Mit főznek a parókia konyháján túl?

Mit főznek a parókia konyháján túl?

Share this content.

Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Üvegből vannak a parókia falai – tartja a mondás, ám Ágostonné Szőcs Anna református lelkészfeleség, hét gyermekes édesanya még nagyobbra tárta az ajtót: blogot ír, finomabbnál finomabb recepteket oszt meg rajta, de a receptek mellett fontos számára az is, hogy olvasóinak lelki eledelt is nyújtson.

– Mesélj kérlek magadról, hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

– Hitetlen családban nevelkedtem, Istenről még karácsonykor sem hallottam. A férjemmel úgy ismerkedtem meg, hogy a barátnőm átküldött a szomszédba egy adag könyvvel, és ő is ott volt. Megtetszettünk egymásnak és összeházasodtunk, de nem volt egyházi esküvőnk, és az első két gyermekünket akkor nem kereszteltettük meg. Úgy éltünk, mint mindenki a világban. Keményen dolgoztunk, hogy a házunkat felépítsük, ebben ki is üresedett a kapcsolatunk, de a válás helyett Isten mást készített. Addigra már eljutottam oda, hogy logikai úton elutasítottam az evolúciót. Kell, hogy legyen Isten, aki ezt a sokszínű világot megteremtette, de nem hittem, hogy velem is törődik. Ekkor a férjemtől kaptam egy Bibliát, de nem érintett meg. Egy hívő kislányon keresztül hallottam az evangéliumot először, de évekbe telt, amíg mindketten megtértünk. Férjem mérnök és műszaki tanár volt, de elhívást kapott a teológiára, és így kerültünk gyülekezetbe.

Te mit tanultál, mivel foglalkoztál?

– Eredetileg angol-orosz szakos tanár vagyok, de 1991-ben feladtam a hivatásomat Isten hívására, és otthonteremtő édesanya lettem 16 évig. Közben öt gyermekünk született a meglévő kettő mellé. Aztán hét évig dolgoztam a helyi iskolában mint napközis tanító néni.

Miután megtértetek, átalakult az életetek. Milyen volt életed lelkészfeleségként? Hogyan végeztétek a szolgálatot?

– A gyülekezeti szolgálat meglehetősen nehéz volt, mert a lelkész gyakorlatilag mindenes. Ráadásul kicserélődik a lakosság a munkalehetőségek hiánya miatt. Új utakat kellett keresni a beköltöző családok elérésére, akiknek nem voltak egyházi gyökereik. Én elsősorban a gyermekek és a nők között végeztem szolgálatot. Gyerektáborokban, játszóházakban, kirándulásokon igyekeztünk közel hozni Isten Igéjét. Volt idő, amikor az iskolások kétharmada volt hittanos, akiket a férjem tanított. Konferenciákat szervezett, és ott írtam a helyi lapba.

Jelenleg mi a feladatod?

– Megtérésem után hamar elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy hogyan osszam meg a hitemet másokkal. A helyi világi lapba kezdtem írogatni riportokat, gyülekezeti beszámolókat. Egy-egy íráson belül aztán valamilyen evangéliumi alapigazságot is „elrejtettem” a „Kényszerítsetek bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam” – parancs alapján. A Szövétnek című egyházi lapban, a Reformátusok lapjában, a Lydia keresztény magazinban is közölték már írásaimat.
Amikor a férjem nyugdíjba ment, akkor elhatározta, hogy nem végez többé egyházi szolgálatot. Az utolsó vasárnap egy keresztény táborba mentünk arra az áhítatra, amit a fiunk tartott a tábori segítőknek. Az ige a tálentumokról szólt. Így aztán vállalt néhány helyettesítést, majd négy hónap múlva egy gyülekezetben találta magát, ahol beteg lett a lelkész, majd hét hónap múlva egy másikban, ahol szintén meg kellett oldani a gyülekezet pásztorolását. Azon a nyáron nem is voltunk szabadságon. Ezekben a közösségekben is igyekeztem használni a lelki ajándékaimat: gyermekistentiszteleteket, előadásokat szerveztem. Úgy látszik, hogy a lelkész házaspár sosem mehet nyugdíjba. Valójában nem is akar, szép szolgálat ez.

Hét gyermeketek van. Mesélj róluk is pár gondolatot. Hogyan nevelted őket?

– Én nem gondoltam soha, hogy hét gyermekünk lesz, de megtérésem után Isten egyértelműen úgy vezetett, hogy fogadjuk el azokat a gyermekeket, akiket Ő általunk teremteni akar. Nehéz döntés volt a karrier feladása, mert tanítani is nagyon szerettem, de az anyaság örömei kárpótoltak.
A legidősebb lányunk 40 éves, a legkisebb 21. A köztük eltelt időben teljesen megváltoztak a szakmai ajánlások, az új módszereknek köszönhetően egyre tovább tudtam szoptatni a gyermekeimet. Mint elkötelezett szoptatás párti anyuka elvégeztem egy tanácsadói tanfolyamatot a La Leche Liga nevű önkéntes szervezetnél, és tíz évig telefonos tanácsadást vállaltam, és szoptatást támogató anyacsoportokat is vezettem. Tapasztalataimat felhasználva írtam egy könyvet, melyet éppen a Luther Kiadó adott ki. Címe A szeretet születése, és arról szól, hogy egészen a kezdetektől hogyan segíthetjük gyermekeink egészséges érzelmi és értelmi képességeinek kialakulását. Keresztény körökben sokszor teljesen ellentmondó nézetekkel találkozik egy anyuka. A szükséglet kielégítő gondoskodás helyett inkább egy drilles, távolságtartó nevelési módszert ajánlanak, pedig a nagy parancsolat a csecsemőink felé is szól: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”(Máté 22,39)
Otthon egyébként igyekeztünk kis gyülekezetként élni. Családi áhítatokat tartottunk, de sokat játszottunk, kirándultunk is. Nem volt könnyű nekik lelkész gyermekként élni, sokszor érezték magukat kirekesztve, de mindannyian megtértek, és bár nem egyformán hűségesek, hitben hordozzuk őket. Honlapot is készítettem anyacska.hu címmel a családi gyülekezetépítésről.

Mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Nagyon szeretek olvasni és főzni.

Hogyan jött a blogolás az életedben?

– Mivel mindig is evangelizáltam az írásaimmal, logikusnak tűnt, hogy elindítsak egy főzőnaplót az interneten. Azt kértem Istentől, hogyha tőle van ez a gondolat, akkor Eszter lányom két hét alatt készítse el a blogot. Másnapra kész lett vele. Kellett egy kis idő, amíg ráéreztem a blogolásra. Alapjában véve nem vagyok kreatív, mégis nagy örömöt találok a fényképezésben is. Nagyon sok embert érek így el. A múlt hónapban több mint 10 ezer látogatóm volt, de itt sem az a célom, hogy nekem tapsoljanak. Igyekszem bibliás elmélkedésekben ráirányítani a figyelmet a Biblia igazságaira. Így kap helyet a teremtés vagy evolúció kérdése a rántott velő kapcsán, vagy a Szentháromság a meggyes hármas nevű süteménynél. Internetes játékokon is részt veszek, és szervezek is. Ha Luther vagy Kálvin ma élne, biztos regisztrálna a Facebookon.

Honnan a címválasztás?

    – Eredetileg A parókia konyhájából volt a blog címe, aztán amikor visszaköltöztünk a saját házunkba, változott A parókia konyháján túl-ra. Van egy mondás, miszerint a parókia falai üvegből vannak, vagyis a lelkészcsalád élete az egész közösség előtt zajlik. A bloggal még nagyobbra tártam az ajtót.

    Ahogyan említetted is, nem egyszerűen recepteket írsz, hanem sok receptednél hitbeli meggyőződésed is kifejted. Milyen reakciókat kapsz ezzel kapcsolatban? Kik olvassák a blogodat? Milyen a kapcsolatod az olvasókkal? Van-e ezzel kapcsolatban történeted?

    – Van egy kis baráti kör, akikkel kölcsönösen bátorítjuk egymást, de néha máshonnan is jön visszajelzés. Igazából még nem mértem fel, de már készülök arra, hogy megvizsgáljam, hogy a lelki tartalmat mennyire figyelik az olvasók.
    Nagyon érdekes dolog történt nemrég. Egy olvasó elkészítette az egyik süteményemet, és nem volt vele megelégedve. Rosszul esett, magamat is hibáztattam, de másnap egy kedves hozzászóló beszámolt arról, hogy felbontották a vizes uborkát, és nagyszerű lett. „Megsebez, de be is kötöz” – vallottam Jóbbal.

    – A recepteknél vannak táplálkozási tanácsok is.

    – Meggyőződésem, hogy minden nép, így a magyar is kialakítja az egészséges táplálkozási szokásokat. Ez egy zárt rendszer. A magyar konyha is egészséges volt, de a gulyáskommunizmusban ment tönkre. Vissza kellene térnünk a gyökereinkhez, miközben természetesen átvehetjük más országok jó szokásait. Én például nagyon szeretem az olaszos konyhát, két gyermekem japán szakra jár az egyetemre, így természetesen beúsznak a távol-keleti ételek, fűszerek is.

    – Karácsony közeledtével ajánlanál-e valami receptet az olvasóinknak?
    – Ezeken kívül hagyományteremtő céllal süteményeket vezettem be az ünnepekkel kapcsolatban, hogy tükrözzék a keresztyén jelleget. Például karácsony stollen, aminek az alakja a kis Jézust formázza. Vízkereszti levesek, húsvéti ehető húsvéti kert, feltámadás sütemény, pünkösdi flambírozott ételek, piros-sárga sütik, reformációi sörös ételek, amire te is sütöttél egy szép kenyeret. Összegyűjtöttem néhány receptet a karácsonyi kínálatból. Persze sokkal többet is lehetne ajánlani, de ezeket készítettem kifejezetten erre az ünnepre. Fogadják szeretettel: 

    áfonyás csirkemell

     

    töltött káposzta pulykahúsból barna rizzsel

    narancskrém

    borkrém torta

    – Szeretettel ajánjuk a blogot a https://korsocska.blogspot.com/ oldalon!

    Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
    A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!