A ma is aktuális Kis káté

A ma is aktuális Kis káté

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Szabó D. Károly
Luther Márton nemcsak a jó kérdésfeltevésben, hanem a frappáns válaszadásban is példát mutatott. A reformátor Kis kátéja 1529-ben jelent meg először. Feltettük hát a kérdést magunknak: mit üzen a 21. század emberének a négyszázkilencven éves lutheri szöveg?

Mielőtt arra keresnénk a válaszokat, hogy miként tud aktuális lenni egy közel ötszáz éve született hitvallási iratunk, tekintsünk vissza a keletkezésére. Luther Márton 1516–17-ben és 1521-ben is tartott kátéprédikációkat, azaz feltett kérdésekre adott válaszok formájában magyarázta a Szentírás üzenetét. Ezeknek a célja az volt, hogy a hallgatóság pontosan értse és el is sajátítsa, hogy a Biblia alapján mit jelent a Krisztust követő élet.

Tanító szándék. „Ennek a káténak vagy keresztény tanításnak ilyen rövid, világos és egyszerű alakban való megírására az a siralmas helyzet kényszerített és ösztönzött, amelyet nemrégen mint egyházlátogató tapasztaltam – írta Luther az előszóban. – Istenem! Mennyi nyomorúságot láttam: az egyszerű ember, különösen faluhelyen semmit sem tud a keresztény tanításból, és sajnos sok lelkész is nagyon készületlen és tanulatlan a tanításra.”

Ezért ragadott tollat 1528-ban, és kezdte el – a Nagy kátéval párhuzamosan – a családoknak szánt Kis káté fogalmazását. 1529 januárjában a Kis káté első három részét plakátok formájában iskolákban függesztette ki; márciusban az étkezési imádságok mellett az esti és a reggeli áhítatot, valamint a keresztségről és az úrvacsoráról szóló részt jelentette meg. Könyv formájában először 1529 májusában jelent meg a Kis káté, ebben már olvasható Luther előszava, valamint a bibliai helyek tárháza is. A könyvecske fogadtatását jól jelzi, hogy a megjelenés évében még két új kiadásra is szükség volt, és még Luther életében nyolc kiadás jelent meg.

A családfői felelősség. „A családfő ilyen egyszerűen tanítsa reá háza népét” – olvasható a Kis káté elején. Ennek alapján feltehetjük a kérdést, hogy mi a keresztény „családfő” feladata. A lutheri válasz egyértelmű: a felelős tanítás. A Kis káté szövege ugyanis egyértelművé teszi, hogy a család vezetőjének nemcsak a mindennapi létfenntartáshoz szükséges javakról való gondoskodás a feladata, hanem a tanítás tekintetében és lelki értelemben is kötelezettsége van a családtagok, a háznép felé. A Kis káté megtanít egyszerűen, érthetően, közösségben beszélni Istenről, a Biblia üzenetéről.

Közösségben az asztalnál. „Jézus számára is fontos volt az asztalközösség a tanítványaival és általában minden emberrel. A farizeusok meg is botránkoztak azon, hogy a Mester egy asztalhoz ül a bűnösökkel (Lk 15,2). Szeretném, ha mi is beszélgető egyház, igazi asztalközösség tudnánk lenni” – fogalmazott a reformáció indulásának ötszázadik évfordulóján Fabiny Tamás evangélikus püspök. Igaz, hogy az idézett szövegben az asztalközösséggel kapcsolatban az elnök-püspök az ökumenikus úrvacsorai közösségre utalt, Luther szövege viszont a családi közösséget célozza, ugyanakkor nem szabad elmennünk amellett, hogy mindketten olyan közösségről beszélnek, amelyek alapvetőek az identitásunk szempontjából.

A lutheri asztalközösség a közvetlen beszélgetés helyszíne. Ahol a tanításon túl a kérdések szabad feltételére, a különböző vélemények megbeszélésére, építő eszmecserére van lehetőség. Milyen jó lenne, ha családjaink asztalközösségének fókuszában nemcsak az ünnepi étkek állnának, hanem az Istenről, a lét kérdéseiről, a hitről, az egyházról szóló beszélgetések is! Ha Luther Kis kátéjának fő üzenetét kellene meghatároznunk, akkor talán ma, 2019-ben éppen ez lenne az: Merjünk a családban Istenről beszélgetni, Bibliát értelmezni, merjük a kérdéseinket megvitatni! Merjünk mi is, családonként, beszélgető egyházzá válni!

Kérdésre választ! Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszékének vezetője, Kodácsy-Simon Eszter az egyik egyetemi előadásában a Kis káté kérdéseit elemezte. „Mai életünk kérdéseire tudunk-e olyan egyszerű és világos válaszokat adni, mint amilyeneket Luther ad a Kis kátéban?” – tette fel a kérdést. A valláspedagógia oldaláról többek között az emelte ki, hogy a jó kérdés olyan, „ami valódi kérdésszituációt teremt, ami nem oktat, hanem közösségre hív, ami mindig választ vár, ami a lényegre kérdez rá, ami nem elbizonytalanít, hanem bátorít. A Luther által megfogalmazott és a Kis kátéban olvasható kérdések nagyon jó kérdések, mert a legbátrabb diákok teszik fel azt, hogy »mit jelent ez«, vagy »hogyan történik«” – mutatott rá a teológus.

Luther Kis kátéja valóban a kérdésekre, a dolgok mögött megbúvó tartalomra, a valódi értelmezésre épül. Arra, hogy törekedjünk rá, hogy értsük is azt, amit olvasunk, hiszen így tud épülni a személyes hitünk. Így tárulhat fel előttünk a Kis káté által a Tízparancsolat, a Miatyánk, a Hiszekegy jelentése, de a keresztség, a gyónás vagy az úrvacsora értelme is, sőt mindezek által életünk kérdései is.

A Kis káté mint teológiánk „Twitter-magyarázata”. A teológiai szakkifejezések sokszor elidegenítik, a tanulmányok szakirodalmi hivatkozásai kiábrándítják az olvasót, ám a Kis káté tömör és érthető megfogalmazásai mintha éppen a 21. század kívánalmai szerint íródtak volna. A könyvecske megmutatja, hogy nemcsak a bölcs kérdezés, hanem a rövid válasz is megfelelő eszköz lehet arra, hogy a keresztény tanítás lényegét másokhoz is eljuttassuk. Erről a reformátor úgy vallott, hogy fontosnak tartja a keresztény tanításnak rövid, világos és egyszerű alakban történő megírását. Nem a bőbeszédűség, sokkal inkább az egyértelmű és világos beszéd a célravezető, erre törekedjünk.

Imádságok és szentírási igék. „Az imádság ne csak az ajkon, hanem a szívünk mélyén fakadjon” – fogalmazott egyszer Luther. A Kis káté megtanít az imádságra és arra, miként alkalmazzuk életünkre a bibliai igéket. A könyvecskében szentírási igék gyűjteményét találjuk ahhoz, hogy a mindennapokban eligazodjunk; a reggeli és esti, valamint az étkezési imádságok pedig bemutatják, hogy az Istennek való hálaadás egész életünket átszőheti. A közös napkezdő és -záró, valamint az érkezési imádság – amelyeket Luther mindennapi gyakorlatnak ajánlott – felszabadíthat minket, és újra felfedeztetheti családi közösségünkkel az ima erejét.

Ma, amikor sokszor kiszolgáltatottnak, magányosnak, kétségbeesettnek érezzük magunkat, különösen is fontos, hogy valódi önmagunkat keressük – ehhez legtisztábban a Szentírás és az imádság segít. Az ima erejéről Luther némileg provokatív, de annál lényegretörőbb felszólítását idézzük: „Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban gubbasztani, lócán heverni, fejet csóválni, orrot lógatni, gondolkodva, töprengve önmagadat emészteni. Minek az örökös siránkozás? Jaj nekem, elvesztem. Inkább rajta, lusta népség, térdre, föl a kezeket, szemeket az égre, elő egy zsoltárt, a Miatyánkot meg a panaszodat öntsd ki az Isten elé!”

Hitvallásos kereszténynek lenni. Végezetül ne felejtsük el, hogy a Kis káté evangélikus hitvallásaink közé tartozik. A hitvallás latin megfelelője a credo (e szó jelentése „hiszek”), ebben pedig etimológiailag a cor („szív”) és do („adni”) szavak rejlenek. Vagyis amikor hiszek, akkor „a szívemet adom”. A Kis kátéból nemcsak egyházunk fő tanítását ismerhetjük meg, nemcsak a családi keresztény közösség modelljét sajátíthatjuk el, hanem mindezek gyakorlásával hitvallásos keresztényekké, szívünket Krisztusra helyező emberekké válhatunk.

Így valójában nem az a kérdés, hogy aktuális-e az idén négyszázkilencven éves lutheri szöveg, sokkal inkább az, hogy tudunk-e a hit kérdéseiben a magunk és családi közösségünk számára 2019-ben olyan frissek, egyértelműek, megszólítók és lényeget látók lenni, mint ahogyan a Kis káté tud az lenni ma…

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2019. január 13-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Kis káté -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!