Skip to main content

2023. április 13. 10:39

Protestáns vagy katolikus volt-e Nádasdy Tamás?

Alacsony sorból indult, de műveltsége, politikai talentuma és szerencsés házassága révén a nádorságot – azaz a király utáni legmagasabb méltóságot – is megszerezte, s a 16. század egyik legbefolyásosabb magyar államférfija lett. Nádasdy Tamás neve jól ismert az – evangélikus – egyháztörténet kutatói előtt is, és élete évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket. Egy alapvető kérdésben pedig a 18. század óta zajlik a vita: protestáns vagy katolikus volt-e a nádor?

Nadasdy Tamas nador

1553. május 18-án Nádasdy Tamás Sopronban tartózkodott. Ekkor kereste fel az I. Ferdinánd király mellé rendelt pápai nunciust, Girolamo Martinengót, aki előtt többek közt kijelentette, hogy abban az évben gyónt és áldozott. Mindez egy régóta zajló történeti diskurzus kapujához vezet minket, amelynek során arra keresik a választ, hogy evangélikus lett-e Nádasdy, avagy megmaradt a pápa hűségén és hitén. Ez a látszólag egyszerű kérdés felettébb eltérő eredményekre jutva évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat.

Érvek, bizonyítékok

Nádasdynak a protestáns reformációt támogató magatartása mellett hozható fel, hogy saját maga és családja pártolta az új hitértelmezés hirdetőit, és udvara a korai protestáns reformáció egyik központjaként funkcionált. Az 1530-as években Kanizsán kétszer is találkozott Sylvester Jánossal. Támogatta Dévai Bíró Mátyást, kapott levelet Philipp Melanchthontól, illetve Sárváron nyomdát alapított. Közeli emberei – például Perneszics György, Terjék Tamás és Csányi Ákos – is rokonszenveztek az új tanokkal. Mindezek mellett pedig több Nádasdyhoz köthető fiatal ment Wittenbergbe tanulni, például Kanizsai György, valamint Háshágyi Ferenc, akinek az édesapja, Háshágyi Dénes Nádasdy feleségének, Kanizsai Orsolyának a keresztapja volt.

Mindezekkel szöges ellentétben áll, hogy Nádasdy közeli kapcsolatot ápolt Girolamo Martinengo nunciussal, valamint Várday Pál esztergomi érsekkel és Gregorjánci Pál győri püspökkel; a váradi püspök emberével áldatta meg a fiát, Ferencet, valamint 1548-ban Várday hitszónok küldése miatt levelezett Kanizsai Orsolyával.

Sokat idézett forrás még Nádasdynak egy 1560. december 11-én Bécsben kelt levele. Ebben így tudósítja a feleségét: „Meglátogatott továbbá pápa követe, és ede hozzám jütt. Hitire, tisztességére azt mondta, hogy pápa énnékem ezt s ezt üzente. Tudja ő szent atyasága, hogy nem vagyok én luther, de meglátja űszentsége, hogy az lutherök ellen szolgálni akarok néki.” Bár Stanislaus Hosius nuncius jelentéseiben nem találjuk nyomát az ügynek, ez nem jelenti azt, hogy nem is egyeztetett Rómával. Felmerül viszont az a gyanú, hogy a nuncius saját szavainak úgy próbált nagyobb nyomatékot adni, hogy a legfelsőbb egyházi tekintélyre hivatkozott a nádor előtt.

Ennek ellenére Nádasdy levele arra is utalhat, hogy a vallásosságával kapcsolatban elterjedtek bizonyos pletykák, s a nuncius éppen ezeknek igyekezett gátat szabni, megelőzni a bajt. Végül e források közé sorolható a már idézett vallomás, amely szerint Nádasdy 1553-ban gyónt és áldozott, ami szintén arra utal, hogy a régi egyházi felfogást követve keresett vigaszt a lelkének.

Felekezeti kisajátítás?

Az eddig említett, egymásnak látszólag ellenmondó adatok fényében érthető, hogy a szakirodalom miért birkózik a felekezeti kérdéssel. Nem érdektelen – csupán főbb vonalaiban – áttekinteni az évszázados, felekezeti elfogultságtól korántsem mentes vitát. E polémia ugyanis nemcsak Nádasdyról szól, hanem az egyes tudósok saját korszakát, világnézetét is megvilágítja, s Nádasdy besorolása a hitviták által radikalizálódott konfesszionalizmus (azaz felekezetszerveződés) visszavetítése.

A történet szálai a 18. század második felébe vezetnek. Klanicza Márton evangélikus lelkész már 1783-ban kijelentette, hogy a főúr lutheránus volt. Ezt 1838-ban a későbbi címzetes csanádi püspök, a Történelmi Társulat elnöke, Horváth Mihály cáfolta meg, majd Podhradczky József többször is azt bizonygatta, hogy „Nádasdy Tamás nem volt protestáns”. E megállapítással Révész Imre református lelkész szállt vitába, megadta a „Nádasdi Tamás protestáns volta ellen felhozott erősségek cáfolatát”, s az ő állításait fogadta el a református tankönyvet író Orbán József is.

A kérdéskörrel ezután Payr Sándor evangélikus lelkész, egyháztörténész foglalkozott behatóbban. 1914-ben nem mindennapi választ adott a régi kérdésre. „Nádasdy belső vallásos meggyőződése szerint protestáns volt. És még jobban meg kell erősödnünk e véleményünkben, ha látjuk, hogy a nádornak egész környezete, családtagjai és egész udvarnépe, barátai, tisztjei és szolgái majdnem kivétel nélkül mind az evangélikus hitet vallották.” Nádasdy katolikus kapcsolatait I. Ferdinánd „eretnekgyűlölő” magatartásával, valamint a karrierista viszonyulással magyarázta. Felsejlik prekoncepciója is: „[…] azt hiszem, minden kétséget kizárólag van jogunk a nádort evangélikus egyházunk számára lefoglalni.” Tíz év múlva már azt írta: „Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy vallásos meggyőződése szerint Nádasdy protestáns volt.” Payr hatása jelentős volt: Zoványi Jenő Nádasdyt „az első protestáns nádor”-nak tartotta.

A Sylvester János életét feldolgozó Balázs János is ezt az értelmezést vette át, kiemelve, hogy Nádasdy „feltétlenül híve volt a reformációnak”, viszont „ha érdekei úgy kívánták, vallási felfogását, különösen Bécsben, titkolta, s befolyását, politikai hatalmát emiatt feláldozni nem kívánta”. Öt évvel később Katona Imre még élesebb kritikát mondott: „Vallását és pártállását aszerint változtatta, ahogy éppen személyes vagy országos érdekei megkívánták. Egyszer katolikusnak, másszor Luther buzgó hívének és terjesztőjének vallotta magát.” Katona ezt a politikai machiavellizmussal indokolta.

Kanizsai Orsolya

Azt láthatjuk tehát, hogy sokáig két értelmezés létezett. A protestáns, elsősorban evangélikus felekezetű írók és kutatók a 18–20. században Nádasdyban és feleségében, Kanizsai Orsolyában a reformáció elkötelezett hívét látták, míg a másik, a katolikus oldal általában amellett érvelt, hogy Nádasdy, még ha kedvezett is a protestánsoknak, nem szakadt el teljesen a katolicizmustól. A régi egyházhoz fűződő szálakat a protestáns értelmezés színlelésnek, politikai haszonlesésnek állította be, mondván, hogy a karrierje érdekében váltotta, avagy titkolta el a vallási nézeteit.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ha Nádasdy valóban el kívánta titkolni az új hitértelmezéshez fűződő viszonyát, miért nem elégedett meg egy csöndes házi lelkész alkalmazásával, s miért alapított nyomdát, iskolát, küldte Wittenbergbe a környezetében élőket. Elgondolkodtató az is, hogy mennyire reális az ország nádoráról azt feltételezni, hogy a számára fontos titkolnivalókat annyira nem tudja elrejteni, hogy arról a nunciustól kezdve Melanchthonon át mindenki tud. Végül az is megfejtésre vár, hogy ha valóban annyira karrierista, a vallását érdekei szerint cserélő főúrról van szó, akkor miért fektet annyi időt, energiát, pénzt és humán erőforrást a fentebb ismertetett vallási ügyekbe.

Se egyik, se másik?

E kérdések jól megvilágítják az említett nézetek tarthatatlanságát. Ezért már a múlt században kibontakozott egy másik felfogás is, amely új utakon közelítette meg a kérdést. Ennek egyik első szószólója Horváth János, majd pedig Szakály Ferenc, Urbán László, valamint Bessenyei József, akik szerint ez idáig rosszul fogalmazódott meg a kérdés, ugyanis az 1560-as években még nem különültek el élesen a felekezetek.

Urbán László Nádasdynak a tanulmányi évei alatti szocializálódására, valamint Erazmus hatására hívta fel a figyelmet. Szerinte „e szemléletmódból válik érthetővé, hogy Nádasdy Tamásnak kapcsolatai voltak Melanchton Fülöppel, s hogy birtokán a protestantizmus magyar előkészítői állást kaphattak […], holott maga mindvégig katolikus maradt”.

Öt évvel később Bessenyei József hasonlóképpen látta: „Nádasdy nem csatlakozott a reformációhoz, olyan értelemben, hogy minden katolikus kapcsolatát megszakítva kizárólag a reformátorok tanítását fogadta volna el. De talán nem is tettük fel helyesen a kérdést. Tamás úr korában ugyanis nem látszott kibékíthetetlen ellentét a Róma- és a Luther-követők álláspontja között, és Nádasdy úgy vélhette, a reformátorok visszatérhetnek az anyaszentegyház keblébe.”

Nádasdy vallásosságával kapcsolatban tehát az eddigi felekezetorientált értelmezéseket el kell vetnünk, s azt kell látnunk, hogy a konfesszionalizáció e korai szakaszában nem beszélhetünk jól elkülöníthető felekezeti határokról, ezért sok esetben nem is lehet egy-egy személyt az utólag megszilárdult felekezetekhez kapcsolni. Nádasdy minden bizonnyal nem gondolta úgy, hogy új felekezethez csatlakozik, hanem valószínűleg a meglévő egyházi struktúrák bizonyos részeinek megreformálását vélhette fontosnak. Ugyanakkor különleges kapcsolata volt Rómával és korának itáliai humanista műveltségével. Erre enged következtetni bolognai és római egyetemjárása és Cajetan de Vio pápai legátus tolmácsaként végzett munkája. Ezek révén komoly tudásra és kapcsolati tőkére tett szert, és hazatérve tagja lett a királyi udvar körül kialakuló erazmista körnek.

Valószínűleg e nyitott, a tudományos és teológiai polémiákra érzékeny, a szellemi kihívásokat is kedvelő környezet és magatartás állhatott Nádasdynak a protestáns hitértelmezés irányába tett kez-deményezései mögött. Az udvarában megforduló, az új tanokra fogékony személyekben is elsősorban a tudóst, nem pedig a reformátort látta.

A forrásokból is az látszik, hogy Nádasdy elfogadta a meglévő egyházi struktúrákat, érdeklődő szelleme pedig mindemellett nyitottá tette őt az új hitértelmezések nyújtotta intellektuális kihívásokra is. Sok kortársához hasonlóan ő sem láthatta a még csak később nyilvánvalóvá váló tényt, hogy Wittenberg és Róma végérvényesen eltérő utakat választ.

(A cikkben felhasznált levéltári források a Vatikáni Apostoli Levéltár, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében találhatók.)

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. március 19–26–i 88. évfolyam 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső