Skip to main content

2023. május 15. 12:53

Igaz mese a bolygó nagymamájától

Jane Goodall spiritualitása

Jane Goodall neve sokaknak ismerősen cseng. David Attenborough mellett ő a természetvédelem egyik leghíresebb „nagy öregje”. Jane – így, keresztnevén, ahogyan mindenki hivatkozik rá – azonban sokkal több, mint egy kutató, aki bemutatja a természet csodáit: csimpánzokat ment, és komoly nevelő munkát folytat alapítványán és intézetein keresztül szerte a világon. Ezáltal gyökeresen megváltoztatta az állatokról és az emberről alkotott képünket. 

 20230515 kotoszo blog foto national geographic 2

Etológusként a hatvanas évektől kezdve figyelte a csimpánzokat, és arra lett figyelmes, hogy a vadon élő egyedek teljesen tudatosan használnak különböző eszközöket, például botokat, köveket. Megfigyeléseit rögzítette, publikálta, amivel (akkor még mindenféle szakmai fokozat nélkül) teljesen átírta az addigi tudományos paradigmát, miszerint az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy eszközöket használ. Ezek után újra kellett definiálni, hogy mit értünk tudományos szempontból állat, ember és eszköz alatt. Ma már ennek a megfigyelésnek és az azt követő tudományos paradigmaváltásnak a ténye biológia-tankönyvekben lefektetett evidencia, de Jane Goodall volt az, akinek ezt köszönhetjük.

Különös aktualitást ad a róla való gondolkodásnak, hogy idén harmadik alkalommal is ellátogatott Magyarországra. Ráadásul nemcsak Budapestre, hanem a veszprémi Pannon Egyetemre is, ahol a Hope – fenntarthatósági kihívások konferencia és rendezvénysorozat főelőadója volt. Ezen a konferencián volt szerencsém részt venni és „találkozni” Jane-nel: az a megtiszteltetés ért, hogy én moderálhattam legújabb könyvének bemutatóbeszélgetését.

A remény könyve

Jane Goodall idén nyolcvannyolc éves. Végtelenül önazonos és harmonikus életének vége felé jár. Ezzel ő pontosan tisztában van, nem véletlen hát, hogy elolvasva magyar nyelven tavaly megjelent könyvét (Jane Goodall – Douglas Abrams – Gail Hudson: A remény könyve – Túlélési útmutató veszélyeztetett bolygónk számára; ford. N. Kiss Zsuzsa; Central Kiadó), az az érzése az olvasónak, hogy egy összegző életműkönyvet tart a kezében.

Olyannyira így van ez, hogy a kötet tanúsága szerint arra a kérdésre, hogy forgat-e a fejében valami újabb nagy kalandot, Goodall ezt a nagyon egyszerű, evidens, de mégis meghökkentő választ adta: „A halált.” Megtörve a „halálos” csendet a teremben, válaszát így indokolta: „Nézzék, ha meghal az ember, vagy nincs utána semmi, akkor mit izgatná magát, vagy van valami. Ha pedig van, amiben én hiszek, akkor lehet-e nagyobb kaland annál, mint hogy megtudja az ember, hogy mégis mi az?”

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.