Skip to main content

2022. január 24. 13:04

Újra és újra értelmet adni annak, hogy „lélekkel, ismerettel”

Interjú Prőhle Gergely országos felügyelővel

Az országos egyház feladata a személyes megszólítás hátterének biztosítása – legyen szó akár a lelkészek mindennapi igehirdetői, lelkigondozói szolgálatáról, akár, mondjuk, az őszre kiírt népszámlálás egyik fontos kérdésével kapcsolatos buzdításról: minél többen vallják meg az evangélikus felekezethez tartozásukat. Tevékenységünk fókuszában a missziós, az evangelizációs lehetőség megragadása kell, hogy legyen – hangsúlyozza Prőhle Gergely. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjét nemcsak a mögöttünk hagyott esztendő értékelésére kértük, hanem a 2022. év előttünk álló teendőit is sorra vettük vele.

Prohle Gergely foto Pete Dora 1

– Milyen örömöt és bánatot, más megfogalmazásban: sikert és kudarcot hozott 2021 az evangélikus egyháznak, illetve személyesen felügyelő úrnak?

– Jó, hogy egy lélegzetvétellel hangzik el az örömre és a bánatra vonatkozó kérdés, mert aligha volt az elmúlt évtizedekben olyan időszak, amikor e kettő ennyire kéz a kézben járt volna. A járványügyi helyzet nyilvánvalóan rányomja a bélyegét mindannyiunk, így az egyház életére is, és a személyes vagy gyülekezeti ismeretségi körben lezajló súlyosabb lefolyású betegségek, halálesetek mindnyájunkat megviselnek. Az aggodalom, az óvatosság ránk telepszik, ez természetes. Ugyanakkor az online istentiszteletek sikere, nézettsége örömet is jelent, még ha az elektronikus eszközök számos kísértés, rossz szokás megjelenéséhez is hozzájárulhatnak.

Személyesen nekem nagy öröm – ha már a digitalizációnál tartunk –, hogy régen dédelgetett ötletem szárba szökkent: országos gyűjteményünk és az Evangélikus Hittudományi Egyetem együttműködésében elindult az Igehirdetés-felhő, vagyis a lelkészeink által az elmúlt évtizedekben elmondott prédikációk hozzáférhetővé válnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy széles körben tudatosuljon az az igehirdetői örökség, amiben megjelennek a különböző lelkiségi irányok, teológiai látások – és ebből néhány kattintással napjaink prédikációs gyakorlata is merítsen. Tapasztalatom szerint élénk és sokszínű az egyházi gyakorlat, ami néhány negatív tapasztalat ellenére is inkább lelkesítő, mint lehangoló.

Nagyon örülök annak is, hogy újra megrendezhettük Révfülöpön a felügyelők országos találkozóját, a népszámlálásra való felkészülés jegyében. Ebből, illetve Hafenscher Károlynak, a zsinat lelkészi elnökének itt elhangzott igehirdetéséből bontakozott ki a szeptember 24-ére tervezett EPOT-nak, vagyis az evangélikus presbiterek országos találkozójának az alaptémája és programja is.

– Melyek a legfontosabb tanulságai a múlt évnek, mind az egyház mint szervezet szempontjából, mind az országos felügyelői tisztséggel összefüggésben?

– Többször elhangzott már, és Fabiny Tamás elnök-püspök is alaposan kifejtette ezt egy karácsonyi interjújában: az egzisztenciális veszély, a járvány hatására megnőtt a lelkigondozás, a személyes közösségi jelenlét hiányát pótló odafordulás jelentősége. Sokszor elcsépeltnek tűnt az a mondat, hogy az egyház a gyülekezeteiben él – annak fényében különösen, hogy manapság már szinte többeket érünk el nap mint nap az intézményeinken keresztül: tanulókat, szülőket, gondozottakat és családjaikat.

A kis közösségek, a személyes beszélgetés fontossága felértékelődött, legyen az akár gyülekezeti, akár intézményi körben. Ezt semmiféle közegyházi, országos felügyelői fontoskodás, nyilvános megjelenés nem pótolja. A mi dolgunk az, hogy ennek a személyes megszólításnak a hátterét biztosítsuk – például a népszámlálásra való felkészülés kapcsán is. Az ugyanis nemcsak cél, hanem inkább eszköz azok megszólítására, akik távolabb kerültek az egyháztól, evangélikus gyökereiktől.

– Ha már a népszámlálást említi: milyen eredményre számít? A „harmadik legnagyobb hazai történelmi egyház” meghatározás még megállja majd a helyét? Illetve ez az „önmeghatározás” a mellé társuló lélekszámmal együtt mire kötelez minket?

– A hazai közéletben tapasztalható egy sajátos törekvés, ami a hazai keresztény közösséget egyfajta katolikus–református kétosztatúságba terelné. Ennek lehetnek persze számszerűségi okai, de nem ez a lényeg. És még ha a népszámlálás eredményeként lebeg is egy szám a szemem előtt, nem ezt hangsúlyoznám, hanem a lehetőséget, ami a „Láthatóan evangélikus” mondatnak újra és újra értelmet ad a „lélekkel, ismerettel” szókapcsolat jegyében. A politika, a választói tömeg szempontjából a kisebb közösség nyilván kisebb súllyal jelenik meg – ez egyébként egy olyan diaszpóraegyház esetében, mint mi vagyunk, évszázadok óta így van. Mégis, a kiválóság, igényesség és egy-egy régióban számszerűen is hangsúlyos jelenlét biztos alapja lehet egy masszív evangélikus öntudatnak. Ennek országszerte megvannak a letéteményesei, azok is, akik esetleg eltávolodtak az egyháztól, de megszólíthatók.

– Milyen lépéseket tesz egyházunk akár az ő megszólításukért, akár a gyülekezeti tagok, tisztségviselők még erőteljesebb aktivizálásáért?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy Zászkaliczky Anna Eszter kommunikációs referens belépésével egy olyan fiatal, a mai kor nyelvét beszélő, ugyanakkor évszázadokra visszanyúló, mondhatni, „dinasztikus” egyházismerettel, egyházi tapasztalatokkal rendelkező kolléga végzi az országos irodán ezt a feladatot, akinek a dinamizmusa talán olykor meglepő, mégis mindenképp hasznos és jó. Nagyon szorosan együtt kell működniük a különböző egyházkormányzati szinteknek, de az egyházi sajtónak és a számomra egyre meggyőzőbb és általánosan is méltán egyre népszerűbb Luther Kiadónak is. A modern kommunikáció világában ezt nagyon taktikusan kell koordinálni.

Egyházunkban egyre hangsúlyosabban és aktívabban vannak jelen minden szinten a felügyelők, presbiterek, egyrészt mint az egyetemes papság megjelenítői, de persze úgy is, mint akik civil foglalkozásukban kapcsolatrendszerük által az egyház szélesebb körben való jelenlétét, kapcsolatépítését is segítik. Ez a növekvő tudatosság és felelősség azért is jó, mert a lelkészeket felszabadítja arra, amivel nekik igazán foglalkozniuk kell: az evangélium hirdetésére, lelkigondozásra.

– Ha már az alapfeladatoknál tartunk: mit kell átgondolnia és a jövőben más módon végeznie az egyháznak, és mik azok a dolgok, amelyeket következetesen az eddigiek szerint kell vinnie?

– Ahhoz képest, hogy milyen nagy intézményhálózatot működtetünk, nem látható, hogy ennek általánosan növelő, erősítő hatása lenne a gyülekezetek népmozgalmi statisztikáira. Az intézményi lelkészek feladata és a gyülekezetek épülését szívükön viselők felelőssége nem választható el egymástól. Elhiszem, hogy a mindennapok gondjai közt ez gyakran elsikkad, de ha a számokat nézzük, az intézmények gyarapodása és a hívek száma között fennálló fordított arányosságba nem nyugodhatunk bele. Ha ez helyi szinten nem működik, akkor bizony a püspökök, az esperesek és a felügyelők kötelessége, hogy előmozdítsák.

Átvehetünk ugyanis még számtalan diakóniai intézményt az államtól, lehetünk büszkék oktatási intézményeink eredményeire is, a homlokzatra odabiggyesztett Luther-rózsa mit sem ér, ha mindennek nincs érdemi missziós hatása.

Itt tehát lépni kell, mint ahogy lépni kell a már rövid távon megjelenő lelkészhiány kezelésében is. Fontos tavalyi eredménynek tekintem, hogy a bajor testvéregyházi kapcsolat keretében megindult a tapasztalatcsere a világi szolgálattevők képzésére vonatkozóan, ami segíthet a már eddig is meglévő hazai gondolkodás, tervezés folytatásában.

Az ember sosem lehet teljesen elégedett – önmagával különösen nem –, a „semper reformanda” jegyében pedig nálunk természetes a változtatási igény. Ezzel együtt a folytatólagos következetesség nagyon fontos az országos iroda munkájában, ami – és ezt a külső megfigyelők, mi több, állami hatóságok is mondják – kiválóan végzi a munkáját. Nem véletlen, hogy oktatási, diakóniai területen a világi fórumokon is számos elismerést kapunk. De elmondható ez a többi területről is. Országos gyűjteményünk aktivitása, médiajelenléte és ezzel – reménység szerint – missziós hatása is minden elismerést megérdemel.

Prohle_Gergely_foto_Pete_Dora_2.jpg

– A népszámlálásról és az evangélikus presbiterek országos találkozójáról már esett szó. Ezek mellett melyek lesznek a legnagyobb feladatok ebben az évben?

– Fontos aláhúzni: a távlatos missziós, evangelizációs lehetőség a lényeg, erre kell törekednünk. Emellett a Magyarország kormányával kötött megállapodásból fakadó vállalások megvalósításában a jól működő Evangélikus Fejlesztési Iroda koordinációjával haladunk előre. Mind az óvodák, mind a közösségi terek és parókiák megújítása folyamatosan halad. Itt persze az építőipari árak megugrása komoly nehézség, de igyekszünk ezt orvosolni. Az evangélikus kórház tervezői kiírása eredményesen lezárult, várjuk, hogy a megfelelő finanszírozási feltételek is megteremtődjenek. És van még valami, ami az előttünk álló év nyilvános diskurzusát meghatározza, ez pedig az április 3-ra kiírt parlamenti választás és az ehhez kapcsolódó népszavazás.

– Milyen értelemben befolyásolja ez az egyházi életet?

– Nem kétséges, hogy a felelős keresztyén magatartás a választáson való részvétel. Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai kommunikációban felerősödött a nemi szerepekkel, a gyerekeink védelmével kapcsolatos hang. Fontosnak tartom leszögezni, hogy egyházunk püspökei mint a tanítás őrei eddig is teljes egységben mondták ki minden kompromisszum nélküli biblikus alapon azt, ami e témában kimondandó. Az is egyértelmű, hogy oktatási intézményeinkben sem hangzott el semmi, ami gyerekeink nemi identitását bármilyen formában befolyásolni akarná.

Mindezek ellenére látjuk, hogy – elsősorban a nyugat-európai tapasztalatok nyomán és nyilván az ez ügyben felerősödött közéleti diskurzus hatására – egyházunkban lelkészek és gyülekezeti tagok egy csoportja a múlt év novemberében megfogalmazott egy felhívást, amit azóta más felekezetűek is aláírtak. Természetesen oda kell figyelni erre, hiszen ha akár csak néhány száz testvérünk ilyen veszélyt érez, és ebben az egyházvezetés segítségét kéri – még ha ezt nem is előzetesen, testvéri szóval, hanem rögtön a nagy nyilvánosság előtt teszi is –, kötelességünk ezzel foglalkozni. Ebben is egységes álláspontot képviselnek püspökeink és az országos presbitérium tagjai is. Ez az egység a mai közéleti megosztottság láttán óriási eredmény, azt is mondhatnám, hogy isteni adomány. Ezért döntött úgy az országos presbitérium, hogy az Északi Egyházkerület közgyűlésének egyhangúlag elfogadott dokumentumát alapul véve demokratikusan megválasztott egyházkormányzati fórumainkon, az Evangélikus Hittudományi Egyetem és az evangélikus teológiai, társadalomerkölcsi gondolkodás legjobbjainak bevonásával beszélgetéssorozatot kezdeményez.

Természetesen ennek mindenki részese lehet, aki a közkeletű publicisztikai érvrendszeren és színvonalon túl az egyházi gondolkodás számára hasznos, tanulságos állásponttal áll elő. A személyes álláspontom az, hogy minden olyan kezdeményezésért hálásak lehetünk, ami a hívő ember és a modernitás, a korszellem közötti kapcsolat rendezésében segít, ami a teremtés rendjébe való durva beavatkozásokat következetesen gátolja, mindezt úgy, hogy a felebaráti szeretet parancsát sosem veszíti szem elől.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-11-12
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső