KARANTÉNBAN JÉZUSSAL

KARANTÉNBAN JÉZUSSAL

Share this content.

Forrás: Nyíregyházi Hírmondó, szöveg: Fosztó Tímea
Mondd, te meddig bírod egyedül? Töltöttél már akár csak egy napot teljesen egyedül? És napokat, heteket vagy hónapokat? Azt hiszem, egyedül én sem bírtam volna, de Jézussal sikerült. A 2020-as karantén idejét teljesen egyedül töltöttem. Emberi szemszögből tekintve borzalmasan hangzik, Isten látóköréből tekintve azonban áldássá volt. Azt hiszem, a 2020-as karantén időszaka eddigi életem legszebb napjai, hetei, hónapjai voltak. Soha eddig nem tapasztaltam olyan tartós lelki békét, mint akkor.

Kérdezted már Istent, hogy a védekezésen kívül mi célja van a karanténnal? A Bibliában sok ehhez hasonló élethelyzetről olvasunk: Noé és a családja a bárkában, Izrael népének pusztai vándorlása, Keresztelő János pusztai elvonulása és Jézus 40 napos böjtje is egy felkészítő időszak volt, amikor Isten mindannyiójukat arra készítette, hogy betölthessék küldetésüket.

És azon elgondolkoztál már, hogy a te számodra vajon milyen célja van a karanténnak? Nekem is a felkészülés időszaka volt. A tavalyi karantén alatt írtam meg a szakdolgozatomat, felkészültem az államvizsgámra, amit normális körülmények között – a munkám mellett – képtelen lettem volna teljesíteni.

Az elzártság azonban nemcsak a munkámra, tanulmányaimra volt jó hatással, hanem leginkább lelki áldásokban volt gazdag időszak. Ezekben a hetekben annyira belesimultam Isten karjaiba, hogy nem éreztem az emberek hiányát. Természetesen sokat beszélgettem online vagy telefonon a szeretteimmel, de élőben csak néhány emberrel találkozhattam. A karantén ideje alatt készített fel Isten arra, hogy egy új lakóhelyre, új munkahelyre és egy új gyülekezetbe vihessen. Azt hiszem, ha nem lett volna időm lélekben felkészülni egy ekkora váltásra, akkor sokkal nehezebben viseltem volna a változást. Az elzártságban azt is megtapasztaltam, hogy Isten tényleg csak a csendben szólal meg. Sokáig tartott, míg a pörgős életvitelemből, az érzelmeim hangos zsivajából kilépve végre teljesen elcsendesedtem. Sokszor úgy hittem, amikor csendességet tartok, nekem kell beszélnem Istenhez: hálát adni, megvallani a bűneimet vagy kérni valamit; ám ezúttal azt éltem meg, hogy én hallgatok, Ő pedig beszél hozzám. Beszélt, beszélt, s én csak ittam és ittam a szavait. Nem győztem leírni a megértett igazságokat, a drágaköveket, amiket felfedezhettem. Ebben a folyamatban a hitem rengeteget épült, és mélyült az Istenbe vetett bizalmam is; s olyan harmóniát élhettem meg Istennel, önmagammal és a természettel, amiben addig soha nem volt részem. Nem kínoztak a hiányaim, és nem keserített az elégedetlenség, mert annyira telve voltam Isten szeretetével.

Emlékszem a közös kávézásokra Jézussal egy csodálatos folyó mellett. Elkezdtem megismerni a madarak hangját, hallottam, ahogy hálaéneket dalolnak az Élő Istennek; a vadkacsák bizalmukba fogadtak és büszkén hozták elém bemutatni nemrég kikelt kicsinyeiket. Olyan közel volt hozzám Isten, s ezúttal nem csak egy rövid imádság idejére, hanem órákra, napokra, hetekre. Nem, én nem voltam egyedül, az Isten szeretetében fürödhettem. Újra megtapasztalhattam, hogy minden ígéretét betartja, mert valósággá lett: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (János evangéliuma 14,18)

Az idei karantén számomra más, mint a tavalyi: más helyen élek, más munkát végzek, de ugyanazzal az Úrral lakom, aki tavaly is személyes bizalmába fogadott. Kíváncsi vagyok, hogy Isten ezúttal mire akar készíteni, de hiszem, hogy áldást tartogat. Kedves Olvasóm! Nem tudom, a te életedben mit akar kiformálni a Mindenható, de abban egészen biztos vagyok, hogy számodra is van egy csodálatos karantén programterve.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!