Skip to main content

2023. október 20. 9:13

Kilencvenkilenc év testvérek között

Finn–magyar egyházvezetői találkozó Helsinkiben

Testvérkapcsolati szerződést kötött egymással a Finnországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház. Mint ahogy arról már hírt adtunk, az ünnepélyes pillanatra istentisztelet keretében került sor október 16-án a helsinki dómban. A ceremónia apropóján szervezett egyházvezetői látogatás során a magyar delegáció – Fabiny Tamás, Kondor Péter és Szemerei János püspökök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Krámer György országos irodaigazgató és Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának vezetője is – egyúttal a finn evangélikusok mindennapjaiba is betekintést nyert.

Helsinki evangélikus dóm 

A finn és a magyar evangélikusok első, 1924-es hivatalos kapcsolatfelvételét – melynek során Raffay Sándor püspök látogatott Finnországba – számos testvérgyülekezeti kapcsolat, egyházvezetői találkozás, közös táborozás, konferenciázás követte. Közel száz évvel később a kiváló magyar nyelvtudással és kapcsolatokkal bíró Pekka Huokunának, a Finnországi Evangélikus Egyház Országos Irodája igazgatójának a kezdeményezésére született meg az a szerződés, amely immáron formális alapokra helyezi kapcsolatainkat, s amelynek aláírására október 16-án került sor a helsinki evangélikus főtemplomban, a dómban.

Az előkészítés és a beszélgetések során, egyházaink belső életét megismertetve, a minket körülvevő világ állapotát együtt elemezve mindkét oldal számára egyértelművé vált, hogy a számos bizonytalanság, civilizációs veszély közepette szükség van a finn–magyar evangélikus kapcsolatok formális megerősítésére is, amely jó alapja lehet a további építkezésnek, és felhívja a figyelmet a jövő évi századik évforduló jelentőségére.

finn magyar evangelikus egyhazak testverkapcsolati szerzodesenek alairasa

Státuszcsökkenés és szerepvállalás

A finn nemzeti hazafias gondolkodásban jelentős szerepet játszott az evangélikus vallás, amely a hagyományokban és bizonyos államigazgatási folyamatokban még ma is érezteti a hatását. Így például a népesség-nyilvántartásban, a temetkezésben, valamint egyes műemlékvédelmi feladatok ellátásában az állam számít az egyház munkájára, és költségvetési támogatással ellentételezi. Az elmúlt néhány évtizedben ugyanakkor Finnországban is jelentősen visszaesett az egyháztagok száma, a társadalmi változások, elsősorban a bevándorlás, valamint a politikai elit elvallástalanodása erősen megváltoztatta az evangélikus egyház státuszát, csökkentette politikai befolyását.

Vendéglátóink őszintén beszéltek arról, hogy az utóbbi években az állam egyre inkább egyfajta semlegesség felé igyekszik elmozdítani a korábban evangélikus keresztyén alapokra épített jogrendet. Egyik beszélgetőtársunk ezt úgy írta le, hogy a vallásszabadság helyett a vallástól való szabadság biztosítását igyekszik megvalósítani az államhatalom. Ennek olykor olyan furcsa következményei vannak, mint az óvodai nevelési programban a „kicsiny gyermek”-ről szóló karácsonyi dal – Jézus említése nélkül. Azért is jelentős egy ilyen általános tendencia, mert az egyház nem oktatásiintézmény-fenntartó, minden az állami oktatás keretei között zajlik.

Mindazonáltal számos pozitív fejlemény is említhető finn testvéregyházunk működésével kapcsolatban. A napjainkban számontartott 3,6 millió egyháztag a lakosság 65,1 százalékát teszi ki, az egyháztagok évi kilencvenezer forintnak megfelelő egyházfenntartói hozzájárulást fizetnek. A gyülekezeti társulások gyakran több tízezres tagsággal működnek, a diakóniai intézményrendszer kizárólag gyülekezeti fenntartásban működik, és jelentős szerepet játszik a helyi közösségek életében. Bár a keresztelők száma csökken, és egyre több szülő gondolja azt, hogy majd a gyereke döntse el, miképpen is viszonyuljon a hithez és a keresztyén közösséghez, a fiatal korosztály több mint hetven százaléka részt vesz a konfirmációs oktatásban.

A finn egyházat is számos belső törésvonal jellemzi: szó esett az Inkeri Egyház (Oroszországban élő finn kisebbségi egyház) tradicionalista megközelítéséről, melynek képviselői még a női ordinációt is ellenzik; a városi gyülekezetek látványosan liberális felfogásáról, ugyanakkor azokról az ébredési mozgalmakról is, amelyek hagyományosan vidéken élnek.

Az egyházvezetői látogatás során nagy jelentősége volt annak, hogy a finnországi magyar nagykövet, Breuer Klára fogadást adott a két egyház szerződéskötésének tiszteletére. A nagykövet asszony elmondta: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy visszaálljon a hagyományosan is jó kapcsolat Finnország és Magyarország között. Ennek fontos eleme ez a találkozás, amely erősíti a két nép kapcsolatát mind vezetői, mind bázisszinten. A nagykövetség erőfeszítései nem hiábavalók, hiszen a fogadásra számos magas rangú vendég fogadta el a meghívást, az est ünnepélyességét pedig Virva Garam finn–magyar zongoraművész nagyszerű játéka emelte.

Ahol az ateisták is evangélikusok

A finn egyházvezetői találkozó második napján a Finnországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának a munkatársai – Tuula Vinko oktatási referens, a közösségi média szerkesztéséért felelős Tuula Putkinen, Ari Ojell külügyi referens, valamint a Kotimaa evangélikus hetilap szerkesztője, Freija Özcan és a finnországi Ökumenikus Tanács kommunikációs koorinátora, Suvi-Tuulia Vaara – mutatták be tevékenységüket.

A Kotimaa hetilap – eltérően a magyarországi evangélikus sajtóorgánumok struktúrájától – teljesen független az egyháztól. Nem kap az egyháztól támogatást, hanem maga fedezi költségeit az előfizetésekből és szponzori felajánlásokból. Ez a fajta függetlenség azt is jelenti, hogy nem mindig az egyház álláspontját osztja egy-egy kérdésben; egyfajta kritikus szolidaritást eredményez az egyház és hetilapja kapcsolatában. A hetilap online és nyomtatott példányait mintegy hetvenkilencezren fizetik elő.

A finn evangélikus misszió számos más módon is megnyilvánul – erre Anna-Maija Viljanen-Pihkala, a helsinki dóm egyik lelkésznője mutatott rá, aki a gyülekezeti életről tartott beszámolót kiváló magyarsággal. Ahogy korábban szó esett róla, a finnek több mint kétharmada evangélikus. Ugyanakkor a finnek szemérmesek, nem szívesen beszélnek hitükről, a vallást magánügynek tartják. De szívesen járnak kórusba, önkéntes feladatokat vállalnak, és komolyan veszik a gyülekezeti diakóniai munkát. Kötelező jelleggel minden gyülekezetben kell lennie igazgató lelkésznek, kántornak és diakóniai munkatársnak; utóbbi kettő nem feltétlenül főállású.

Bár a finnek legnagyobb része konfirmál, számukra is nagy kihívás az elvilágiasodás, szekularizáció. Bár az egyház szinte mindenkit elér életének valamely fontos pontján (születés, házasság, konfirmáció, temetés), egyre népszerűbb az úgynevezett névadó ünnepség keresztelő helyett; igaz, sokan így is igénylik a lelkész jelenlétét. Ahogy a lelkésznő megfogalmazta: ha vannak is ateisták, azok is evangélikus ateisták, mert ha nem is hisznek, az evangélikus felekezeti és kulturális háttér része az életüknek. 

A gyülekezetek számára finn viszonylatban is nagyon fontos a testvérgyülekezetek jelenléte. Erről Ari Ojell külügyi referens beszélt, kiemelve, hogy jövőre lesz százéves a két egyház testvérkapcsolata, amely a tamperei egyházi napokkal kezdődött 1924-ben. Dedinszky Gyula lelkész volt az első ösztöndíjas, aki 1927-ben töltött kint egy évet cserediákként. Őt Toivo Laitinen, majd Zászkaliczky Pál követte 1930–1931-ben, majd Paavo Viljanen 1931–1932-ben, végül a sort Sztehlo Gábor zárta ugyanebben az évben, néhány esztendővel megelőzve Martti Voipiót, aki 1936–1937-ben volt a magyar egyház vendége. Ezután hosszú szünet következett, hogy aztán 1968-ban újra élettel teljen meg a kapcsolat a finnugor lelkészkonferenciák szervezésével. Sok éven keresztül folyt a közös munka, utoljára 2022-ben a finnországi Turkuban rendezték meg ezt az eseményt (képünkön), a következő konferencia pedig – Deo volente – magyar nyelvterületen lesz 2026-ban.

2022. évi finnugor lelkészkonferencia Turkuban

Vallásoktatás ismeretszerzési céllal

Kiemelkedő szerepet kapott az intenzív megbeszélések között az egyház és a vallás szerepe a kisgyermekkori oktatásban. Ahogy Tuula Pohjalainen-Vinko oktatási referens elmondta, a finn állam és így az állami iskolák is nagymértékben együttműködnek az egyházzal és a gyülekezetekkel. Ez az együttműködés azon a közös felfogáson alapul, hogy a vallás és a világnézet fontos része a gyermek életének. A gyermekek kulturálisan és vallási tekintetben is sokszínű világban nőnek fel, szükségük van szociális és kulturális készségekre és ismeretekre. Ezért a kisgyermekkori nevelés folyamán meg kell nekik tanítani, hogy meghallgassák, felismerjék és megértsék a különböző nézeteket, hogy reflektálni tudjanak saját értékeikre és attitűdjeikre. Meg kell érteniük saját kulturális és vallási hátterüket, akkor tudják tisztelni a másokéit. Mindehhez az évente elkövetkező ünnepek, a mindennapi élethelyzetek teremtenek alkalmat, és a mese, a zene, a művészet és a játék adja az eszközöket. Minden tanulónak vallást vagy világnézeti etikát kell tanulnia. A vallást sokféle megoszlásban tanítják, de nem hitoktatási, hanem ismeretszerzési céllal.

Előadónk az úgynevezett négy kosár elvére is felhívta a figyelmet: Az első kosár a gyermek életében az általános ismeretek tanítását célozza meg, együttműködve a helyi gyülekezettel. Ennek során a gyülekezet mint tanító környezet jelenik meg: a munkatársak a keresztény világlátást közvetítik, de nem fókuszálnak a hitoktatásra. Erre példa a templom épülete és az egyházi év. A második kosárban a hagyományos ünnepnapok vannak, itt a közösségi szellem és a tiszteletteljes jelenlét kerül előtérbe. A harmadik kosár a vallási ünnepekre fókuszál, tiszteletben tartva a vallásszabadság elvét. Végül a negyedik kosár a növekedés és jólét nevet viseli; ebben közösségi alapú, egyenlő partnerek közötti együttműködés jelenik meg az óvodában, iskolában jelen lévő vallások és világlátások között.

Mindezek a módszerek jól mutatják, hogy a finn egyházi oktatás nagyon érzékenyen reflektál az őt körülvevő társadalomra, mindezt állami intézményekben. Ha összehasonlítjuk a magyar egyházi neveléssel, a finneknél valószínűleg sokkal nagyobb mértékben találjuk meg a más felekezetek vagy világnézetek elfogadását, szemben az erősebben felekezeti jellegű magyar egyházi oktatással. De Finnországban ez működik, a finn társadalomban így tud legjobb tudása szerint megjelenni az egyház.

Mindent egybevetve nagyon meggazdagító négy napot töltött a magyar egyházvezetés és az ökumenikus és külügyi osztály vezetője Helsinkiben a Finnországi Evangélikus Egyház vendégeként. Az együttműködés töretlen, még ha sok is az eltérés a társadalmi, politikai körülményekben. Az elmúlt száz év azt is bizonyítja, hogy jó és rossz időkben egyaránt ki kell tartanunk egymás mellett, mert közös az út, amelyen járunk, és egy a krisztusi alap, amely az együttműködést megalapozza. Kiitos. Köszönjük!

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső