Skip to main content

2023. február 16. 9:51

Visszaölelni őt

Zsolt 131

Nincs nagyobb csoda, mint amikor egy síró gyermek megnyugszik az édesanyja kezében. Istennél az ember háborgó lelke nagyon hasonló módon csendesül el.

anya oleli gyermeket foto Milan Markovic GettyImages Canva

Ami túl nagy és elérhetetlen. Arra vágyik sokszor a szív. Nem szelektál, nem racionális, nem érvel, hanem egyszerűen és nagyszerűen: vágyik. Ilyenkor felfuvalkodik, ilyenkor hevesebben lüktet, ilyenkor zakatol. A szív már csak ilyen, ha arra törekszik, ami elérhetetlen számára. Néha világmegváltó gondolatok, néha a legprimitívebb érzések, néha egy kis szerelem, néha egy kis szeretet, néha egy kis fájdalom, néha egy kis boldogság. Néha hit, remény, szeretet. E három. Mely még a leghatalmasabb szívnek is kihívás olykor. Pedig tudjuk, „jól csak a szívével lát az ember”.

De kérdem én: akkor van olyan, hogy valaki szívvak? Van olyan, hogy valaki se hall, se lát, hanem kevély a tekintete, és csak megérzései vannak, de igazán a tudatossága, az érett, felnőtt hite hiányzik? Isten, aki a szívek ismerője, vizsgálója, sőt ítélője is, éppen annyit kér tőlünk, amennyi elvárható. Pontosan annyi szívdobbanást, szívrobbanást, amennyi az élethez – és az örök élethez kell. Elérhetetlen célokat, erőn felüli utat nem kér.

A jézusi út: az elég útja. A kereszt útja: az egyetlen középút. A szív akkor dönt jól, ha nem akar többet, a szem akkor néz jó felé, ha a hegyek felé tekint, ha az ég felé bámul. A szabadítás onnan jön. A hegyről. Az égből. Felfuvalkodottság, kevélység, törekvés valami másra, mint ami van, és aki van: több mint vétek. Tévedés. Tévesztés. Célnélküliség. Céltalanság. Uram, irgalmazz! Krisztus, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Mint anya a gyermekét. Úgy csendesíteném le a lelkemet. De nem mindig sikerül. Sokszor nem rajtam múlik, még többször: igen. Mert nagy ám a kísértés a zajra, a hangzavarra, a káoszra, a zavarosra. Nemcsak azért, mert ott könnyebb halászni, hanem azért is, mert egy egész életet meg lehet úszni úgy, hogy az ember csak a felszínt kaparássza. Minden adott hozzá, hogy egész emberi életek meneküljenek jól felöltöztetett alibikbe, ahelyett hogy szembesülnének a valóság sokkoló arcával.

Nagyon nehéz ez a fajta tükörbe nézés, ez a fajta kínos csend. De életet menthet. Mert a nyugalom, a megérkezés, a megnyugvás, a lecsendesedés megtartóerővel bír. Nincs nagyobb csoda, mint amikor egy síró gyermek megnyugszik az édesanyja kezében, miután rosszat álmodott, vagy csak egyszerűen nyugtalan, vagy érthetetlen, értelmetlen fájdalommal küzd. Istennél az ember háborgó lelke nagyon hasonló módon csendesül el. Éppen azzal a dinamikával, ahogyan Jézus lecsendesíti a tengert. És ez a gyermeki lélek – a megnyugodott és éppen ezért őszinte – képes újra hálát adni, újat kezdeni és odabújni az Atyához és átölelni őt, visszaölelni őt.

Inkább álljunk ellen a kísértésnek. Inkább arra figyeljünk, ami igazán lényeges, inkább arra a hangra rezonáljunk, amely feltölt, mintsem arra, ami lenyom, megkötöz, megbénít, felkavar. Áldás ez, amelybe beleállhatunk. Békesség ez, amelyre szövetkezhettünk. Áldás, békesség!

Most és mindörökké. A kettő együtt. A bizalom a jelenben elengedhetetlen az életünkben. Bizalom abban, hogy ami történik velünk, annak van értelme, célja. Bizalom abban, hogy nem véletlenek sorozata egy-egy napunk, hanem van kifutása, kiteljesedése. Nem mindegy, hogy ébredésünk, álmaink, összegereblyézett terveink kinek a kezében futnak össze. A mennyei kéz: a bizalom keze.

Isten népe akkor tartott a helyes irányba, amikor az ő kezében tudta jövöjét, vándorlását, életének kereteit. A bizalom azonban, amelyről a zsoltáros szól, még ennél is merészebb: minörökké tart. Örökre szól. Nem csak holtomiglan-holtodiglan: örökkön örökké. Ez a hit mindent felülíró perspektívája annak, hogy az Isten és az ember kapcsolata még az élet-halál küszöbön túl is élő marad.

Jézus megszületése, tanítása, halála, feltámadása éppen ezért minden idők csodája: mert reményt ad arra, hogy nem átmeneti a bizalomjáték, hanem örök. Nincs nagyobb bizalom, mint igent, áment mondani arra, amire, akire az Isten igent és áment mondott Jézusban. Mert nem is kérdés, sőt nem is válasz, hanem maga a létezés, maga a lét, maga a valóság az, aki miatt dobban a szív, nyílik a szem, megszelídül a lélek. Őhozzá szelídül, aki van.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. január 22–29–i 88. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.