Így adtam oda egy házat – „És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás” (Zak 14, 11)

Így adtam oda egy házat – „És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás” (Zak 14, 11)

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu
„Ez egy átlagos történet, átlag alatti lehetőségekkel rendelkező emberekről. Nagyon sok jó dolog történhetne még az országban anélkül, hogy bárkinek is fel kellene áldoznia magát vagy jólétét valami nagyobb jóért. És még csak megyéket sem kellene átutazni azért, hogy találjunk valakit, akin segíthetünk. Sőt, talán azért sem, hogy találjunk valakit, aki segít.” Egy házvásárlás története egy olvasónktól.

„Vettem egy házat.” Milyen rövid és egyszerű mondat! Ám eleve az emberiség egy csekély kisebbségének adatik meg, hogy tényleges igazságként mondhassa ki ezt a rövid és egyszerű mondatot. És azon belül is nagyon sok forgatókönyvet takarhat: 1. Gazdag üzletember vagyok, több lakásom is van a világ különböző pontjain, de most megtetszett egy patinás villa szép kilátással a londoni Muswell Hillen. Egymillió fontot perkáltam érte, és a legjobb lakberendezőket bíztam meg, hogy átpofozzák az én ízlésemnek megfelelően. 2. Átlagember vagyok, aki egész életében keményen dolgozott, takarékoskodott, és örökölt is valamicskét, így megengedheti magának, hogy a már tehermentes budapesti panellakását vidéki kertes házra cserélje. Kinéztem magamnak egy nagyváros külső kerületében, csendes helyen lévő szerény, tetőtér beépítéses ingatlant barátságos kerttel, és a korábbi lakásomért kapott húszmilliót kiegészítettem az örökségből származó tízmillióval, valamint felvettem még egy kis személyi kölcsönt, így ha hét évig nyögöm is a részleteket, mégis egy kertes ház boldog tulajdonosa lettem. Lehetne még sorolni a különféle változatokat. Ehelyett inkább elmondom, mit jelent ez a mondat az én esetemben.

Vettem egy házat. Tavaly. A Jófogáson találtam, és azt gondoltam, hogy ezt nem lehet kihagyni. Amióta dolgozom, szolgálati lakásban élek. Nem panaszkodhatom a fizetésemre, de annyi azért sosem volt, hogy megtakarítást tudtam volna felhalmozni. Sőt, mivel nem szeretek örökké nemet mondani magamnak és szeretteimnek, egy bizonyos életszínvonal fenntartása érdekében sajnos adósságaim is keletkeztek az évek során, amiket azonban becsülettel törlesztek. Ezt dobta ki a gép, de sem én, sem a feleségem nem örököltünk sem ingatlant, sem milliókat.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!