Skip to main content

2023. február 22. 8:05

Templomtest

Zsolt 132

„Nap mint nap keressük igazságát, mert bántja az igazságérzetünket az, ami történik, és az, ami nem történik meg. Bízunk abban, hogy megkönyörül rajtunk a várva várt, a Dávid Fia, aki nem hatalommal, hanem a Lélek erejével jött, és jön ma is.” – Gáncs Tamás jegyzete.

Emlékezz, Uram. Te, aki – pontosan tudom – mindenre emlékszel, és mindenre újra meg újra emlékeztetsz. Emlékezz, Uram, de ne csak Dávidra, emlékezz rám is. Kérlek, akkor is, ha világos előttem, hogy kérésem nélkül is emlékszel rám. A viszontagságokra, a bukásokra, a tévedésekre, a hamis hangokra, a félrement szavakra, a rosszul feltett kérdésekre, a félelemből lenyelt válaszokra.

Emlékezz, Uram, igen, konkrétan: rám is. Néha elfelejtem, honnan is kaptam az életemet, és azt is, hova tart az utam. Előfordul, hogy elfelejtem léted, lényed, szereteted áldásait – ilyenkor emlékeztess rá, hogy minden csak ajándék és kegyelem kérdése, és valójában senkim és semmim nincs rajtad kívül, aki örökké tart. Megrázó élmény belegondolni abba: csak te vagy velem mindig. Amikor megszülettem, amikor a jelenben létezem, amikor végleg lecsukom a szemeimet. És utána is.

templomtest

Uram, emlékezz rám, amikor felcsapod az Élet Könyvét, és ne engedd, hogy úgy éljek folyamatosan, mintha nem lenne holnap. Végy szállást bennem. Találtam számodra helyet. Főhelyet. Olyat, ahova egyszer és mindenkorra beköltözhetsz. Nem nyugszom, amíg meg nem nyugszom, és nem hagyom abba az imádságaimat, míg meg nem áldasz engem, és nem kapom meg, amire oly régen vágyom: bocsánatodat. Mert te erős Isten vagy. Erős vár. Aki mégis gyengéden költözöl esendő valóságom kellős közepébe. Találj rám, Uram. Találj meg, Uram. Ne felejts el soha, Uram. Emlékezz, Uram. Emlékezz, Uram, igen, konkrétan: velem is.

Indulj el, Uram. Bár te mindig úton vagy. Felénk. Velünk. Vándorolsz. Hol negyven évig, hol negyven napig, hol negyven percig. Sőt a világ végezetéig. Jézusban, a Messiásban. Aki nemcsak az emmausi utat, de a mi mai útjainkat is ismeri és bejárja. Keresztezi. Beszélget velünk, kérdez tőlünk. És válaszolunk, és könnybe lábadt szemmel leborulunk elé, felkiáltva: „Én Uram és én Istenem!”

Nap mint nap keressük igazságát, mert bántja az igazságérzetünket az, ami történik, és az, ami nem történik meg. Bízunk abban, hogy megkönyörül rajtunk a várva várt, a Dávid Fia, aki nem hatalommal, hanem a Lélek erejével jött, és jön ma is. Mi meg sokszor éppen akkor éljük meg irgalmát, amikor összetörik a szívünket, amikor annyira mély szakadékba esünk, ahonnan már semmilyen fény nem látszik.

Ő a szövetség megkötője, de mi is kellünk hozzá. A mi döntéseink, a mi szelíd szemeink, a mi remegő kezeink, a mi megtépázott mosolyunk, a mi lelkiismeret-furdalásunk, a mi dadogva elmondott fohászaink. Ő a tettes, mi a tettestársak. Ő az, aki megérint, mi pedig mind érintettek vagyunk. A „velem vándorol utamon Jézus” vándorai. Koldusai. Akik megérkeznek, hogy újra indulhassanak. Vele. Együtt. Indulj el, Uram.

A test: templom. A Szentlélek temploma. Az Isten lakhelye nem csak Sion, nem csak Jeruzsálem, nem csak Betlehem, nem csak Názáret. Isten dinamikus Isten. Mozog. Mozdul. Lakhelyet választ. Testet ölt, emberré lesz, szegénnyé lesz. Megváltó Úr. Szabadító. Aki nem kevesebbre vállalkozik, mint felépíteni a templomot három nap alatt. A harmadik napra. Harmadnapon.

Ő az, aki templommá formálja az életünket, a szívünket, a gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ő az, akinek koronája nem arany, hanem véres. Ő az, akinek glóriája a mocsokban válik érvényessé. Ő az, akinek szeretete nem ismer határokat, hanem végtelen, és képes csodára.

Nincs nagyobb botrány annál, mint félreismerni őt. Nincs nagyobb kegyelem, mint megismerni őt. Nincs nagyobb öröm, mint felismerni őt. Nincs nagyobb reménység, mint ismerni őt. Mióta vállalta az élet hegyeit és a halál árnyékának völgyeit, minden kétséget kizárólag mindent feltett egy lapra, és kockáztatott. Hogy életünk legyen. Hitéletünk. Örök életünk. Nem túlzás azt mondani: olyan örökségünk van, amely látszólag semmi, valójában: minden. Nem túlkapás azt állítani: boldogok, akik hallgatják, megértik és megtartják Isten beszédét. És beengedik őt. Hogy velük lakjon. És ezáltal elkezdődjön, folytatódjon bennük és velük és általuk az Isten országának építése.

* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 5–12–i 88. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.