Skip to main content

2023. május 11. 8:05

Pásztor cifraszűrben

Egy egyedülálló viselet készítésének műhelytitkai

„Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” – hangzik Jézustól az örömhír a húsvét utáni második vasárnapon (Jn 10,11.27–28). Nem véletlenül választotta a Megváltó a tanítása során többször is szemléltetésként a felelősséget és szeretetet is jelképező pásztor alakját. A bibliai kor emberének nemcsak a nomád állattartó létforma volt természetes, hanem a pásztorkodás minden kelléke – beleértve a megfelelő ruházatot – is. A magyar pásztorok jellegzetes, mindennapi viselete volt hajdan a szűr, de aki erre vágyik, ma is elkészíttetheti. Bak Zoltán szűrkészítő népi iparművésznél és Faragó Mária szűrhímzőnél jártunk.

20230511 cifraszur foto Magyari Marton

A házaspár nappalijába lépve rögtön magával ragad egy kiskunsági szűr csodálatosan hímzett darabjainak a látványa. A kanapéra kiterített posztódarabokon Faragó Mária már egy hónapja dolgozik. „A díszítésnek körülbelül húsz százaléka készül az eredeti minta alapján, nyolcvan százalékában pedig az én lelkem van” – mondja büszkén. A készülő viseletet egy hagyományőrző rendelte meg pásztor őseinek emlékére, azonban az eredeti funkció miatt is készíttetnek szűröket manapság.

Munkaruhaszerepben

Sok hasonlóság van a keleti népek által használt felsőruha és a magyar pásztorok szűrje között. A Jézus korabeli felsőruha – valójában egy szabás nélküli szövetcsík – a keleti népek ruházatának talán legfontosabb darabja volt. A vagyonosabbak gyapjúból készült változatot viseltek, míg a szegényebbeké házilag szőtt, díszítés nélküli volt.

„A szűr drága anyagból, gyapjúból készült, ezért a szűrszabók mindig spóroltak, és az anyag szabását a legpraktikusabban oldották meg: téglalap alakú posztódarabokból varrták össze a viseletet, így szinte semmi anyaghulladék nem keletkezett – magyarázza Bak Zoltán. – Igaz, emiatt aztán a méretet nem tudták túlságosan befolyásolni, mivel adott volt a kézzel szőtt anyag szélessége. Legfeljebb a ruhadarab hosszát tudták változtatni.”

Az állatokra vigyázó pásztorok sokat voltak a szabad ég alatt, ezért a munkaruhának számító szűr – akárcsak a bibliai felsőruha – létfontosságú ruhadarabnak számított. Viselőjét megvédte a hidegtől, széltől, esőtől, este meleg takaróként szolgált, míg az ujját a tarisznya mellett praktikus „éléskamrának” használták.

„A pásztor, miután megvette a szűrét, kifordította az ujját, madzaggal összekötötte, visszadugta, vagy mint a szaloncukrot, kívülről kötötte össze. Az így kialakított zsebbe tudott pakolni kenyeret, szalonnát, tűzszerszámot, dohányt. Az anyag vastagsága miatt ritkán bújtak az ujjba, mert a kemény posztóban nem tudták volna mozgatni a kezüket” – teszi hozzá a szűrkészítőmester.

Hideg kútból a tűző napra

A szűr mindig szövött anyagból készül. A még szabatlan anyagot ványolták, azaz a folyóvizek melletti úgynevezett kallómalmokban tömörítették, hogy a belőle varrt viselet ne eressze át a vizet, illetve hidegálló legyen.

„Ha valakinek még így sem volt elég kemény a szűre, akkor egy hétre leengedte a kútba – tudjuk meg Zoltántól. – Ott úgy megszívta magát vízzel, hogy négy-öt ember tudta csak kihúzni. Kitették a napra száradni, ennek következtében a cifraszűr olyan kemény lett, hogy szinte megállt a lábán. Volt is súlya…” – teszi hozzá házigazdánk, aki a szűrkészítés alapjait hetedikesként, egy iskolai szakkör keretében sajátította el. Első művét pedig – egy gyerekszűrt – tizennégy éves korában készítette el. 1986-ban nyerte el a Népművészet Ifjú Mestere díjat.

„A céhes időkben az inasok sokszor öt éven keresztül dolgoztak a mesterremekükön, mert csak a szabadidejükben, a hajnal öttől este kilencig tartó munkaidejük után varrhatták a saját szűrüket” – meséli Zoltán. Az elkészítés menete ma is ugyanaz, mint régen: a posztó kiszabása után kihímezték a díszítendő anyagdarabokat, majd összevarrták a szűrt.

Cifraszűrt csak vásárokban lehetett kapni, ugyanis a céhek tiltották a szűrszabóknak, hogy egyéni megrendelésre dolgozzanak. Ha csalafinta volt az árus, akkor a vásár előtt néhány napra levitte a pincébe, hogy a nyirkosságtól megszívva magát még nehezebb legyen a viselet.

„A munkaruhaként hordott, úgynevezett használatos szűrök négy-öt évet bírtak ki. Ha valaki elszegődött egy gazdához az állatok mellé, a fizetségébe rendszerint beleszámított ez a ruhadarab is. Igaz, ezek egyáltalán nem voltak díszítettek” – emeli ki a szűrszabó. Az alföldi régióban hosszabb, míg a Dunántúlon rövidebb szűrt viseltek, mivel az utóbbi vidék bokrosabb, így ott könnyebben elkophatott a ruhadarab alja.

Ha kitették a szűrét...

A cifraszűrt hazánkban a „legek” közé is sorolhatnánk. A legszebb és „legmagyarabb” ruhadarabnak is tartják, mivel használata csak a magyar nyelvterületen terjedt el. Az 1848–1849-es szabadságharc leverése után – a tiltakozás jeleként – a nemesek, illetve a polgárok is hordtak cifraszűrt. „Természetesen azt szerették volna, hogy minél díszesebb legyen, hi-szen gazdagok voltak – mondja Faragó Mária. – A virágminták között az ellenállás jeleként megjelent a magyar korona és a címer is, mivel azok az osztrákok által tiltott szimbólumok voltak.”

20230511 cifraszur foto Magyari Marton 4

A házasulandó legények évekig gyűjtöttek a cifraszűrre. „A lánykérő esélyeit nagyban befolyásolta, hogy mennyire volt díszített a szűrje. Minél cifrább volt, annál szorgalmasabbnak, törekvőnek tűnt a lány apjának szemében, hiszen egy ökör vagy egy jó ló árával ért fel egy ünnepi viselet” – teszi hozzá Faragó Mária, aki néhány évvel ezelőtt a férje bátorítására kezdett el szűrhímzéssel foglalkozni, azóta pedig számos elismeréssel illették már a munkáját.

Nem véletlenül vigyáztak tulajdonosai a szűrre; ha kellett, még „kutyaütőt” is felbéreltek a védelmében. „A tanyasi portákat nagy házőrző kutyák védték. Az udvarlásba indult legények pedig némi fizetség fejében a kocsmában felbéreltek olyan embert, aki a botjával elkergette útjukból a támadó négylábúakat” – magyarázza a szűrhímző asszony. Az udvarláshoz kötődik az egyik leggyakoribb elutasító szólásunk is. Ha egy legény tiszteletét tette a lányos háznál, távozáskor „véletlenül” otthagyta a cifraszűrjét. Sötétedés után visszament, és ha a kerítésre akasztva találta, akkor tudta, hogy nemkívánatos személy a családban.

Virágról virágra

A cifraszűrök szabása, díszítettsége, színvilága tájanként más és más. A távolságok miatt az évszázadok során szűrkészítő központok alakultak ki. Ezek között Debrecen az egyik legnagyobbnak számított, ahol már 1490 környékén több mint hetven szűrszabó dolgozott.

A szűrszabók értelemszerűen egymás konkurenciái is voltak. „Élni akartak, pénzt akartak keresni. Ehhez pedig az kellett, hogy apróbb újításokat találjanak ki a díszítésben, később a szabásnál is. A piac aztán megmondta, hogy jó ötlet volt-e. Ha igen, akkor vették – magyarázza Bak Zoltán, aki az évtizedek alatt maga is nem egy saját díszítőmintát talált ki. – Az eladhatóságot figyelembe véve a mester azonban nem térhetett el nagyon annak a területnek a megszokott stílusától. Ezért jellegzetes például egy Ipoly menti cifraszűr vagy egy bihari, egy hevesi vagy egy somogyi” – folytatja a szakember.

20230511 cifraszur foto Magyari Marton 3

A varrógép megjelenése a magyar állatterelő emberek viseletére is erősen hatott; többek között azzal, hogy megjelentek a rátétes díszítések. Zoltán maga is rátétes technikával dekorálja a megrendelt ruhadarabokat. Szemkápráztató gyorsasággal és irigylésre méltó precizitással hímezi a cifraszűrök díszítését annak ellenére, hogy az akár négy-öt színrétegből kialakított mintákat előrajzolás nélkül, fejből „varázsolja” elő. „Nemcsak komoly szellemi munka a cifraszűr készítése, hanem olykor fizikai erőfeszítést is igényel, hogy a többrétegnyi posztóanyagot a varrógép tűje alatt órákon keresztül folyamatosan mozgassam” – vallja meg.

Mint a hazalátogatót

Ugyanakkor a cifraszűrök kézi hímzéses díszítése is kihívásokkal jár. Faragó Mária, mielőtt munkához lát, néha kénytelen leragasztani a kezét, hogy így óvja az átlagosan hét-nyolc centiméter hosszúságú hímzőtű okozta sérülésektől. De ezt a kényelmetlenséget egy kicsit sem bánja.

20230511 cifraszur foto Magyari Marton 2

„Minden szűr, amit készítek, a »gyermekemmé« válik. Több hónapon keresztül velem élnek. Látnak engem vidámnak, és látnak pityergősnek, látnak olyannak is, amikor én magam sem tudom elviselni magam. Úgy érzem, lelkük van. Amikor egy kiállítás vagy egy rendezvény miatt visszakérjük őket, mindegyiket sírva ölelem meg. Mint a hazalátogató, rég nem látott gyermeket – meséli az asszony. – Jól fizető állást adtam fel, amikor eldöntöttem, ezzel szeretnék foglalkozni. Hiába jártam anyagilag rosszabbul, sokat jelent számomra az, hogy valami maradandót hagyok magam után. Tudom, hogy kell legyen valaki, aki megteremtett bennünket. Istennek az egyik fő mottója, hogy szeressük egymást, és szeressünk mindent, amit ő teremtett a világon. Úgy érzem, a munkáimmal én is értéket tehetek hozzá a világhoz.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. április 16–23–i 88. évfolyam 15–16. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső