Skip to main content

2023. február 14. 15:23

Nem tündérmese – Isten kegyelme

Balicza Klára és Jenei Róbert egymásra találásának története

„…és boldogan éltek, míg el nem váltak.” Sem a mesék, sem a romantikus filmek nem így érnek véget. A való életben azonban mind több házasság bomlik fel, még keresztények között is. Elváltnak lenni sok esetben még ma is stigma. A házasság hete alkalmából éppen ezért most rendhagyó módon egy olyan evangélikus, erős gyülekezeti kötődésekkel bíró házaspárral beszélgetünk, akik komoly érzelmi trauma és válás után erősítik újra a kiegyensúlyozott feleségek és férjek táborát. Balicza Klára és Jenei Róbert engednek bepillantást abba, mit jelent nekik az, hogy kaptak egy új esélyt a boldogságra.

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 1

A Tolna–Baranyai-dombvidékhez tartozó Völgység fővárosában, egy bonyhádi sorház konyhájában ülünk. Klári és Robi egymás keze alá dolgozva kínálja a kávét. Hogy oldjuk a hangulatot – nem mintha túlontúl szükséges volna –, átismételjük, miért is jöttünk: a házasság hetének apropóján beszélgetünk.

Klárit már korábbról is ismerjük: az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának referenseként számos alkalommal segítette a munkánkat, információt ad, cikket ír, tolmácsol, fordít. Lelkészcsaládba született, első házassága idején Sopronban és környékén élt, válása után onnan tért vissza Budapestre – majd jött férjhez Bonyhádra. Robi tősgyökeres helyi, német nemzetiségű családból származik, már csak ezért sem magától értetődő, hogy Klárival egyáltalán összeismerkedett. „Egy nem svábbal” – szúrja közbe a feleség nevetve.

Ítéletet hirdettek

Nem volt persze kimondott elvárás Robi felé, hogy csak sváb és evangélikus lányt vehet el, de azért sokszor hallotta – és tudat alatt biztosan hatott rá –, hogy ha lehet, a párválasztásnál figyeljen ezekre a szempontokra. Első feleségével több mint tizennégy évig voltak házasok, és hogy a kapcsolatuk felbomlott, annak sajnálatos módon gyülekezeti vonatkozása is volt.

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 4

Ott ismerkedett meg ugyanis a felesége azzal a fiatalemberrel, aki aztán az új párja lett. Robi akkor már jó háromnegyed éve érezte, hogy valami nincs rendben, többször igyekezett is felhozni a témát. Szeretett volna javítani a kapcsolatukon, akár szakmai segítséget is igénybe venni, de próbálkozása egyoldalú maradt. Aztán 2018. szeptember elején azzal kellett szembesülnie, hogy a válás elkerülhetetlen.

Volt felesége, akkor tizennégy éves lánya és tizenkét éves fia az év december hatodikán költözött el. Most légvonalban kétszáz méterre laknak; a gyerekek, ha akarják, bármikor jöhetnek, és ezzel a lehetőséggel élnek is.

A válást 2019 februárjában mondta ki a bíróság. „Borzasztó volt, amikor bejelentették, hogy ítélethirdetés következik. Miért nem lehet ezt inkább határozatnak hívni?” – tűnődik el Robi. Utólag úgy látja, nagyban megkönnyítette a helyzetet, hogy ilyen gyorsan lezajlott a procedúra. Családja az első perctől mindenben támogatta. „Jöttek, hívtak, nem hagyták, hogy egyedül legyek, beszéltettek – és már akkor erősítették bennem a gondolatot: nem kell, hogy az egész további életemet pár nélkül éljem le.”

Bűn, és tiltva van

Amikor Robi elvált, Klári már öt éve egyedülálló anyaként nevelte a kisfiát. Történetük több ponton rímel: „Nálunk is volt egy konkrét személy, aki miatt féltékeny voltam. Próbáltuk megbeszélni, aztán sokáig győzködtem magam, hogy ezek az érzések alaptalanok, és én értelmezem rosszul a jeleket. Utólag úgy tűnik, teljesen mégsem…”

Amikor szembesült a helyzettel, ő is szerette volna helyrehozni a házasságát, de végül náluk sem ilyen irányt vettek a dolgok. „Fájó volt megélni, hogy a kapcsolatot a másik menthetetlennek érzi, de rosszulesett az is, hogy a történtek során elbizonytalanodtam magamban és a megérzéseimben.”

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 5

Persze mindig kettőn áll a vásár, utólag tisztábban látja a saját felelősségét is. „Volt egy lehetőségünk, amivel nem sikerült élnünk. Biztosan én is csinálhattam volna sok mindent másképp, ráadásul a tipikus kisgyermekes élethelyzetet sem viseltem jól. És elképzelhető, hogy esetleg már az alapok sem voltak tökéletesek. De az biztos, hogy az Úristen áldását kértem rá, komolyan gondoltam és örökre…”

A válás értelemszerűen nagyon megterhelte Klárit: „Tudtam, hogy amit csinálunk, az Isten rendje szerint tulajdonképpen bűn, és tiltva van.” Évekig tartott feldolgoznia, hogy nem volt más lehetőség számára. Minderre csak rátett egy lapáttal, hogy hallott olyan elvált – egyébként katolikus – asszonyról, aki úgy tekintett magára, és úgy is élt, mintha még mindig házas lenne, annak minden kötöttségével. „Mellbe vágott, hogy vajon nekem is így kellene leélnem az egész hátralévő életemet, mintegy önkéntes cölibátust fogadva?”

Mindenki megérmeli!

Klári harminchét, kisfia ötéves volt a váláskor. Az, hogy volt egy kisgyermeke, szerinte alapvetően nem nehezítette volna meg a továbblépést, a saját lelke azonban sokkal nagyobb akadályt jelentett.

Amikor arról kérdezem, mikorra tudta kimondani, hogy neki is jár a boldogság, érezhető felindultsággal válaszol: „Mindenki megérdemli, hogy szeressék, hogy elfogadják! Nagyon sok ember van körülöttem is, aki ugyanúgy megérdemelné, mégsem kapja meg. Nehéz volt elhinni, hogy miért lennék én a kivétel. Meg is magyaráztam magamnak, hogy tulajdonképpen minden jó úgy, ahogy van. Azt se tudtam elképzelni, hogy ha már huszonévesen se tudtam pasizni, akkor majd pont negyvenévesen, elváltan, egy gyerekkel, tizenöt kilóval nehezebben fogok tudni jól választani. Önmagamban sem bíztam, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a házasságra. Csak nem sokkal a Robival való találkozásom előtt mertem elkezdeni azért imádkozni, hogy ha lehet, akkor mégse maradjak egyedül. Egészen addig úgy gondoltam, millió fontosabb dolgot kérhetnék az Úristentől, és neki millió fontosabb dolga lenne, mint az én kérésemet meghallgatni.”

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 2

Vakrandi félreértéssel

De vissza Robihoz: mire 2019 februárjában kimondták a válását, már regisztrált néhány társkereső oldalra. Egy este átugrott hozzá az öccse. „Itt járkált fel-alá a konyhában, aztán végre kibökte: volna-e kedvem egy vakrandihoz?” Mint kiderült, egy ismerőse szervezne neki egy találkozót egy hölggyel, akiről semmit nem tudhat előzetesen. Ez az ismerős időközben Klárinál is tapogatózott. Ő is tisztán emlékszik, hogy épp kóruspróbáról ment hazafelé, ült a 22-es buszon, amikor jött az érdeklődő üzenet, hogy s mint áll a társkereséssel…

Két héttel később a megadott időpontban mindketten ott ültek egy budai kávézóban – csak épp Klári a galérián, Robi meg a földszinten… Jó negyedórája vártak egymásra, mire közös ismerősük telefonos eligazítása nyomán egy asztalhoz keveredtek.

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 6

„Egy munkatársam tudta, hova készülök. A lelkemre kötötte, figyeljek nagyon, ne beszélés, hanem beszélgetés legyen” – eleveníti fel Robi. „Szinte mindent megtudtam rólad akkor este – szól közbe csipkelődve Klári. – Ő dumál, ha zavarban van, én meg bezárok, úgyhogy nagyon hálás voltam, hogy vitte a szót.”

„Éreztem, hogy nagyon figyel rám, és tényleg érdekli, amit mondok. És nagyon szépek voltak a szemei!” – foglalja össze a randevú emlékét Robi. „Egy este alapján nem tudtam megmondani, lesz-e ebből bármi. Azt nyilván éreztem volna, ha nagyon nem klappolt volna valami, de rendes embernek tűnt” – sommáz Klári.

Amikor Robi néhány nappal később felhívta Klárit, ő épp Bajorországban volt munkaúton. „Attól fogva minden áldott este beszéltünk. Csak később, már az ideköltözésünk után értettem meg, egyébként mennyire nem kompatibilis az ő bioritmusával tizenegyig, fél tizenkettőig fenn maradni” – emeli ki Klári, mi mindenre volt hajlandó érte Robi.

Legközelebb a Normafánál találkoztak – volna, mert azért itt is volt egy kis kalamajka. Robit egy alsóbb parkolóba irányította a navigáció, Klári a lángososnál várta. De ettől eltekintve az újabb randevú is jól sikerült, és továbbiak követték.

A házasság körbeölel

A férfi nem sokáig titkolta a családja előtt, hogy alakul köztük valami. Klári óvatosabb volt: „Robi hamarabb elköteleződött, nekem tovább tartott, míg bele mertem engedni magam a kapcsolatba. A fiamnak is csak akkor meséltem Robiról, amikor már biztos voltam az érzéseimben.” A bemutatás egy nagy családi összejövetelen, úgy húsz-huszonkét ember előtt történt meg. „Pechemre esős idő volt, még a gyerekek is bent tömörültek, így minden szem rám szegeződött” – eleveníti fel nevetve a férfi.

Küzdöttek a távkapcsolat kihívásaival; nekik pont „kapóra jött” a járvány. Amikor 2020 tavaszán mindent bezártak, Klári fogta magát, és a fiával együtt Bonyhádra költözött a karantén idejére. „Helyre kellett tennem a lelkemben – mondja –, hogy együtt élek valakivel, akinek nem vagyok a házastársa. Nem mintha ennyire bigott lennék, egyszerűen csak akkor érzem teljesnek, hogy együtt vagyok valakivel, ha megvan ez a keret. A házasság körbeöleli a kapcsolatot, plusz mélységet ad neki.”

hazassag hete Balicza Klara es Jenei Robert foto Magyari Marton 3

Tulajdonképpen ennek az időszaknak a hatására döntötték el, hogy nyáron összeházasodnak – még ha további egy évig maradt is a kétlakiság.

Klári fiát nem akarták rövid időn belül két iskola-, illetve osztályváltásnak kitenni, a végleges összeköltözést ezért 2021 nyarára időzítették, így az év szeptemberében a fiú már Bonyhádon kezdhette a hatosztályos gimnáziumot.

Az esküvőjük csendes, meghitt alkalom volt. Egyikük sem akart nagy felhajtást. Miután felmérték, hogy ha csak a testvéreiket és azok házastársait, gyerekeit hívják meg, már ötvenfős vendégseregnél járnak, úgy döntöttek, csak a szüleik, a saját gyermekeik, a tanúk és a lelkész meg a felesége lesznek jelen. Aradi András helyi lelkipásztor és Klári édesapja is megáldotta őket.

Balicza Iván még – Klári kérésére – jegyesoktatást is tartott a lányának és leendő vejének. „Emlékszem, arról is beszélt nekünk, hogy tudjunk különbséget tenni a fontos és a nem fontos dolgok között” – idézi fel Robi, akit egyébként egyik rokona arra biztatott, másodszorra olyan társat válasszon, aki szintén volt már házas. „Először furcsállottam, de mára megértettem: ha valaki egyszer már megtapasztalta, milyen egy házastársat elveszíteni, az jobban tudja értékelni az újabb lehetőséget. Én is próbálok jobban figyelni a társamra, és igyekszem fokozottan ápolni a kapcsolatunkat.”

„Ha azt kérdezed, miben más megélni a házasságot egy válás után, akkor az a válaszom, hogy mindig bennem van a házasság sérülékenységének tudata – fogalmaz Klári. – Tehetek én érte bármit, és természetesen teszek is, de tudom, ezerszer több dolgon bukhat el, mint amennyit én emberileg képes vagyok érte tenni. És ott van az a feloldhatatlan ellentét is, hogy ahhoz, hogy Robival találkozhassak, és ez a csoda megtörténhessen velünk, az első házasságomnak tönkre kellett mennie. De pontosan emiatt érzem és tudom még inkább, hogy mekkora kegyelem és Isten ajándéka, ha adatik egy társ, és a kapcsolat működik. És nem tudok mást csinálni, mint hálásnak lenni.”

Búcsúzásnál egy különleges bonszaira figyelünk fel. Nászajándékként került a házba. Mellette orchidea. Klári még jó tíz éve kapta, és azóta most először borult virágba.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 5–12–i 88. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső