Skip to main content

2024. április 17. 12:57

Séta a pesti árvíz nyomában

„Erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban” (Ézs 25,4) – olvasható héberül a sokszor idézett bibliai mondat azon az aranyozott ezüstkelyhen, amelyet az 1838-as pesti árvíz egyik izraelita túlélője hálából készíttetett a pesti evangélikus egyház lelkésze számára, mivel a lutheránus közösség templomában a vészben ő is menedékre talált. A Pest városában az eddig legnagyobb pusztítást okozó dunai árvíz történetét felelevenítő és néhány érintett helyszínt bejáró városi sétára invitálják az érdeklődőket áprilistól az Evangélikus Országos Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusai, Borókay Zsófia és Sóki Diána. A nyolc stációból álló, közel kétórás Azért a víz… – A Duna és a társadalom a XIX. században elnevezésű program útvonalát az Evangélikus Élet munkatársai is végigjárhatták.

Séta a pesti árvíz nyomában

„Gróf Károlyi György palotája – a mai Petőfi Irodalmi Múzeum [PIM] épülete – és a mai Deák téri evangélikus sziget központi szerepet töltött be a reformkori Pest társadalmi és kulturális életében, és bár egyiket sem kímélte az 1838. márciusi dunai árvíz, mégis mindkét helyszín fontos menedéket nyújtott emberek százainak. Napjainkban a két muzeális intézmény gyűjteménye számos ponton kapcsolódik, többek között az árvízhez köthetően is. Városi sétánkon korabeli újságcikkek, irodalmi alkotások, naplók, metszetek és tárgyi emlékek alapján elevenítjük fel a száznyolcvanhat évvel ezelőtti tragédia eseményeit, illetve mutatjuk be a korszak városlakóinak életét” – foglalja össze Borókay Zsófia, az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) múzeumpedagógusa.

A negyedik grádics

A Duna jeges vize három irányból árasztotta el Pestet 1838. március 13-án. Az árhullám két nappal később tetőzött, a mai Nagykörút környékén több mint kétméteres magasságban állt a víz, míg a laposabban fekvő Ferencvárosban kétszázhatvan centiméternél volt a tetőzés. A bajba jutott városlakókat csónakokkal mentették ki otthonaikból.

Séta a pesti árvíz nyomában

„Abban az időben gróf Károlyi György volt a ma már a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó épület tulajdonosa. Az árvíz a Duna-parttól csak néhány utcával arrébb álló palota környékét sem kímélte, és a gróf több száz bajba jutott embernek adott menedéket az amúgy épp átépítés alatt álló palotájában. Többek között az »árvízi hajós«, Wesselényi Miklós két lánya és Károlyi György gróf későbbi titkára, Bártfay László is itt talált ideiglenes otthonra – meséli Sóki Diána sétánk első állomásán, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) épületében. – Bártfay a közeli Üllői úti lakásából menekült ide, naplójában pedig szinte lépésről lépésre dokumentálta a veszedelmet. Az épület, ahol addig lakott, össze is dőlt. Naplójában érzékeny búcsút vett szeretett lakásától, amelyben például három évvel korábban megalapították a Kisfaludy Társaságot” – teszi hozzá a PIM múzeumpedagógusa, aki Bártfay naplója mellett Wesselényi báró naplójából is idézett: „Estefelé a víz már akkora volt, hogy a György házának kapuja közt hajóval a fő grádicshoz lehetett beevezni. És a grádicsok negyedik fokáig jött a víz.”

A városi séta keretében megállhatunk az intézmény fogadóhelyiségében kiállított, 1845-ből származó sajtógép mellett is, amelyen az árvíz után épp tíz évvel a 12 pontot nyomtatják majd. A nyomdagép jól szimbolizálja a korabeli kommunikációs lehetőségeket. Érdekes beleolvasni a korabeli sajtótermékekbe – például a Vasárnapi Újságba –, hogyan tudósítottak az eseményekről. A lap szinte azonnal – április 1-jén – részletesen beszámolt a „vízvészről”.

Beszédes dombormű

Sétánkat a Petőfi Irodalmi Múzeum szomszédságában álló háznál folytattuk. A Szerb és a Királyi Pál utca sarkán álló épület falán egy térképet is megjelenítő dombormű mutatja, milyen mértékben árasztotta el Pest utcáit a víz 1838-ban.

„1837–38 telén hatvanhárom napig volt befagyva a Duna. Ráadásul azon a télen nagyon sok hó is esett, amely márciusban elkezdett olvadni – magyarázza a dombormű előtt Borókay Zsófia. – Elindult a jégzajlás, megindultak a jégtáblák, azonban feltorlódtak, és áttörték a gátakat. Ez okozta a tragédiát. Mivel a házak építőanyagát tekintve Pest igen elmaradott volt – a vályog közkedvelt alapanyagnak számított –, az ár közel kétezer-háromszáz épületet pusztított el, a házak kétharmadát, további nyolcszázat pedig súlyosan megrongált. Ötven-hatvanezer ember vált két nap alatt hajléktalanná, és mintegy huszonkétezren veszítették el mindenüket. A halálos áldozatok száma meghaladta a százötvenet” – teszi hozzá az EOM munkatársa.

A katasztrófát csak tetézte, hogy a József-napi vásárra vidékről érkezett kereskedők az áruikkal a mai Erzsébet téren vertek tanyát. A víz a teljes árukészletüket elmosta, közülük nagyon sokan váltak nincstelenné.

Séta a pesti árvíz nyomában

Csiga-emléktábla és Százéves étterem

Utunkon továbbhaladva közelebb sétálunk a Duna-parthoz. A Cukor utca és a Papnövelde utca sarkán ma egy kétemeletes klasszicista épület áll, pincéjében egykor péküzem működött. „Egy városi legenda szerint, amikor a víz elöntötte ezt a környéket, a pincében a mennyezetre tapadtak a zsemlék. Ennek valós alapját természetesen ma már nem tudjuk megállapítani – meséli Zsófia. – Azt azonban biztosan tudjuk, hogy ebben a házban működött egykor az Arany Oroszlán patika is, amely az idősebb Pecz Sámuel tulajdonában állt. Ő a neves evangélikus építésznek – többek között a fasori evangélikus templom és gimnázium tervezőjének –, Pecz Samunak a nagyapja volt. Érdekes adalék, hogy a 19. században a patikusok nagyon sokszor a német evangélikus polgárság köréből kerültek ki” – hívja fel a figyelmet az EOM munkatársa.

Sétánk során megállunk az egykori Csiga vendéglő emléktáblájánál a Váci utcában, ahol a PIM munkatársától a korabeli irodalmi élet érdekességeiről hallhatunk. A Csiga Vörösmarty Mihály és Bajza József egyik törzshelye volt, de rajtuk kívül is sokan rendszeresen megfordultak itt a kor meghatározó írói, költői, festői közül.

Az emléktáblánál felolvasott irodalmi szemelvények segítenek elképzelni, hogyan élték meg a katasztrófát a romantika korszakának magyar írói, költői. „Itt kell megemlítenünk azt a tényt is, hogy az épület melletti utca, az egykori Kalap utca egyik épületében tartották a pesti evangélikusok az első összejöveteleiket, mielőtt a Deák téren felépült a lelki otthonuk” – teszi hozzá Borókay Zsófia.  

A Duna-parthoz közeli Százéves étteremnél megtekintjük az épület falán látható táblát, amely az 1838-as ár vízszintjét jelzi. „Pest építészetét tekintve a pusztítás sok pozitív hozadékkal is járt: jól megtervezett városépítés kezdődött meg, az épületeket ezután csak szigorú szabályok betartásával lehetett felhúzni” – magyarázza Zsófia.

 

Nem segített a gát

Pesti sétánk utolsó előtti részében az árvíz okozójához, az ottlétünkkor békésen hömpölygő Dunához látogatunk. A szép, napsütéses délelőttön, kellemes tavaszi szellőben nehéz elképzelni a főváros folyójának sok tragédiát okozó, kegyetlen arcát. A sétavezetőink által mutatott korabeli metszetek másolatai azonban segítségünkre vannak ebben.

„A Duna-part abban az időben még nem úgy nézett ki, ahogy ma látjuk – kezdi Sóki Diána. – Kiépítetlen, támfal nélküli, homokos, békabrekegéstől hangos part terült itt el, ahonnan a kereskedők könnyen ki tudták pakolni az áruikat. Barabás Miklós, híres festőnk meg is örökítette ezt az állapotot, sőt a jeges áradásnak is szemtanúja volt. Visszaemlékezésében írja: az emberek a víz emelkedésekor homokból, szénából és ganajból, azaz trágyából igyekeznek gátat építeni a partra, azonban ez nem akadályozza meg a későbbi katasztrófát” – teszi hozzá sétánk vezetője.

Viszonylag sok metszet és festmény megmaradt a veszedelem idejéből. „Ezek némelyike egész hatásosan befolyásolja az érzelmeket, hiszen a nőket, gyermekeket, kutyákat menekítő jelenetek senkit sem hagynak hidegen” – emeli ki Borókay Zsófia, a kezében tartott illusztrációkat mutatva.

Séta a pesti árvíz nyomában

Evangélikus mentsvár a téren

Pesti sétánk utolsó állomása az Insula Lutherana, azaz „evangélikus sziget” a ma Deák Ferenc nevét viselő téren. A templom és a hozzá szorosan kapcsolódó parókia, illetve polgári iskola épülete – a mai múzeum otthona – kicsit magasabban állt a város környező pontjainál. A vízből így kiemelkedett templomban mintegy nyolcszázan találtak menedékre.

„Az iskola igazgatója abban az időben Kánya Pál volt, otthonuk pedig fontos társadalmi és kulturális központnak számított. Lányának, Kánya Emíliának a naplójából tudjuk, hogy az árvíz idején náluk főzték az ételt az árvíz elől a templomba menekült emberek számára” – meséli az EOM munkatársa.

Azt is megtudhatjuk, hogy Lang Mihály lelkész mellett a gyülekezet másik lelkipásztora Székács József volt. „Az árvíz idején még csak négy hónapja ott szolgáló fiatalembert az 1838. április 1-jén elmondott »árvízi prédikációja« tette híressé. Bár igehirdetésében megrázó módon ecseteli a pusztulást, az Istenben és a továbblépésben való reményt helyezi a csüggedt hallgatóság szívére” – foglalja össze evangélikus sétavezetőnk. Székács „egyházi beszédét” kinyomtatták, és ahogy azt a kiadvány borítóján olvashatjuk, „az eladott példányokból bejövendő pénz az árvíz által károsultak’ felsegítésére fordíttatik”.

A túrát lezáró helyszínen, az Evangélikus Országos Múzeumban megtekinthetjük azt az aranyozott ezüstkelyhet, amelyet a rávésett – német nyelvű – felirat szerint „Löwy Herman, egy hálás iz­raelita – keresztyén felebarátjának, nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, az 1838. márciusi árvízi szerencsétlenség során a szenvedők felé gyakorolt jótéteményéért” ajándékozott. 

Séta a pesti árvíz nyomában

„A múzeumunkban egy másik árvízi ereklye is látható” – mutat rá a kehely melletti tárlóban elhelyezett kottára Borókay Zsófia. Mint megtudjuk, az eredeti tulajdonosa Veres Pálné, az Országos Nőképző Egyesület alapítója, a magyar nőnevelés egyik úttörője volt. A keringőkotta fedőlapjáról kiderül: megvásárlásával „a károsított Pest vármegye lakosit” lehet támogatni.

Az Azért a víz… – A Duna és a társadalom a XIX. században nevű pesti séta további meghirdetett időpontjai: április 20., 10–12 óra; május 22., 17–19 óra. Részletek az Evangélikus Országos Múzeum honlapján találhatól. Jegyet itt lehet vásárolni.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. április 7–14-i 89. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső