Skip to main content

2024. június 6. 15:26

Stafétaátadás az egyházszeretet jegyében

Részletek Hafenscher Károly zsinati lelkészi elnöki zárójelentéséből

A Magyarországi Evangélikus Egyház XI. Zsinata utolsó, május 31-i ülésszakán Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke cikluszáró jelentését is meghallgatták a küldöttek. Alább ebből közlünk részleteket; a teljes jelentés mellékletben érhető el.

Hafenscher Károly1. Bevezető alapvetés

Most, amikor a zsinati ciklus végén visszatekintek az elmúlt hat évre, sőt mivel két egymást követő ciklussal zárom több mint negyedszázados aktív zsinati munkámat, vallomással kezdem: szeretem az egyházat. […] Ha dicsérem, ha korholom, ebből a szeretetből fakad. Egyházszeretetből féltem, egyházszeretetből biztatom. S itt most nem azért vallok, mert érzelmi vonalra akarom terelni mondandómat, hanem azért, mert az egyházat nem lehet – még zsinati elnöki beszámolóban sem – objektíven értékelni, kezelni, formálni. Nem kívülállóként okoskodunk, és a szervezeti struktúrát, a törvényi hátteret, a működési rendet formálgatjuk, néha még javítjuk is. Belülállóként, érintettként, kötődőként és elkötelezettként vállaltuk és felvállaltuk. Az egyház egészét – a Krisztus testét, az Isten házát, a lelki tartalmat, az emberi közösséget s a hozzá szükséges szervezetet.

Zsinat. Ma érvényes törvényeink szerint két funkciót visz egymás mellett ez a testület: törvényhozás, közgyűlés. […] Nem a működésünk és hatékonyságunk, sikerünk és eredményeink teszik legfelsőbb döntéshozó testületté, hanem az elődeink és a magunk elképzelése, elhatározása. […] Ha megkérdőjelezzük létjogosultságukat vagy súlyukat, ha megpróbáljuk ügyesen súlytalanítani, nem segítünk. Ha betöltjük a neki szánt funkciókat, akkor még akár jogunk is van finomítani, jobbítani, akár át is alakítani. De nem a forma a kérdés, hanem a lelkület. Az egyháziasság, a szeretet, netán az ellenfélszeretet, az alázat, tanítványként a tanuláskészség, az önzetlenség és az érdek nélküli segítőkészség. Azt hirdetgetjük itt fél éve, hogy „minden dolgotok szeretetben történjen”. Ez az ige nemcsak a cél, de a kontroll is számunkra. Szavunk, cselekedetünk, gondolkodásunk, minden dolgunk szeretetben történik? Kyrie eleison!

Ha értékeljük az elmúlt ciklust, vagy a leköszönő elnök értékeli a saját dupla ciklusát, akkor – elsősorban önmagunk felé – fel kell tenni a kérdést: ez mozgatott-e minket például az elmúlt hat évben? Ismét mondom: az egyháziasság, a szeretet, netán az ellenfélszeretet, az alázat, az önzetlenség és az érdek nélküli segítőkészség? Christe eleison! S most van-e bennünk alázat, hogy a hálaadás előtt őszinte bűnbánatot tartsunk, és ténylegesen letegyük terheinket Urunk lábához? Kyrie eleison!

2. A vezetők tisztelete. […]

3. Nemzedékváltás. […] Ha van igazi stafétabotja a leköszönő zsinati elnökségnek, akkor ez az: Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Övé a dicsőség. Nem a „volt egyházvezetőké”, nem is a jövendő pozíciókat elnyerőké, hanem az övé. A bölcs vezetők tanulnak az elődök tapasztalatából. Kedves utánunk jövők, ne a rossz tulajdonságainkat, az ügyetlenségeinket, a hibáinkat nézzétek! Ezekért bocsánatot kérünk. A lényeget nézzétek: számunkra nem a törvények, a szabályzatok, a szervezet, az ügyek voltak lényegesek, hanem a törvényeink mögött a szabályzatok által a szervezet formájában, az ügyek alapjaként Jézus Krisztus maga és az ő tanítványi közössége. Az emberek. Ilyen értelemben vagytok örökösök mindazok, akik majd továbbviszitek egyházunk vezetését és azon belül a zsinati munkát. Nem a mi örököseink vagytok, hanem mi mindannyian vagyunkmint Isten gyermekei örökösök, örököstársai Krisztusnak” (Róm 8,17).

4. Tradíció és progresszivitás. […]

5. Stafétabot-átadás féltő szeretettel

A zsinat feladata az – így volt ez mindig, és ez a testületünket meghatározó törvény szándéka –, hogy a teljes egyház képviselete legyen. Ne csoportoké, ne kis közösségeké, ne belső kis érdekszövetségeké, hanem az egész egyházé. Teljes és átfogó képviselet. Érdemes úgy visszatekinteni az előző ciklusra, hogy ez megvalósult-e, és érdemes úgy tervezni a továbblépést, hogy a következő ciklusban működőképes legyen a képviseleti rendszer. Lentről fel és fentről le, oda-vissza.

Így tartsunk tükröt magunk elé. Képviseltük-e a küldő testületet, közösséget – úgy, hogy rendszeresen megkérdeztük őket, s nem a magunk hangulata vagy kedve szerint szavaztunk, hanem az ő szándékuk szerint? Képviseltük-e a zsinati döntéseket, a közös elhatározásokat úgy, hogy ismertté tettük a küldőink közt, azokat az egész egyházra érvényesnek tartottuk, vagy mivel esetleg ellene szavaztunk, magunk is gyengítettük, netán fúrtuk?

Hadd valósuljon meg az egyház zsinati volta, azaz a „szünhodosz”, az együtt járás, ahol a különböző egyházrészek közt jól működik és hatékony a kommunikáció.

6. Személyes (záró) gondolatok

Ez a jelentés nem csupán egy zsinati lelkészi elnök cikluszáró értékelése, hanem az egyházi közéletből való búcsúzása is egyben. […]

Köszönöm az egyház Urának, hogy sokfelé szolgálhattam. Minden igyekezetem abból adódott, hogy nagyon szeretem az egyházat és benne evangélikus felekezetünket. Az Úristent arra kérem, hogy legyen irgalmas hozzám, s amit elrontottam, kegyelméből bocsássa meg, s ha az a szándéka, fordítsa áldássá. […]

Bach Máté-passiójának egyik koráljával imádkozva kérem, hogy a végső napon az emberi létben a maga teljességében megismerhetetlen Isten ismerjen meg. S a jó Pásztort ismerve erre jó reménységem van.

Erős vár a mi Istenünk!

Hafencher Károly zsinati lelkészi elnöki zárójelentése

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.