„Mindenféle liktáriomoknak csinálásárul” – Pekry Erzsébet receptgyűjteménye

„Mindenféle liktáriomoknak csinálásárul” – Pekry Erzsébet receptgyűjteménye

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kovács Eleonóra
A levéltárak mélyén még számos olyan feltáratlan családi, személyi dokumentumgyűjtemény található, amely sokféle szempontból lehet tárgya a történetkutatásnak. Ez alkalommal egy ilyen érdekességet mutatunk be, amely a Radvánszky család sajókazai levéltárának irategyüttesében lelhető fel.

A Radvánszky családé az evangélikus egyház történetében több korszakban is felmerülő, ismert név. Családi levéltári anyaguk jelentős része a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében van. Az irategyüttesen belül számos Radvánszky rokon, barát dokumentumai is megtalálhatók, s olyan érdekességekkel is találkozhatunk, mint az a háromszázötvennyolc receptet tartalmazó kis könyvecske, amely a gasztronómiatörténet, életmódtörténet, művelődéstörténet mellett betekintést enged a gyógyítás és a gyógyszerkészítés történetébe is.

Eredeti és másolat

Arra vonatkozóan, hogy a kötet miként került a Radvánszky család iratai közé, csak feltételezéseink vannak. Mivel a könyvecskét egykor birtokló személyek, Kemény Lászlóné Teleki Zsuzsanna és leánya, Bánffy Mihályné Kemény Terézia nem álltak rokonságban a Radvánszky famíliával, ezért valószínű, hogy a genealógia mellett a művelődés- és életmódtörténettel is foglalkozó Radvánszky Béla (1849–1906) szerezte meg a receptkollekciót valamelyik forrásgyűjtő útja során, s az ő hagyatékával került a levéltárba a családi gyűjtemény részeként.

A könyvecske első lapjáról megtudhatjuk, hogy a kis kötet Pekry/Pekri Erzsébet receptjeit tartalmazza, amelyeket Teleki Zsuzsanna másoltatott le magának 1730-ban. „Gróf Pekri Erzsébet Terésia Asszony Confectes könyvének párja. Kit is Gazdasszonyságanak tovabra valo gyarapodasnak okaiért maga szamara le iratott Groff Teleki Susanna Asszony Ő N[agysa]ga Zelizi Mihaly altal Ezer het száz harmintzad esztendőben Böjt más havának tizennyoltzadik napján [1730. március 18.] M[agyar]. Bükösön.”

A confectes szó a latin confectus, confectum és az innen átvett olasz confetto („csemege, édesség, édes befőtt”) szóból származik; a kötet sütemények, egyéb desszertek, kompótok, lekvárok, likőrök receptjei mellett gyógyászati célra is alkalmas, különféle kúrákra felhasználható főzetek és egyéb orvosságok leírását tartalmazza.

Amint egy másik bejegyzésből kiderül, Zelizi Mihály 1731. augusztus 13-án készült el a recepteskönyv lemásolásával. A másolati példánynak azért van nagy jelentősége, mert az eredeti, Pekry Erzsébet-féle confectes könyvről egyetlen más korabeli, sőt későbbi forrásban sincs említés, s egyelőre az eredetije sem került elő. A másolat révén azonban megismerhetjük tartalmát.

A tulajdonos és rokonai

Az eredeti könyv tulajdonosa, Pekry Erzsébet Terézia főrangú erdélyi családba született. Édesapja a széles körű ismertségnek örvendő, vallását és pártállását gyakran váltogató Pekry Lőrinc (1656–1709) kapornaki, majd udvarhelyszéki főkapitány, később kuruc tábornagy, édesanyja pedig az állhatatosságáról és kegyességéről ismert evangélikus Petrőczy Kata Szidónia (1659–1708) költőnő volt. Utóbbi az alsó-magyarországi főrendnek, id. báró Petrőczy Istvánnak és gróf Thököly Erzsébetnek – Thököly Imre nagynénjének – a leánya. Pekry Erzsébet tehát Thököly Imre fejedelem unokatestvére volt.

A kötetet lemásoltató Teleki Zsuzsanna Teleki László (1674 k. – 1713) Fejér vármegyei főispánnak és Vay Annának a gyermeke, Kemény László (–1762?) erdélyi főkormányzónak a felesége volt, akit többszörös rokonság fűzött a Pekryekhez. Közte és az eredeti recepteskönyv tulajdonosa között egynemzedéknyi korkülönbség volt, s mivel a receptek bizonyára – legalábbis részben – Pekry Erzsébetre is az előző nemzedékről, talán éppen anyjától, Petrőczy Kata Szidóniától szállhattak, így joggal feltételezhetjük, hogy a szövegek 17. századiak.

Magyarországon az első ismert kéziratos szakácskönyv a 16. századból való, s még a 17. század folyamán is nem a nyomtatott, hanem a kéziratos receptgyűjtemények voltak jellemzőek, így e kötet is beleillik ezek sorába. Abban az időszakban született, amikor elsősorban a bevált receptek lemásolása volt a gyakorlat; így tanultak egymástól a háziasszonyok, így gazdagították ismereteiket, és gyűjtötték a különféle ételek, italok, gyógyszerek elkészítésére vonatkozó leírásokat. Ezt a kötet nyitóoldalán szereplő bejegyzés is megerősíti: „Kit is gazdasszonyságoknak továbbra való gyarapodásnak okáért maga számára leiratott”.

Édességek, gyógyszerek, kozmetikumok

A könyvecske – a korszak más hasonló könyveihez hasonlóan – egyaránt tartalmazza ételek és gyógyszerkészítmények receptjeit. A gyűjteményben található leírások első csoportját a gyógyítást szolgáló készítmények jelentették, a másodikat a csemegék (például liktáriumok, azaz gyümölcsből – többnyire édesítőszer hozzáadásával – főzött sűrű pépek, lekvárok), a harmadikat a kozmetikumokként alkalmazható szerek.

Az orvosságok között jelen vannak a megelőzést szolgáló, többfunkciós, tulajdonképpen az egész testet, az immunrendszert erősítő készítmények. Természetesen igyekeztek gyógymódot ajánlani a veszélyes, széles körben terjedő nagyobb járványokra is. A pestis ellen javallott szerek voltak ezek között a leggyakoribbak. Az elsősorban gyógynövényekből és nádmézből (azaz nádcukorból) álló készítményt a megszilárdulást követően felszelve kellett adagolni. A himlő ellen por állagú, különleges és értékes összetevőket (drágakő, arany) tartalmazó receptet kínál a gyűjtemény. Egy helyütt pedig megjelenik a „magyar kór”-nak is nevezett kiütéses tífusz elleni gyógykészítmény is.

A gyógynövények valós gyógyító, segítő hatásának felismerése és alkalmazása mellett egy-egy gyógymódnál még a babona megléte is kimutatható. A hideglelés ellen például azt javasolja egy leírás, hogy a beteget – ingét előzetesen levéve – földbe kell beásni, a férfiakat almafa, a nőket körtefa alá.

A különböző orvosságok hatásosságának garanciájaként, de az édességreceptek végén is gyakran szerepelnek a „próbált dolog”, „próbáltatott”, „probatum est” kifejezések, amelyekkel a készítmény iránti bizalmat igyekeztek felkelteni. 

Az eddig még nem publikált forrás kiadása előkészületben van, s hamarosan könyv alakban is megjelenik „Mindenféle liktáriomoknak csinálásárul” címmel Künstlerné Virág Éva és e sorok írója szerkesztésében.

(Az illusztrációk a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Radvánszky család sajókazai levéltára P 568 [Országos Levéltár által rendezett iratok] –D.– 5.– No. 16. jelzet alatt található dokumentumból valók.)

156. A fogfájás ellen való por. Végy egy könting megszáraztatott és porrá tört sárga kökörcsöt [kökörcsint], rozmarint hamvat, avagy port, égett timsót, veres kalarist [gyöngyöt], fejér temjént 1 köntinggel mindenikbül, fahéjat, szekfűt, szerecsendióvirágot itt is mindenikbül 1 köntinggel, jó illatú viola gyükeret, 1 lat válogatott mastixot, egy fél lattal mindeket megmérve öszve kell törni, közibe elegyítvén afféle halcsontot, amely a materialistáknál találtatik; ezzel naponként kell élni.

A szerző egyházunk gyűjteményi tanácsának elnöke, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 23–24. számában jelent meg 2020. június 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!