Skip to main content

2024. február 25. 10:00

Mi a keresztyén küldetés lényege ma?

Tisztújítás 2024

„Nem tudjuk eléggé csodálni, hogy Isten hatalmas, lélekmentő munkájában bennünket is megbíz feladatokkal. Annyira becsül minket, hogy beilleszt terveinek végrehajtásába” – fogalmaz Szabó András vanyarci lelkész.

Mi a keresztyén küldetés lényege ma?

Nagyapám az ősagárdi gyülekezet egyik gondnoka volt. A két gondnoknak egészen különleges helye volt a templomban. Az oltár jobb és bal oldalán ültek az istentisztelet alatt, vagyis egészen közel a szent cselekmények helyszínéhez. Feladatuk volt az oltárajtó nyitása is, amikor a lelkész az oltári szolgálathoz ment, vagy éppen jött ki onnan. Gyermekként éveken át a karzatról figyeltem, mi is történik a templom szívében. Akkoriban nem tudtam nagyobb dolgot elképzelni, ami valaha egyáltalán megtörténhet velem, mint hogy majd egyszer én is gondnok lehetek. Akkor majd én is az oltár körül süröghetek-foroghatok, nyithatom az oltárteret az Isten szolgájának, és az oltár mellett ülve hallgathatom az igehirdetést. Ez maga a menny.

Keresztyén, azaz Krisztus-követő küldetésünk lényege, hogy valaki hív minket magához, az „oltárhoz”. Oda, ahol esélyünk van arra, hogy megértsük akaratát.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” – szólít meg bennünket az evangéliumi cselekmény elején Jézus Krisztus (Mt 11,28). A hívás után a küldés szava is hangzik felénk: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” – olvassuk a megbízatás tartalmát az evangélium végén (Mt 28,19). Jézushoz jönni, megfáradtan és terhekkel, majd erőt vételezni, felfrissülni nála és megújulva indulni azokhoz, akikhez küld Urunk – ez a mai megbízatásunk. Jönni hozzá bűnöktől és a gépies vallásosságtól megterhelve, majd távozni tőle Isten megszabadított szolgájaként – feladattal, új gondolatokkal.

Folyamatos és kétütemű tevékenység ez. Azért kell először hozzá jönnünk, mert nélküle csak a magunk ürességével tudnánk a másik emberhez közeledni. Ő tölt meg minket az örömhírrel. Bármiféle szolgálatunk csak akkor lehet hatásos, ha mi magunk is élünk az evangéliummal, és a befolyása alatt állunk. Ugyanis a lenni többet jelent, mint a tenni. Személyiségünk jobban és biztosabban fejti ki hatását, mint amit „prédikálunk” vagy szervezünk.

Nem tudjuk eléggé csodálni, hogy Isten hatalmas, lélekmentő munkájában bennünket is megbíz feladatokkal. Annyira becsül minket, hogy beilleszt terveinek végrehajtásába. Megengedi, hogy az „oltár körül forgolódjunk”, hogy megnyissuk az emberek előtt az Ige ajtaját.

A mai, sokszor csupán személyes és anyagi érdekek által vezérelt közegben ránk az a feladat vár, hogy Krisztust hordozó, a szó szoros értelmében lelki emberek legyünk, bármi is a feladatunk a gyülekezetben. Krisztus önkéntesei lehetünk az ő hívása és küldése alapján.

Sok minden visszatarthat az engedelmességtől. Keserű tapasztalatok, korunk sokféle válsága és kihívása személyes és közösségi szinten. Kísértés, hogy ezért befelé forduló, önző és „fogyasztó” keresztyénséget éljünk. Isten igéje azonban így bátorít minket: „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,39)

Több évtizedes lelkészi szolgálattal a hátam mögött sem fakult meg bennem a vágy: egyszer talán még valahol gondnok lehetek. Az álmokat beteljesítő Úr kezében vagyunk, aki sokféle szolgálatra hív el. Mert ajtót nyitni jó, és az ajtón bemenni is jó. Őt szolgálni kiváltság és öröm, szolgaként mellette lenni pedig a legfőbb jó, ami történhet velünk.

* * *

Megjelent a Tarts, Uram, a kezedben – Személyes szavak presbiterekhez című kötetben. Luther Kiadó, 2012.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.