Skip to main content

2024. február 11. 9:15

Anna néni bölcsessége

Jak 3,13–18

Minden bölcsesség alapja az, hogy felismerem: szabad vagyok. Szabad vagyok, szabad lehetek, mert Isten szabadságot ajándékozott, megszabadított. És ha ezt el tudom fogadni, akkor nem kísért többé se a felesleges bűntudat, se a felesleges önmarcangolás szelleme – fogalmaz jegyzetében Gáncs Tamás

20240128 Elo viz filmjelenet Az oldoklo angyal

Minden idők egyik legfelkavaróbb művészeti alkotása. Luis Buñuel Az öldöklő angyal című filmjét bizonyára sokan ismerik. A történet szerint a Nobile házaspár egy operaelőadás után vacsorát ad a barátainak Gondviselés utcai házában. Díszes vacsorát kell elképzelnünk egy díszes társasággal, annak minden sznobságával, minden szépségével.

A kicsit lassan induló filmben a vacsora utáni zenélés, beszélgetés közben egyre többen elálmosodnak, és bár hazamenetelről beszélnek, ott helyben elalszik mindenki. Reggel, mikor felébrednek, döbbenten látják, mi is történt. Nemcsak hogy teljesen titokzatos módon ott maradtak éjjelre, de most, amikor hazamehetnének, akkor sem indul el senki. Pedig a szalon nyitva. Mégsem lépi át senki a küszöbét. Senki nem tudja átlépni. Érthetetlen, felfoghatatlan, megfoghatatlan.

Tény, ami tény, a megmagyarázhatatlan miatt a különös társaság egyre kétségbeesettebb, sőt hisztérikusabb lesz. A villa körül megjelenik a rendőrség, az újságírók, akik viszont – milyen félelmetes ez is – a nyitott kapun nem tudnak bemenni.

Végletekig nyomasztó élethelyzet, amelyet Buñuel zseniálisan ábrázol. Pontosan tudják a vendégek, hogy hol a szabadságba vezető út, azt is, hogy merre található az ajtó, mégsem lépnek be rajta. Miért? Ők sem értik. Nincs bátorságuk? Nincs erejük? Nincs szabadságuk? Nincs bölcsességük? Tudják, hogy hol a kilincs, mégsem használják, inkább azon vitatkoznak, miért is tehetetlenek, ki tehet erről. Ki a felelős? Miért alakult ki ez a szorongás? Miért nem képesek elhagyni többé a házat? Rémálom a Gondviselés utcában.

A mennyei bölcsesség Isten szabadságában és szabadságával élni. „Kicsoda bölcs és értelmes közötte-tek?” – teszi fel a kérdést Jakab levelének szerzője. Kicsoda bölcs – ezt hadd fordítsam le úgy: ki tud felelősségteljesen élni az Istentől kapott szabadságával? Merthogy szerintem minden bölcsesség alapja az, hogy felismerem: szabad vagyok. Szabad vagyok, szabad lehetek, mert Isten szabadságot ajándékozott, megszabadított. És ha ezt el tudom fogadni, akkor nem kísért többé se a felesleges bűntudat, se a felesleges önmarcangolás szelleme.

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” – szól a kérdés újra. A válasz pedig maga döntés. Döntés arról, hogy elfogadja-e az ember az Istentől kapott szabadságot és szabadítást, vagy lemond róla. És Istenről. Erről szól az exodus is, az Egyiptomból való kivonulás története, és keresztény hitünk szerint Jézus egész élete, tanítása, hitvallása.

Mert Isten ajtaja nyitva áll. Nagyon sokan, sokféleképpen próbálják elhitetni, hogy zárva van az ajtó, hogy nem érdemes rángatni a kilincset, hogy elveszett a kulcs, de ez félrevezetés. Azt is mondhatnánk: törvényeskedés, dogmatizmus, képmutatás, egyházi gőg. Igen, sajnos sokszor éppen az egyházak, benne lelkészek, papok, tanítók próbálják meg elhitetni az emberekkel, hogy ők méltatlanok az isteni szabadságra.

És igen, bűnbánattal kell megvallanunk, hogy sajnos sokszor éppen az egyházak, benne egyházi emberek raknak olyan terheket más emberek vállára, amelyek miatt ők képtelenek kilépni, illetve belépni, belelépni az isteni szabadságba. Óriási szereptévesztés ez a magatartás. Jézus feltétel nélkül elfogad, ajtót nyit, ezzel szemben – és ez éles egyházkritikaként is megfogalmazódhat akár – sokszor éppen egy félreértelmezett tanítás okoz lelkiismeretfurdalást és lelki tehetetlenséget sokakban. Ezek a gőgös indulatok, illetve az ilyenekkel teli emberek aztán szépen leláncolják az ajtót, eldugják a kulcsot, vagy éppen azt hirdetik, hogy ők tudják, mi a feltétele az isteni szabadságnak.

Pedig az ajtó nyitva van. Hadd idézzem magát a názáreti Jézust, aki ezt mondta: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” (Jn 10,9)

Bölcsesség az, ha hit és cselekedetek kéz a kézben járnak az életünkben. De milyen is az igaz bölcsesség? Ki a bölcs ember? Azt hiszem, legjobban az tud erre válaszolni, aki maga is bölcs.

Amikor Dunaharasztin szolgáltam, tisztán emlékszem, egyszer elmentem felköszönteni az akkor kilencvenedik születésnapját ünneplő Anna nénit. Megkérdeztem tőle: „Anna néni szerint mit jelent a bölcsesség?” Ő így felelt: „A bölcsesség nem más, mint tudomásul venni azt, amit az Isten ad.” Őrzöm ezt a szabadságot hirdető mondatot azóta is. Őrizze meg, aki csak tudja! Aki csak mer bölcs lenni. Szabad lenni. Úgy igazából.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 28. – február 4-i 89. évfolyam 03–04. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.