Skip to main content

2024. január 9. 8:55

Isten ma is megtalálható

Kondor Péter püspök a szolgáló szeretetről

A boldogságot, belső békét kereső utat minden fiatalnak magának kell végigjárnia. De van valaki, aki ebben is az útitársuk tud lenni – mondja Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület lelki vezetője. Egyházunk ifjúságért felelős püspökét saját fiatalkorának emlékei-tanúságai mellett a tisztújításról és az az év igéjéről is kérdeztük.

Kondor Péter

– Milyen a 2023. év mérlege, és mik lehetnek a tervek, a reménységek 2024-re?

– Tavaly az a világhelyzet, amelyben élünk, nemhogy javult volna, hanem tovább romlott. Újabb háború, egyre több feszültség, egymásnak feszülő indulatok, felkorbácsolt hangulat jellemzi világunkat, és egyre nagyobb terület lobban lángra. Természetes, hogy mindez fokozott aggodalommal tölti el a szívünket, miközben a társadalomban kiélezett kérdések is sokszor túlfűtött formában gyűrűznek be közösségeink életébe is. Ne feledjük azonban Péter apostol intését, amit az elmúlt évi egyházkerületi közgyűléseinken is iránymutatónak tartottunk [1Pt 5,5]: „…egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak…” A külső világétól egészen eltérő irányba vezet ez az ige bennünket, a szolgáló szeretet útjára. A szolgálatra, amely vagy alázatos, és szeretetből fakad, önként, belső kényszerűségből – vagy nem ér semmit. Nem ér semmit, ha parancsszóra végzi valaki, és nem azzal a boldog tudattal, hogy Isten országának a mértékével mérve annál nagyobb valaki, minél mélyebbre tudott meghajolni a szolgálatban. A szeretet ott a legnagyobb, ahol a legmélyebbre hajol. Hadd emlékeztessek itt is arra a jelenetre, amikor Jézus megmossa tanítványainak lábát. Jézus, aki maga is Isten, letérdel az ember elé, hogy a legszolgaibb munkát elvégezze. De még ennél is mélyebbre kellett alászállnia. A teremtett világ legmegalázottabb helyére, a keresztfára. És hogy ilyen nagyon meg tudja alázni magát, ahhoz elképzelhetetlenül nagy szeretet, isteni megváltó szeretet kellett!

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – mondja a 2024. év igéje. Hogyan látja ezt az igét a tisztújítás fényében?

– Ha a már említett krisztusi szeretet formál, és vezet bennünket szolgálatunk útján, akkor leszünk alkalmassá arra, hogy Istenre figyelve tudjunk imádkozni és beszélgetni egymással, családban, gyülekezetben, intézményeinkben és az egyházban. Az általános tisztújításra készülve is így kérhetjük, illetve fogadhatjuk el Istentől a nekünk szánt szolgálatot. Hiszen az egyházi tisztségviselők szolgálata nem az önmegvalósítás helye, hanem egy-egy speciális feladatkörben a Krisztus-követés alkalma. „…példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” – mondta Jézus [Jn 13,15]. Ha nem is szó szerint kell utánozniuk mai tanítványainak a lábmosás szolgai teendőjét, de azt az alázatos, szolgálatkész lelkületet kell mindig tanúsítaniuk, amit Mesterükben láttak. Ez a kétségtelen jele annak, hogy elfogadta-e már valaki Krisztusnak ezt az aláhajló, szent szolgálatát a maga számára. Csak ebből fakad a lehajolni tudó, szolgáló szeretet, amely valóban építi a gyülekezetet.

– Az ifjúság és az elköteleződés évét ünnepeljük idén egyházunkban. Mire emlékszik a legszívesebben középiskolás évei idejéből?

– Már abban a korban vagyok, hogy mindenre szívesen emlékszem, arra is, ami akkor nehéz volt, aminek a harcát meg kellett vívnom. Én még a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas évek közepén érettségiztem. Ma már azonban látom, hogy mindezeken keresztül, tehát az örömök és nehézségek által is formált és vezetett Isten. A legnagyobb ajándéka pedig ezeknek az éveknek éppen az én életemet is átformáló isteni szeretetnek az elfogadása, a gyülekezeti ifjúsági közösség élménye volt. Annak megtapasztalása, hogyan munkálkodik bennünk, közöttünk és általunk az Úr.

– Mit üzenne mai fejjel akkori önmagának?

– Nem üzennék. Nincs semmilyen „ha” és „de”. „Ha akkor tudtam volna…” – mondják talán sokan, visszagondolva régi döntésekre. Minden életszakasznak és élethelyzetnek megvan a maga helye és ideje. Nem lehetünk időutazók. Azért vagyok hálás, mert visszatekintve mindig ott látom az életemben Isten hordozó szeretetét, amit a szüleimen, lelkészeimen, hívő testvéreken és barátokon keresztül adott.

– Mit irigyel a mai tizennégy–tizennyolc évesektől? És mi az, ami miatt nekik nehezebb lehet most fiatalnak lenni, mint volt az annak idején?

– Semmit nem irigylek. Ez az érzés soha nem volt jellemző rám. A mai kor fokozott nehézségét azonban érzékelem. Az én gimnazista éveim óta kinyílt a világ. Sokkal több impulzus éri a mai fiatalokat, sokkal több információt kell feldolgozniuk, sokkal több lehetőség nyílik előttük, és sokkal változékonyabb, kiszámíthatatlanabb az élet. Mindezt pedig nem könnyű megélni. Stabilnak látszó kapaszkodók törnek össze egy szempillantás alatt, így pedig nem csoda, ha tele vannak kétségekkel, és nehezebben indulnak el az önálló élet útján. A fiatalság természetéből adódó lendület, érzelmek, vágyak azonban ugyanúgy megvannak a szívükben. Boldogságot, belső békét kereső útjukat nekik is végig kell járniuk.

– Mit adna tanácsul nekik?

– Ma is van valami, ami örök és változhatatlan. Amit semmilyen emberi erő, hatalom, gonoszság nem tud elpusztítani. Isten szeretete az, amit nyilvánvalóvá, megtapasztalhatóvá tett Jézus Krisztusban. Keressük, keressék a vele való találkozást, mert ő ma is megtalálható. Olyan közel van hozzánk, mint a Bibliánk, csak bele kell olvasni, hogy meghalljuk a szavát. Olyan közel van, mint egy jó szülő szeretete, csak a szívünket kell megnyitni előtte. Olyan közel van, hogy megszólíthatjuk, hallja a lélekben elgondolt szavainkat is. Úgy vesz körül, úgy éltet, mint a levegő, csak be kell lélegezni. Benne találjuk meg mindazt, amitől boldogabban, igazabban, áldottabban, tartalmasabban élhetünk már most, és élhetünk örökké.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Evélet banner 2024-23-24

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső