Krétarajz – unortodox árnyalatokkal

Krétarajz – unortodox árnyalatokkal

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: T. Pintér Károly
Vékonyabb pénztárcával külföldi nyaralásra vágyóknak az utazási irodák előszeretettel ajánlgatják Görögországot. A Balkán-félsziget déli fertályán elterülő ország nagyvárosain és a partvidéki üdülőhelyein kívül ezerháromszáz sziget csábít az Égei-tenger varázslatos világának felfedezésére. Fél tucatnál több sziget érhető el Budapestről közvetlen repülőjárattal is. Mind közül a legdélibb a legnagyobb: az immár több mint nyolcszázezres lélekszámú Kréta. E Szentírásban is számontartott sziget sokak számára azért is bír elsődleges vonzerővel, mert történetesen egész kontinensünk civilizációja innen eredeztethető…

„Hol van már a tavalyi hó?” Hol van már az idei nyár? – kérdezhetnénk vissza François Villon szállóigévé lett költői kérdésére, de az igazság az, hogy Kréta szigetét valószínűleg botorság a nyári hónapokban felkeresniük azoknak, akiket hidegen hagy a meleg vizes tengeri pancsikolás lehetősége. Nekik ugyanis a látnivalókban a folyamatosan negyven fokkal kacérkodó kánikulában kell osztozniuk – turisták ezreivel.

A helyiek különleges természeti jelenségként könyvelik el, ha május és október között esni talál az eső. Bár a szigetet kétezer méternél is magasabb (vagy alig alacsonyabb) csúcsokkal uraló négy hegycsoport kopárnak éppenséggel nem mondható, a turista napközben leginkább csak épületek árnyékától remélhet némi enyhülést. No meg a meltemitől, az időnként északról ajándékba kapott széltől.

Szakrális hűsöldék

Amikor további mondatokat szánunk a krétai klímakérdésnek, el is áruljuk persze: e sorok írója volt oly botor, hogy épp júliusban töltsön két hetet a szigeten. Csakhogy egy kontinentális keresztény okkal számít arra, hogy időről időre templomok hűsében talál majd testének is felüdülést. Hát, nem igazán…

Talán mert az aszketizmus egyik atyjának tartott Szent János remete volt legerőteljesebb hatással a keresztény életvitel mikéntjét tanulgató helybéliekre, a sziget kétszázhat ortodox templomának többsége nélkülözi a „légkondit”. (Blaszfemikus megfogalmazással: a templomok némelyikében – nyaranta – szinte pokoli a hőség.)

Igaz, a krétai szolgálatát állítólag Krisztus után 1300-ban megkezdő szent (nem összetévesztendő a többi, „remete” megjelöléssel illetett Szent Jánossal) egy barlangban rendezkedett be, egyiptomi szülőhelyéről, Ciprusról és a mai Törökország területéről hozzá csatlakozott kilencvennyolc követőjével egyetemben. Ennek a Remete Szent Jánosnak az volt a „bogara”, hogy kizárólag vizet, kenyeret és növényi olajat fogyasztott. Miután felépítettek egy templomot, elhagyta közösségét, hogy immár magányos aszkétaként teremtsen kultuszt imádságos életmódjának egy másik barlangban. Odúja ma is látogatható a sziget északnyugati részén, a jelenleg üresen álló Katholiko kolostor mellett. Természetesen a Katholiko kolostor is ortodox szerzetesek „rendháza” volt. Ezekből napjainkban hetvennégy működik a szigeten, és szinte mindegyik a remeteelődök által korábban igénybe vett hűs barlang(ok) közelében.

Remete Szent János azonban bizonyos értelemben igazi reformátornak tekinthető, ha Krétára érkezésekor annak a Velencei Köztársaságnak a lobogója lengett a szigeten, amely városállam a negyedik keresztes hadjárat (1202–1204) után több mint fél évszázadon át – Konstantinápolyi Latin Császárság néven – a görög, illetve ortodox Bizánci Birodalmat is uralta. Arra ugyanis még az útikönyvek többsége is rámutat, hogy identitásukat a krétaiak azért tudták napjainkig megőrizni, mert továbbra is bizáncinak tekintették magukat. És ebben az 1054-es szkizmát (nagy egyházszakadást) követően bizony meghatározó szerepe volt a mészkőhegységek barlangjaiban és vastag falú kolostoraiban a krétai kánikulának is „ellenálló” kalugyereknek, a vallási alapelveiket a 8. századtól hűségesen őrző görögkeleti szerzeteseknek.

Görög kaotikus labirintus 

Akinek meg vannak számlálva napjai Krétán, az többnyire vagy „röghöz kötötten” (all inclusive) élvezi egyazon szálloda tengerparti szolgáltatásait, vagy azzal áltatja magát, hogy eljuthat a nyolcezernégyszázötven négyzet-kilométeres sziget minden fontosabb zegébe-zugába. Csakhogy a kelet–nyugati irányban kétszázhatvan kilométer hosszan elnyúló, általában negyven–hatvan, legkeskenyebb részén azonban mindössze tizennégy kilométer széles sziget a természeti szépségeit illetően is túlságosan változatos ahhoz, hogy „szabadságnyi idő” alatt megismerhető legyen.

Legalább ilyen reménytelen vállalkozás történelmi labirintusának feltérképezése. Mert – Thomas Mann szavaival élve – „mélységes mély a múltnak kútja”, és Európában kétségkívül Krétán a legmélyebb…

A turisták nagy része csupán a Zorbász, a görög írójáról, Nikosz Kazantzakiszról elnevezett nemzetközi repülőtérre emlékszik a sziget fővárosából. Pedig Heraklion (Iraklion) kiváló kiindulási pont egy körutazáshoz, és – nem mellesleg – óvárosának szélén található egész Görögország második legfontosabb régészeti múzeuma. Ez persze nem meglepő, hiszen öt kilométerrel odébb az a romváros – Knósszosz – terül el, amelynek fénykorát a „nulladik kilométernek” aposztrofálják az európai civilizáció történetében.

A nagyjából Krisztus előtt 2000–1450 között virágzott minószi kultúra (vagy királyság?) viszonylag épségben ránk maradt palotamaradványai (és a romok között talált tárgyi, kifinomult művészi érzékről is tanúskodó leletanyag) egyértelmű bizonyítékai egy fejlett civilizációnak. Európában a legelsőnek. Az általuk használt lineáris A írást ugyan mindmáig nem sikerült megfejteni, arra azonban geológusok szolgáltattak bizonyítékot a régészeknek, hogy e fénykort a Krétától mintegy százötven kilométerre fekvő Thíra (mai nevén: Szantorini) szigetét felrobbantó vulkánkitörés oltotta ki.

Időközben viszont kifejlődött a mai Görögország szárazföldi részén a számunkra valamivel ismertebb mükénéi kultúra, melynek hozadékaként a harci kedv is fokozódott. Ennek elsők között esett áldozatul a görögtüzes kataklizmában meggyengült Kréta.

Akhájok, majd a fővárosnak Gürtoszt megtévő dőre dórok rombolgatták a káddal berendezett fürdőszobákkal és vízöblítéses (!) illemhelyekkel ellátott minószi palotákat, pedig az ekkortájt használatos írás (lineáris B) megfejtése kiderítette, hogy a krétaiak – nem sokkal az akháj hódítás után – már maguk is görögül beszéltek. (Volt időszak, amikor egész Hellászban csak Krétán beszélték a görög nyelvet.)

Az igazsághoz tartozik, hogy a Krisztus előtt 700-ig tartó dór uralom második felében gazdaságilag ismét megerősödött a köznyelvben Megaloniszosz (Nagy-sziget) néven emlegetett földterület, amelynek mendemondái a görög mitológiának is meghatározó elemei. Hogy mást ne mendemondjunk, az „istenek atyja”, Zeusz is Kréta szigetén született, ahová Föníciából szöktetett meg – bika képében – egy királylányt: kontinensünk névadóját, Európét. (A rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Európa először a mai Közép-Görögország neve volt, később pedig egész Hellászt nevezték így.)

Nagyjából a dór rombolás utáni állapotot konzerválták azok a romok, amelyek ma – Sir Arthur Evans jóvoltából – részben restaurált formában tekinthetők meg Knósszoszban. A szakemberek többsége ugyanakkor szívesebben látná romlottabb állapotban a romokat, mert úgy vélik, hogy a derék, ám kissé dilettáns brit régész – vagyonának beáldozásával – főként fantáziáját érvényesítette a palotakomplexum rekonstruálásakor. Miután azonban egy athéni királyfinak sikerült megölnie Minótauroszt – és Ariadné fonalával kijutnia a Daidalosz által épített labirintusból –, a bikafejű, de embertestű szörny „rekonstruálásától” Evans is eltekintett…

Szent szieszta

A rómaiak – kétévi küzdelemmel – Krisztus előtt 69-ben igázták le Krétát. A birodalom bukása után a sziget – Krisztus után 395-ben – a bizáncinak nevezett Keletrómai Birodalom része lett. Vallási vonatkozásban mindmáig az is maradt, hisz majd minden krétai görögkeleti (ortodox) kereszténynek vallja magát. A sziget Görögországhoz tartozik, a helyi görögkeleti egyház azonban a konstantinápolyi ökumenikus patriarchátus fennhatósága alá sorolt önálló érsekség, noha az ortodox pópák fizetésüket az államtól kapják.

Ezen a görög szigeten görögkatolikusok egyáltalán nincsenek, a római katolikus egyházhoz tartozók száma viszont már meghaladja az ötezret, ami „nem semmi”, ha figyelembe vesszük, hogy 1974-ben még alig több mint száz krétai ismerte el Róma püspökét az egyház fejének. (Nem hittem volna, hogy épp itt értem meg, miért lehet érdeke is a Vatikánnak a migránsok, a migráció támogatása.)

Kréta történelme persze a Krisztus utáni évszázadokban is korszakokra tagolható, hiszen volt itt másfél évszázadra mór emirátus, a több mint négy évszázados velencei uralom után több mint kétszáz éves oszmán megszállás, megannyi megcsodálni való – részben vagy egészben helyreállított – építészeti és tárgyi mementót hagyva örökségül az utókorra. 

Számtalan egyéb politikai fordulatot követően az 1898-ban létesült autonóm Krétai Állam egyesült másfél évtized múltán a Görög Királysággal, a 2010-es államcsőd óta viszont sokan ismét a Görögországtól való függetlenedést fontolgatják.

No, ezt a gazdasági megroppanást éppenséggel egyáltalán nem érzékelheti a Megaloniszoszra mostanság látogató. A kifogástalan úthálózattal szerte átszőtt szigeten egyetlen koldussal nem találkoztunk a két hét során, és panaszkodni sem hallottunk egyetlen helybéli dolgozót. Mondjuk, a nyugat-európai árszabást alkalmazó szolgáltatók személyzetétől eltekintve – a tűző júliusi napsütésben – dolgozni sem nagyon láttunk senkit, amit egy kedves vendéglátónk a délutánonkénti szieszta „szentségével” indokolt. Hogylétükről leginkább talán mégis az árulkodik, hogy az este kilenc-tíz óra körül kezdődő vacsoraidőben a turisták által nem látogatott helyeken is zsúfolásig megtelnek a tavernák…

Apostolok cselekedetei

Következetesen igyekeztünk Krisztus előtti és Krisztus utáni formulával jelölni Kréta korszakait. És nemcsak azért, mert személyes meggyőződésünk szerint is Krisztus születése fordította új számlálásra napjainkat, hanem mert a krétaiak szintén „anno Domini” évszámolnak. El tudjuk képzelni, mit jelenthetett Krisztus evangéliumának hirdetése a „labirintusos mitológiával” megtámogatott sokistenes görög vallás káoszában?!

Vélhetően krétai zsidók is tanúi voltak Jeruzsálemben az első pünkösd csodájának, ám Megaloniszosz lakói szerint maga Pál apostol kezdte el jobb belátásra téríteni a szigetlakókat Krisztus után 64-ben. Úgy tartják, hogy az apostol két teljes évet töltött náluk (természetesen ő is barlangban székelt). Erről az Apostolok cselekedeteiben ugyan nem olvashatunk, ám kétségtelen, hogy Tituszhoz írt levelében Pál így fogalmaz: „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked…” (Tit 1,5) Ottjárta közvetett bizonyítékának tekinthető sommás véleménye is a helybeliekről: „Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: »A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.« Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.” (Tit 1,12–14)

Pál tehát helybenhagyta a Krisztus előtt 600 körül élt knósszoszi Epimenidész lesújtó véleményét, amely – eredeti formájában – nem véletlenül híresült el paradoxonként, hiszen azt, hogy „a krétaiak mindig hazudnak”, mégiscsak egy krétai filozófus találta mondani…

Akárhogy is, az első püspökséget megalakító Titusz már dokumentáltan sikeres hittérítő munkát végzett a szigeten, koponyáját máig ereklyeként őrzik a nevét viselő iraklioni székesegyházban.

A krétai egyház 731-ben szakadt el Rómától, s jóllehet a velencei uralom idején (1211 és 1669 között) ortodox püspök még csak partra sem szállhatott a szigeten, a krétaiak – mint már említettük – kitartottak görögkeletiségük mellett.

Megaloniszoszi paradoxonok

A fenséges Laszíthi-fennsík peremén a legismertebb úti cél Zeusz feltételezett szülőhelye. Mi is felkerestük a Diktéhegy oldalában megbúvó (cseppkő)barlangot, eltűnődve azon: micsoda abszurditás „feltételezettnek” titulálni egy soha nem létezett mitológiai alak soha nem létezett „szülőhelyét”… Aztán – mint megtudtuk – ide sem csupán turisták látogatnak. Egyszer földi életükben a helybéliek is kötelességszerűen elzarándokolnak a fel sem tételezhető isten születésének feltételezett helyszínére. Hogy is van ez?!

A minószi civilizáció révén Kréta az európai kultúra szülőhelye, ugyanakkor – Pál apostol, Titusz és az őket követő „misszionáriusok” jóvoltából – az európai kultúra újjászületésében is meghatározó szerepet játszott. Ha úgy tetszik, e csodálatos sziget a pogány és a keresztény kultúrának egyaránt egyik bölcsője volt.

És mi a helyzet Krétán most, a 21. század feltétel nélküli vallásszabadságában?

Megaloniszosz lakóinak világába többségünknek csupán a Nikosz Kazantzakisz regényéből 1964-ben készült – három Oscar-díjjal kitüntetett – görög–amerikai film alapján lehetett némi betekintése. A krétaiak vallásossága ebben is mindvégig tetten érhető, ám tulajdonképpen csak egy félkegyelmű fiú és az a butácska Bubulina makulátlan karakter a film „jelenidejében”, akit – mivel életében római katolikus módon vetette a keresztet – az ortodox pópák nem hajlandók eltemetni…

Kedves, derűs nép benyomását kelti mostanság a krétai, és bizonyára látogatja is illendően ortodox templomait. Azt meg valóban csak az Úristen tudja, hogy nemzeti identitásukat szavatoló évszázados hithűségükben mennyi a valódi hit, s mennyi a formális vallásosság. Mivel a kérdés saját nemzetünk vonatkozásában is feltehető, tegyük hozzá, éppenséggel ez utóbbi is értékelendő. Csak hát – úgy tudjuk – az üdvösséghez ez azért nem elégséges.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Kréta -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!