Legyen újra láthatatlan evangélikus evangelizáció egyházunkban!

Legyen újra láthatatlan evangélikus evangelizáció egyházunkban!

Share this content.

Szöveg: Garai András
Hetven év múltán elevenítsük fel ezt a léleképítő módszert, hogy szemtől szemben Jézussal, sokakat elérve, együtt imádkozhassunk népünk ébredéséért és egyházunk megújulásáért a reformáció második félezredének kezdetén!

Bevallom, az ötlet nem az enyém, de ma is aktuálisnak tartom az 1947-es evangélikus evangelizáció és csendesnap kapcsán kiadott, Szemtől-szembe Jézussal című kis füzetben olvasható gondolatokat. Én még akkor nem éltem, csak szüleim elbeszéléséből hallottam az akkori ébredési hullámról. De minek ma egy újabb rendezvény, amikor van nyári missziói konferencia Piliscsabán, októberi missziói nap a Deák téren, januári Aliansz és ökumenikus imahét szerte az országban, hogy csak a legismertebbeket soroljam?!

Mit is tettek hetven évvel ezelőtt evangélikus hittestvéreink? A kis könyv tanúsága szerint 1947. január végén immár harmadízben csendeshetet, -napot tartottak országszerte, azonos tematikával. Az evangelizáció fő témája akkor a samáriai asszony közismert története alapján a szemtől szemben Jézussal volt. Ez az átfogó, láthatatlan evangelizáció mindenkinek helyben, a megszokott gyülekezetében, bibliakörében vagy otthonában zajlott; akár házi istentiszteletek vagy családi áhítatok formájában, az előzetesen közreadott füzet anyaga alapján. Ebben bibliatanulmányok, igehirdetés-vázlatok, ajánlott énekek, imatémák és kidolgozott, „ébresztő igehirdetések” is voltak azok számára, akik nem tudtak eljutni közösségbe betegség, időskor vagy a távolság miatt. A részt vevő gyülekezetek önkéntesen jelentkezhettek erre a sorozatra, és utólag írásban beszámoltak az akkori Evangélikus Missziói Hivatalnak az azonos időpontban tartott alkalmakról.

Mi volt a célja ennek a láthatatlan evangelizációs sorozatnak? Elsősorban a lelki elcsendesedés. Még az egyház megelevenedéséért felelősséget érzők és munkálkodók életében is tapasztalható, hogy sietős életünkben nincs elég időnk, figyelmünk az Isten dolgai és lelkünk ügye számára. A javasolt imatémák által egy láthatatlan imaközösségbe kapcsolódunk be, és Isten Lelke egy lelki közösséggé formálja a résztvevőket; szemtől szemben az ébredés Urával, s ez a legátfogóbb, legtöbb embert elérő missziói alkalom is lehet. Mert nem hideg templomokba hívogattak, hanem fűtött gyülekezeti termekbe vagy meghitt családi otthonokba, ahol ismerőseikkel, barátaikkal lehettek együtt. De ebbe a láthatatlan evangélikus evangelizációba a szórványban vagy magányosan élők is bekapcsolódhattak a füzet anyagának olvasása révén!

Vajon megismétlődhet-e ez a hetven évvel ezelőtti csoda a mi időnkben? Ma nemcsak a nyomtatott anyagokban, de az internet segítségével akár az Evangélikus Missziói Központ, akár az országos egyház honlapján megjelenhetne a részletes tematika, hasonlóan a januári imahetek anyagához, kibővítve javasolt énekekkel stb. Így láthatatlanul is, első alkalommal akár csak egy este, de együtt lehetne lélekben magyarul értő evangélikus népünk szerte e világon.

Javaslatom: első ízben Luther születés- vagy névnapjának estéjén, azaz november 10- vagy 11-én este 6 órára hirdessük meg ezt az alkalmat. És három fő témát is javaslok: a hetven évvel ezelőtti ismétléseként a samáriai asszony történetét (szemtől szemben Jézussal) vagy az idei év igéje alapján az Ittál-e az élet vizéből? gondolatát, esetleg az ötszázkettedik évbe lépve fel lehetne tenni a kérdést: Folytatódik-e a második félévezredben az állandó reformáció közösségeinkben?

A szomszédos gyülekezetek szószékcserét is választhatnának, vagy akár másik egyházkerületből is hívhatnának vendég igehirdetőt erre az igen fontos evangélikus evangelizációs alkalomra, amely elsősorban az egyházunk megkeresztelt, de csak névleges tagjait kívánná elérni, s azt a százezer evangélikust megszólítani, akik az előző népszámláláshoz viszonyítva legutóbb már nem vallották magukat egyházunkhoz tartozónak…

Az első alkalom tapasztalatai alapján lehetne dönteni, hogy a jövőben milyen gyakorisággal, időtartammal és tematikával folytassuk ezt az akár Márton-napi együttlét címet viselő missziói alkalmat, ahol nem a lúd a főszereplő. Talán a nyári hónapokban lesz idő arra, hogy elgondolkodjunk, szükség van-e ilyen, a mai kor lehetőségeit is felhasználó és ezzel még több embert elérő, láthatatlan evangélikus evangelizációra. De tudjuk, a puding próbája az evés, ezért úgy gondolom, hogy reformátorunk név- és születésnapját azzal ünnepelhetnénk a legméltóbban, ha az általa elindított folyamat folytatóiként mi is a kegyelmes Istent megtalálva, az ő munkatársaiként mint christianusok lehetnénk misszionáriusok!

Az idézett könyv ezzel a gondolattal zárul, ám a mi célunk sem lehet ennél kevesebb: „A mai magyar evangélikusság ébredésének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az lenne, ha minden, az útszélen kifosztva és megsebezve heverő, nyomorult ember számára Krisztus irgalmas samaritánusa tudna lenni, és az élete igazi istentisztelet lenne: az özvegyek, árvák, elhagyottak felkarolása által. Itt-ott már feltünedezőben van egy-egy áldott jel, egy-egy áldott élet... A tied közte van-e?”

Megjegyzés: Az idézett füzetben sehol nincs feltüntetve a szerző(k) neve, de az Isten embere című könyv (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, Budapest, 2002.) 2. kötetének 1129. oldalán azt találjuk, hogy a Szemtől-szembe Jézussal című, a láthatatlan evangelizációhoz kapcsolódó kiadvány sorai Jn 4,3–43 alapján Túróczy Zoltánnak, Isten emberének az írása. 

Címkék: evangelizáció -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!