Skip to main content

2024. május 14. 8:21

Egy derűs nyugdíjas a világhírű mosoly mögött

Arató András a mémmé válásról és konfirmációi igéjéről

Nyugdíjas villamosmérnök, világítástechnikai szakember, az Óbudai Egyetem egykori tanára – vagy ahogyan az egész világon ismerik: Hide the Pain Harold. Lapunknak adott interjújában Arató András elmondja, hogyan lett átlagos magyar nyugdíjasból a világ egyik legismertebb arca, hogyan küzdött meg az ismertséggel, és kalandossá vált életének izgalmas mozzanatai mellett beszél evangélikus kötődéseiről is.

Evangelikus Elet Arato Andras interju foto Magyari Marton 2– A magyar nyelvű Wikipédián Arató András, az angol változatban pedig Hide the Pain Harold néven szerepel. Talán ez is mutatja, hogy nem árt, ha rendhagyó módon első kérdésként azt tisztázzuk, kivel is beszélgetünk. Avagy hogyan lett egy nyugdíjas magyar villamosmérnökből a világ egyik legismertebb arca? Miként kezdődött Hide the Pain Harold története?

– 2010 júniusában mentem nyugdíjba egy világítástechnikai cég műszaki igazgatói pozíciójából. A szintén akkor nyugdíjba vonuló feleségemmel ezt egy törökországi utazással ünnepeltük meg. Szerettük volna a barátainknak megmutatni, hogy milyen gyönyörű helyeken jártunk, ezért a nyaralás fényképeit feltöltöttük az akkor még létező közösségi oldalra, az iWiW-re. Meglepetésemre egy fotós azzal keresett meg, hogy látta ezeket a képeket, és olyan karakterű modellt keresnek, mint én. Megkérdezte, hogy benne lennék-e egy próbafelvétel-sorozatban. Hatvan év felett az ember hiúságát piszkálja, simogatja, ha fotómodellnek kérik föl, úgyhogy azt mondtam, persze, vágjunk bele, mert általában szeretek dolgokba belevágni. Készített egy sorozatot, ami neki is, nekem is tetszett, így ezt végül még számos fotózás követte: évek alatt több száz képet, de lehet, hogy több ezer úgynevezett stockfotót csinált rólam. Különböző élethelyzetekben, változatos szerepekben álltam fényképezőgép elé. Ezeket a képeket viszonylag csekély jogdíjért meg lehet venni, fel lehet használni.

– Volt beleszólása, hogy milyen célra használhatják fel az önről készült fo­tókat?

– Abba volt, hogy milyen célra nem szabad, és ezt szerződésben is rögzítettük. Három ilyen terület van: politika, szex, vallás. A képek aztán elkezdték élni a saját, stockfotós életüket. Kíváncsi voltam, hogy mire használják őket. Viszontláttam magam egy külföldi kórház által közzétett képen mint orvos vagy mint egy külföldi egyetem professzora. Csodálkoztam rajta, hogy a világ másik végén nekik nincsenek saját embereik erre, de úgy voltam vele, biztos van valami bennem és a képek minőségében, ami többet ad a felhasználóknak. Néhány hónappal később aztán fiatalok egy csoportja Amerikában összegyűjtötte ezeket a fotókat, és elkezdtek humoros képeket készíteni belőlük. Egy kis versenyt is kiírtak egymás között, hogy ki tud belőle viccesebbet kihozni.

– Amerikai fiatalok sok-sok millió elérhető fotó közül valamiért éppen Arató Andrásét választották. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Kérdés, hogy kell-e mindig minden mögött valami okot találni, vagy bizonyos dolgok egyszerűen csak megtörténnek.

– Véletlenül?

– Véletlenek összjátékaként. A véletlenek sorozatában meglátom az isteni akaratot.

Evangelikus Elet Arato Andras interju foto Magyari Marton 4

– Tehát az önről készített fotók fokozatosan elkezdték a maguk útját járni mémek [interneten terjedő, feliratozott vicces kép vagy videó – a szerk.] formájában is.

– Igen, és volt is köztük jó néhány, amit eredetinek, viccesnek tartottam. Például találtam egy olyat, ahol a Sixtus-kápolna híres mennyezeti freskóján az Úristent kivéve mindenkire az én arcomat tették rá, így „én voltam” Ádám és az angyalok is. Ugyanakkor egyre több olyan mém is szembejött velem, amelyeken rossz volt magamat viszontlátni. Érdekes, miután kiderült, hogy létező személy vagyok, nem pedig fotószerkesztéssel összerakott virtuális alak, a fotóim negatív, rosszindulatú interpretációi elmaradtak.

– Mennyi idő alatt barátkozott meg azzal a helyzettel, hogy a világ egyik legismertebb arca lett?

– Legalább öt évig tartott, amíg ezt le tudtam magamban játszani. Küszködtem az elfogadásával.

– Mi billentette végül az elfogadás felé?

– Az egyik az, hogy megjelentek olyan, Hide the Pain Harold nevét használó hamis oldalak, amelyek az én képei­met használták fel. Az egyiknek több százezres követőtábora volt. Hiába nem valódi ez a név, mégiscsak egyfajta személyiséglopásról van szó, hiszen ez a művésznevem. Ezekre az oldalakra semmilyen ráhatásom nem volt, úgyhogy arra jutottam, én is vagyok annyira okos és ügyes, hogy egy saját oldalt összerakjak magamnak, amelynek én vagyok a gazdája, és ahol csak az jelenik meg, amit én szeretnék. Ez nagyjából egybeesett azzal, hogy egy Oroszországban élő, tatár nemzetiségű fiatalember valahogy kinyomozta – ő volt az első –, hogy Hide the Pain Harold valójában Arató András. Elkezdett e-mailekkel bombázni. Azt írta, hogy Oroszországban nagy népszerűségnek örvend Hide the Pain Harold, de ott még mindig nem hiszik el, hogy létező ember vagyok, ezért mutassam meg, hogy valóban élek.

– És megmutatta?

– Egy orosz közösségi oldalra töltöttem fel egy képet magamról, amelyen oroszul írt szöveget tartok a kezemben: „Én élek.” A kép aztán bejárta az egész világot, még a BBC-ig is eljutott. Ezt a mozzanatot tekintem a Hide the Pain Harold-történet horgonypontjának, ekkor fogadtam el, ami velem történt. Előtte még próbáltam letiltatni olyan oldalakat, amelyek negatív kontextusban használták a fotóimat, de be kellett látnom, hogy ez ellen nem lehet védekezni, és úgy voltam vele, előbb-utóbb úgyis elfeledkeznek rólam. Nem így történt.

– Mostanra már teljesen megbarátkozott az ismertségével?

– Igen, sőt kifejezetten szeretem is. Sok izgalmas dolog történik velem, sok érdekes és értékes embert ismerhettem, ismerhetek meg, sok helyre eljutok a világban, és olyan izgalmas élethelyzetekbe kerülök, hogy ha egy fillérrel nem járna ez az egész, akkor is szívesen vállalnék különböző felkéréseket. Egyébként már évek óta egy kiváló magyar menedzserrel dolgozom együtt, ő szervezi a szerepléseimet.

Evangelikus Elet Arato Andras interju Hide the Pain Harold mem– Milyen megbízásokkal keresik meg?

– Az egyik a rendezvényeken, fesztiválokon való jelenlét, a másik a reklám. Előbbi esetében általában részt veszek egy pódiumbeszélgetésen, amit aztán közös fotózkodás, autogramosztás követ. A reklámokat jobban szeretem, mert változatosabb. Legtöbbet italreklámokban szerepeltem: a sörtől kezdve a whiskyn és a kakaón át a limonádéig mindenfélében.

– Mi volt a legfurcsább dolog, amit reklámozott?

– Női harisnyanadrág. Egy kanadai cég kért fel, hogy játsszam el a szigorú minőségellenőrt, aki megpróbál széttépni egy harisnyanadrágot. Persze nem sikerül neki.

– Említette, hogy a „mémmunkája” miatt néha izgalmas élethelyzetekbe kerül. Mondana erre példát?

– Egyszer Kolumbiában egy sörreklámban szerepeltem. Sokan mondták, hogy nem kéne elvállalnom ezt a felkérést, mert Kolumbia a drogbárók országa, túszul ejthetnek, lelőhetnek, mindenféle csúnya dolgok történhetnek velem. Végül semmi baj nem ért, nagyon jól sikerült utazás volt, bár az igaz, hogy a megérkezésem tartogatott izgalmakat. A hajnali órákban érkeztünk meg a főváros, Bogotá repülőterére, ahol az utasok hosszú sorokban várták, hogy az útlevél-ellenőrzés után beléphessenek az országba. Egyszer csak odajött hozzám egy egyenruhás ember, és kitessékelt a sorból, mondta, hogy vele kell mennem. Van ennél komfortosabb érzés, mint hogy az embert Kolumbiában egy rendőr elkíséri valahova? Aztán kiderült, hogy csak egy közös fotót szeretne velem csinálni, majd nyitott nekem egy külön ablakot, így sorban állás nélkül léphettem be az országba.

– Hide the Pain Harold figurája, a le­gendássá vált mimika egybeforrt annak az élethelyzetnek az illusztrálásával, amikor valaki nincs jól, valami rossz történik vele, és ezt egy erőltetett, de annál nagyobb mosollyal próbálja elfedni. Arató András milyen a valódi életben?

– Én egy derűs, vidám fickó vagyok. A képeket készítő fotós azt mondta, egy hosszú fotózás utolsó fázisában a modellek arcán már óhatatlanul megfagy a mosoly. Az ebből fakadó természetes erőltetettség eredményezte a védjegyemmé vált arckifejezést is.

– Egy korábbi interjúban elárulta, hogy evangélikus. Most arra kérjük, meséljen a lutheránus családi hátteréről.

– Nem vagyok nagy templomba járó, az erős hit kegyelmében sem részesültem eddig, de hiszek egy felsőbb hatalomban, amely irányítja a világ dolgait. Valóban evangélikus vagyok, Budavárban, a Bécsi kapu téri templomban konfirmáltam. Az evangélikus gyökereim Kőszegig vezetnek vissza, ugyanis apai nagyapám, Arató István – matematika–fizika szakos tanár – a kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánynevelő Intézet és Leánygimnázium igazgatója volt. Az ő nevéhez fűződik Magyarországon a szaktantermi oktatás bevezetése, az általa vezetett kőszegi intézményben volt először az országban külön történelemterem, magyarterem, vallásterem, matematikaterem. A 20. századi magyar történelemnek és a családom történetének a kapcsolódási pontja is Kőszeg: miután 1944-ben a szovjetek körbezárták Budapestet, az állami intézményeket a nyugati határszélre költöztették, Szálasi Ferenc pedig a kőszegi evangélikus líceumot jelölte ki a miniszterelnökség számára, ahol a nagyapám szolgálati lakása is volt.

Evangelikus Elet Arato Andras interju Koszeg evkonyv

– De nem csak a nagyapjáék laktak ott ekkor.

– Valóban nem, a szüleim is odaköltöztek, és édesanyám ekkor már várandós volt velem. Miután az oroszok elfoglalták Kőszeget, kiürítették az iskolát, a nagyszüleim a szüleimmel együtt abba az épületbe kerültek, ahol korábban a német rendőrség volt. Az anyukám által gyűjtött babakelengyét az oroszok elzabrálták, így a pelenkázásomat máshogyan kellett megoldani. A nácik sok mindent hátrahagytak, így a vászonra felkasírozott térképeiket is. Édesanyám ezekből készített nekem pelenkákat.

– Egy másik rövid videóinterjúban, amikor az életének a mottójáról kérdezték, azt felelte, hogy a konfirmációs igéje az.

– Igen, mégpedig abból a 46. zsoltárból egy rész, ahonnan az „erős vár a mi Istenünk!” köszönés is származik. „A Seregek Ura velünk van” – így hangzik a konfirmációs igém, de ez nem a harci seregekről, nem a háború uráról, a háborúskodásról szól, hiszen a zsoltárban ez áll: „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. május 5–12-i 89. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső