. évfolyam 51–52. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.