Skip to main content

2023. november 15. 7:55

A szeretet parancsa mindenek felett

Beszélgetés a Prónay Sándor-díjjal kitüntetett Andrási Andorral

Máig tartó hatása van az életében annak, hogy Sztehlo Gábor pártfogoltjai közé tartozott – mondja Andrási Andor. Ez évben ő kapta egyházunk legmagasabb, világi személynek adható kitüntetését, a Prónay Sándor-díjat az embermentő evangélikus lelkész emlékének hiteles ápolásáért és az általa mentettek összefogásáért.

Andrási Andor átveszi a Prónay Sándor-díjat

– Az evangélikus egyházhoz ön elsőként Sztehlo Gábor lelkész személye és tevékenysége révén kapcsolódott. Négy évet töltött a Sztehlo által alapított gyermekotthon Örömvárosában, a Gaudiopolisban. Évtizedek óta ápolja Sztehlo emlékét, a nevét viselő alapítvány alapító tagja. Kötetekben, cikkekben, előadásokban, interjúkban emlékezik megmentőjére. Ezek után talán nem is érte meglepetésként, hogy egyházunk legmagasabb, világi személynek adható kitüntetésében részesült?

– Semmiféle díjra nem számítottam, éppen ezért rendkívüli meglepetéssel fogadtam. Jómagam nem evangélikus, hanem római katolikus vallású vagyok. Fabiny püspök úrral rendszeresen szoktam beszélni, most is, mikor hívott, érdeklődött erről-arról, majd arra kért: november 10-ére ne csináljak programot magamnak. Óriási megtiszteltetés ez számomra. Kicsit elgondolkodtam, és azt éreztem: ez nagyon illeszkedik Sztehlo Gábor szellemiségéhez.

– Hogyan foglalná össze a sztehlói örökséget személyes érintettként és immár nagyobb rálátással is az évtizedek múltával?

– Diszkriminációmentesség, segíteni akarás, a szeretet parancsának mindenek felett való volta – ezek a legfontosabbak a hagyatékából. Jól illusztrálja nyitott, derűs természetét az egyik ismert fotó, amelyen hátrafordulva mosolyog a fényképezőgépbe; ez a kép egyébként már a gaudiopolisi évek után készült. Nem volt „papos” személyiség. Olyan adottságai voltak, melyek nem mindenkinek adatnak meg: rendkívüli kapcsolatrendszere volt, hihetetlenül agilis volt, felismerte az adott helyzetekben rejlő feladatokat és megoldásokat. Mindez tette lehetővé azt, hogy ezt a hatalmas gyermekotthonrendszert életben tartsa, s akkor sem adta fel a küzdelmet, amikor 1946 tavaszán egyháza kivonult a háta mögül. Sosem adta fel az elveit, nem engedte, hogy felekezeti korlátokat állítsanak segítő munkája elé, inkább vállalta, hogy alapítványt szervez. Támogatókat tudott szerezni, s így megtartotta a diszkriminációmentesség elvét.

– Ön a fizikai tudományok kandidátusaként kimagasló pályát futott be. Milyen lelkiséget adtak e nagyon racionális világhoz a Sztehlo Gábornál töltött évek?

– Puritán lelkivilágú vagyok, távol áll tőlem a díszesség, a ceremónia. Katolikusként az evangélikus egyházban megtaláltam azt a józan módját az Isten tiszteletének, amely az én lelkemhez jobban illik. Sok-sok kérdés van bennem, amelyekhez még ma is keresem a kulcsot.

– A Sztehlo-gyerekek – Sztehlo Gábor mentettjei – összegyűjtésének, a rendszeres kapcsolattartásnak ön lett az egyik központi alakja mint a harmincnégy éve működő alapítvány alapító tagja.

– Az otthonokból való kikerülésünk után felnőttként is tartottuk a kapcsolatot egymással, meglátogattuk Sztehlót és tanárainkat, nevelőinket. 1956-ban aztán minden szétzilálódott. Nagyon sokan elhagyták Magyarországot. A külföldre került társaink rendszeresen látogatták a lelkészt, miután 1961-ben Svájcba került. Az itthoni újrakapcsolódás beindítása Bozóky Évának [tanár, könyvtáros, újságíró, író, evangélikus teológiát végzett gyülekezeti munkatárs – a szerk.] köszönhető, aki Sztehlo Gábor visszaemlékezésének, az Isten kezében című könyvnek a szerkesztőjeként adta át a Nők Lapjának és az Evangélikus Életnek a fejezeteket. Ez felkeltette egy filmrendező, Szántó Erika figyelmét, aki feldolgozta a történetet egy dokumentum-, illetve egy játékfilmben. Feladott egy hirdetést, így kereste a Sztehlo-gyerekeket. Koren Emil budavári lelkész és felesége vállalta, hogy összegyűjti a jelentkezőket. Ezután kezdődtek a rendszeres találkozásaink, beszélgetéseink. Ebből nőtt ki az alapítvány: szerettünk volna valami méltó emléket állítani Sztehlo Gábornak. A kezdeti tagokból már csak ketten vagyunk Füzéki Bálinttal.

– Nemrég veszítette el társát, Fahidi Évát, aki holokauszt-túlélőként szintén a gyűlölet ellen emelte fel szavát.

– Évának teljesen azonos nézetei voltak Sztehlóval. Az a fajta gyűlölködés, ami tapasztalható, oly mértékben ellenkezik Sztehlo tevékenységével és elveivel, hogy arra indít minket, tegyünk azért, hogy ezt a láncot megszakítsuk. Ez volt Éva kulcsmondata is, pedig az ő egész családját kiirtották Auschwitzban, mégis azt tudta mondani: nem gyűlölködik, mert a gyűlölet csak gyűlöletet szül. A nevelésnél kell kezdeni az egészet, hogy ne a gyűlölet, hanem a szeretet nyerjen teret az emberek lelkében.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Evélet banner 2024-23-24

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső