Skip to main content

2024. január 1. 8:00

Változást hozni az emberek életébe

Erre hív a 2024-es év igéje

Az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei könnyen megfojtják azt a szeretetmagot, amely pedig – miként azt a 2024. év igéje, a „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14) mondat is üzeni számunkra – minden dolgunkat meg kellene, hogy határozza.

Az év igéje 2024: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

A kiragadott igeversek legnagyobb veszélye, hogy mindenki a saját érdekei szerint tudja alakítani, hajlítani a jelentésüket. Az év igéje ugyanakkor számomra nem feltétlenül egy kontextusából kiragadott mondat, hanem sokkal több ennél. Olyan ige, amely az év minden napján tud biztatást, eligazítást, bátorítást adni vagy akár irányváltoztatásra késztetni egész életünk során. Jóleső érzés kinyitni a Bibliaolvasó Útmutatót, és rápillantani a könyvjelzőre, amelyen ott szerepel az év igéje. Idén ezt az élményt, ezt az újra és újra megtörténő rácsodálkozást a már jól ismertre ez az ige valósítja majd meg. Mintegy átívelve minden egyes napunk, hetünk, hónapunk felett. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

„Minden” – nehéz befogadnunk ennek a szónak a jelentésspektrumát. Talán sokkal könnyebb lenne megérteni igénket, ha az ellenkezőjének a jelentését próbálnánk befogni az értelmünkkel. Ha azt mondanánk: nincs olyan dolog, amely nem szeretetben történik. Jézushoz tartozni egyenlő ezzel, vagyis nem lehet olyan dolog az életünkben, amely nem szeretetben történik. A minden ezt jelenti. Nincs olyan, ami kívül esne ennek a hatókörén. A minden azt jelenti, hogy nincs még rejtett része sem az életünknek, amelyben nem uralkodik, nem dominál, nem múl felül mindent az a jézusi szeretet, amely egészen egyedi módon öleli át azt, aki hozzá tartozik és hozzá ragaszkodik.

„Minden dolgotok…” – olvashatjuk a Szentírás magyar fordításában. A Krisztus-követő ember életében nem történhetne másképp. Minden dolgunkat át kellene járnia a szeretetnek. Mindent, ami a miénk. Minden szavunk, minden cselekedetünk, minden gondolatunk, minden érzésünk, minden érzelmünk ideális esetben csak szeretetben történhetne. Akárcsak a mennyei világban, ahol minden, valóban minden csak szeretetben történik.

A mi földi életünk persze nem ilyen. Éppen ezért hív minket Pál apostol igéje arra, hogy ha a világban nem is ez a hozzáállás uralkodik, legalább mi legyünk jelen a világban így, ezzel a szándékkal, ezzel a céllal, ezzel az egyediséggel. Mindent, ami a miénk, azt szeretet vezérelje. Ne hagyjuk, hogy a szeretet nélküli világ lenyomjon, megalázzon, megszégyenítsen vagy éppen megkísértsen. Az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei ugyanis könnyen megfojtják azt a szeretetmagot, amely minden dolgunkat meg kellene, hogy határozza.

„Szeretetben” – Ismerjük a jézusi szeretet fokmérőjét. Nincs felső határa. Nincs feltételrendszere. Csak szeretet. Ugyanakkor – éppen ezért – talán a legtöbbször és leginkább félreértett. Hiszen ezt az abszolút értéket is sokszor relativizáljuk, viszonylagossá tesszük. Úgy gondoljuk, hogy ez a szeretet csakis az általunk jónak vélt módon működhet. De milyen szeretet az, amely kényszerít? Milyen szeretet az, amely gátol? Milyen szeretet az, amely embereket elutasít, másokat pedig felemel? Milyen szeretet az, amely bizonyos társadalmi csoportokat a másik ellen hangol? A végsőkig folytathatnánk a felsorolást. Mindannyian megtapasztaltunk ilyen – általunk szeretetlenségnek megélt – helyzeteket.

De valóban szeretetlenség volt? Vajon szeretetlenség-e az, amikor a szülő arra „kényszeríti” a kamaszt, hogy keljen fel az ágyáról, és segítsen a házimunkában? Vajon tényleg szeretetlenség az, amikor az ember egy függő embert meggátol abban, hogy éljen azzal a szerrel, amely az életét akarja irányítani? Vajon tényleg szeretetlenség az, amikor kimondjuk, hogy valakitől elköszönünk, és mást állítunk a helyére, akit jobbnak tartunk, mert így járunk el felelősségteljesen a ránk bízott nagyobb közösség érdekében? Vajon tényleg szeretetlenség az, amikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy-egy társadalmi csoport nagyon nehéz helyzetben van, és lehet, hogy több támogatást kellene, hogy kapjon minden oldalról?

Azt gondolom, meg is válaszoltuk a kérdést. A szeretet relativizált, saját oldalunkról vizsgált mértékének nem felelnek meg a felsorolt helyzetek, állítások.

De a szeretet abszolút mértékében ott van a másik, általunk talán láthatatlan oldal, amelyet először megértenünk, elfogadnunk kell ahhoz, hogy a szeretetet a maga teljességében el tudjuk fogadni, fel tudjuk fogni, majd aszerint tudjunk cselekedni. És nem feledhetjük, hogy Jézus szeretete mindig a gyengék, a kitaszítottak, a kiközösítettek, a törvényen kívüliek oldalán állt elsőként. A jézusi szeretetnek sem csak egyféle módja, nem csak egy „arca” van, nem csak úgy mutathatja meg magát, ahogyan én megismertem.

Ha a jézusi szeretet szerint cselekszünk, a szeretet nemcsak hogy valósággá lesz, hanem az életünk részévé válik, ezáltal pedig a másik ember életére szintén befolyással bír majd. A krisztusi szeretet megtörténik, végbemegy, hatni fog, mert egyetlen dolog egészen bizonyos: a szeretet soha nem múlik el anélkül, hogy ne hagyna nyomot, ne lenne – akár életre szóló – hatása. Isten pedig elvárja tőlünk, hogy az előttünk álló évben minden dolgunk szeretetben menjen végbe, a szeretetünk pedig változást hozzon emberek életébe.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus naptár 2024 című kötetben jelent meg.
A kiadvány kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.) és webáruházában.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.