Művelt levelezőtárs és elkötelezett evangélikus – Vitnyédy István emlékezete

Művelt levelezőtárs és elkötelezett evangélikus – Vitnyédy István emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa, fotó: Hipságh György
Különös életút az, amelyet a háromszázötven évvel ezelőtt elhunyt Vitnyédy István bejárt. Jogászként és politikusként korának széles körben ismert tagja – többek között Zrínyi Miklós horvát bán, hadvezér és költő jogtanácsosa és bizalmasa –, megszállott levélíró, aki több száz levelet hagyott hátra, kivételesen olvasott és művelt nemesember, aki rengeteget tett az evangélikus oktatásügyért is. Vagyonát élete végéig gyarapította, de örökösei ebből már semmit sem élvezhettek. Vitnyédy regénybe illő életrajzát először Fabó András írta meg 1871-ben.

Vitnyédy István édesapja, Vitnyédy János Nádasdy Pál gróf udvarbírája volt a sárvári várban. Hűséges szolgálataiért a gróf 1619-ben nemesi rangot eszközölt ki számára II. Mátyás királynál. Ekkor a kis István hétéves volt, így ő már nemesemberként léphette át a felnőttkor küszöbét.

Tanulmányaiban és a jogi végzettség megszerzésében a Nádasdyak is támogatták. Így a kor szokásainak megfelelően tanulmányainak végeztével Nádasdy Pál titkáraként kezdett el dolgozni. Ez valószínűleg 1640-ig tartott, ugyanis abban az évben, augusztus 27-én vette feleségül a soproni Endresz János külső tanácsnok nevelt lányát, Raidel Zsuzsannát. A polgármester és a városbíró volt az esküvői tanújuk.

Az ifjú pár otthona a Szent György utca 7. szám alatti ház lett Sopronban. Az épület érdekessége, hogy a barokkos, emeleti zárt erkélyét Vitnyédy nem építtethette meg, mert a házat a városi polgárok már így is túl díszesnek tartották. A főpárkány alatt, a kapu fölött két faragott férfifej látható még napjainkban is. Felül komoly, nagy bajszú férfi néz az arra járókra, alatta pedig egy nyelvét öltögető torz pofa. A hagyomány szerint mindkettő az építtető arcmása. A torz pofa kezdetben azokra az irigy soproniakra nyújtogatta a nyelvét, akik perbe fogták őt a szokásosnál nagyobb és pompásabb palota építéséért.

Hogy igaz-e ez a legenda, nem tudjuk. Az azonban tény, hogy a városlakók hamar felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. „E városba telepedve – írta róla Fabó András a Vitnyédy István levelei 1652– 1664 című munkájának bevezető tanulmányában – mint ügyvédnek, fényes tehetségével, mondhatni lángeszével, erélyességével s lankadatlan tevékenységével lehetetlen volt magára nem vonnia a közfigyelmet, és Sopron városa 1638-ban nemcsak jegyzőül választotta, hanem az 1646-i országgyűlésre követeül is küldötte, mely országgyűlésről tőle »Napló« is maradt fenn.”

A későbbiekben is folytatódott e politikai karrier: összesen kétszer volt a város küldötteként országgyűlési követ, majd népszerűségének köszönhetően Sopron vármegyének 1647-ben a főpénztárosa, 1655-ben pedig országgyűlési követe lett.

Közkedvelt levelezőpartner

A művelt, több nyelvet beszélő, szakmájához és kereskedelmi, gazdagsági kérdésekhez kiválóan értő ügyvédnek rendkívül széles volt az ismeretségi köre.

Szoros kapcsolat fűzte a Zrínyiekhez. A család jogtanácsosaként és bizalmasaként gyakran vendégeskedett a horvát bán csáktornyai várában. Olvasta is urának, Zrínyi Miklósnak, a költőnek és hadvezérnek az írásait; 1661. június 29-én Sopronban kelt levelében Zrínyi egyik munkáját küldi vissza a szerzőnek, s egyúttal ajánlkozik a mű kinyomtatására. Vitnyédy könyvtárában megvolt a költő Zrínyi Adriai tengernek Syrenaia című, első kiadásban 1651-ben Bécsben kinyomtatott gyűjteményes kötete is. (Ebben jelent meg először a Zrínyi-eposz, a Szigeti veszedelem.)

De Vitnyédy István a horvát bán tragédiájának is részese volt; az 1664. november 18-ai végzetes napon ő is abban a hintóban ült, amelyből Zrínyi Miklós kiszállt, hogy a meglőtt vadkan nyomába eredjen. Mint ismeretes, a kuršaneci (ma Horvátország) erdőből a bán már nem jött ki élve.

Vitnyédy élete végéig nemcsak felföldi kereskedő-árutermelő protestáns köznemesekkel állt levelezésben, de a felsőbb körök nemeseivel is intenzív levelezést folytatott. Hogy csak néhányat említsünk közülük, a Nádasdyakon és Zrínyieken kívül kapcsolatot ápolt az Esterházy, a Zichy, a Thököly, a Batthyány, a Pálffy, a Bánffy, a Wesselényi családokkal. „Zrínyi, a költő életét Vitnyédy levelei nélkül részletesen megírni nem lehet” – olvassuk Fabó András említett tanulmányában. De írt levelet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is, gróf Bethlen Miklós pedig többször is tett kitérőt Sopron felé, hogy Vitnyédyt meglátogassa. 1858-ban kiadott önéletírásában Bethlen gróf soproni ügyvéd barátját „híres lutheránus prókátor- és főember”-nek nevezi.

De nemcsak a magyar társadalmi elittel és városi polgársággal állt szoros összeköttetésben, hanem külföldi levelezőpartnerei is voltak. A württembergi herceg, a mainzi választófejedelem vagy a holsteini herceg is a címzettek között szerepelt.

Vitnyédy fennmaradt leveleit gróf Szirmay József ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémiának 1864-ben. Átnézésükkel és „az érdekesbek kiszemelésével” Fabó Andrást, az Akadémia levelező tagját bízták meg. A kétszáznegyvenöt levelet tartalmazó válogatás 1871-ben látott napvilágot. Ebből megtudhatjuk, hogy Vitnyédy a birtoka nagyobbításához nem restellt például vásárolt borokkal „nyerészkedni”, bőrökkel kereskedni. Márpedig ilyen tevékenységeket – Fabó szavaival élve – „akkoron nemes emberhez aligha tartottak méltónak”. Sőt az ismert főurakat is igyekezett rávenni e „magokhoz illetlen” kereskedésre.

Evangélikus pártfogó

Az 1600-as években gyakori volt, hogy egy-egy város vagy tehetősebb személy tehetséges diákok tanulmányait anyagilag támogatta. Cserébe elvárták, hogy végzettségének megfelelően meghatározott ideig a patrónus szolgálatában álljon.

A dunántúli evangélikus lelkészképzésre nézve súlyos következményekkel járt, hogy az országrész leghatalmasabb patrónus főura, a lutheránus gróf Nádasdy Ferenc 1643-ban áttért a katolikus hitre, birtokain pedig komoly ellenreformációs tevékenységbe kezdett. Lépésének következményeként az addig jelentős támogatást élvező csepregi gimnázium – amely egyben a dunántúli lelkészképzés helyszíne is volt – sorvadásnak indult.

A helyzet súlyosságát látva több vagyonos evangélikus soproni lakos – közöttük Vitnyédy István is – felajánlásokat tett egy létrehozandó magyar gimnázium javára. A soproni Gymnasium Hungaricum végül 1658. július 11-én nyitotta meg kapuit.

A jómódú Vitnyédy az évek során öt diáknak, majd legidősebb fiának, Jánosnak is támogatta a tanulmányait. Alumnusai Wittenbergben, Jénában, Tübingenben és Eperjesen tanultak. De nemcsak a patronált diákok száma miatt emelkedik ki a közismert jogász. Rendhagyó volt az is, hogy a bevett szokás ellenére nem tartott igényt végzett patronáltjai szolgálatára. Helyette az evangélikus egyház és az oktatás szolgálatába kívánta állítani őket. Ezzel kapcsolatban egyik támogatottjának 1657 májusában így fogalmazott: „…nem kívánom, nekem obligatus légy, Istennek és az anyaszentegyháznak fogsz szolgálni.”

A soproni magyar gimnázium felállítása után egy másik, még jelentősebb evangélikus oktatási intézmény létrehozásában játszott fontos szerepet Vitnyédy István. Az erősödő ellenreformáció hatásai ellenében szövetkezett a kor lutheránus magyar nemessége és a többségében német városi polgársága. Ezzel a szokatlanul nagy társadalmi összefogással Eperjesen akadémiai rangú tanintézetet hoztak létre, amelynek küszöbét 1667. október 18-án léphették át az első diákok. Az eperjesi intézmény tanári karában Vitnyédy két korábbi alumnusa is helyet foglalt – valóra vált tehát álma: pártfogoltjai az „Istennek és az anyaszentegyháznak szolgálatába” álltak.

Sárközi Gergely a Credo evangélikus folyóirat 2006/1–2. számában megjelent tanulmányában (Vitnyédy István és az evangélikus oktatásügy) így fogalmaz: „Vitnyédy István személye […] a társadalmi összefogásnak is jelképe lehetne. A városba költöző magyar nemes, Vitnyédy német polgárlányt vett feleségül, polgári hivatalt vállalt, majd a kereskedelembe is bekapcsolódott. Óriási könyvtárával, az alumnusaira fordított összegek nagyságával szintén kiemelkedett köznemes társai közül. Habár anyagi helyzete sokkal szerényebb volt, mint egy főnemesé, gyakorlatias, »polgári« gondolkodásával, áldozatkészségével többet tett az evangélikus oktatásügyért, mint korának bármelyik lutheránus főura.”

Az oktatásügy apropóján e helyütt azt is meg kell említenünk, hogy Vitnyédy a külföldi legfelsőbb körökben elért jó hírnevét valószínűleg műveltségének, olvasottságának is köszönhette. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Halála után a könyvtárában ötszáznegyven tételt vettek leltárba, igaz, némely műből több példányt is beszerzett. A vagyonos köznemesi réteg tagjainak könyvtáraiban átlagosan csak ötven-hatvan kötet volt jellemző; a Vitnyédy-bibliotéka méretével csak a dúsgazdag főnemes, Esterházy Pál nádor fraknói könyvtára vetekedhetett a maga ötszázötvenkét kötetével.

Botcsinálta emberrabló

1666. december 19-én Bécsben írásos szövetséget kötött egymással a Wesselényi-féle összeesküvés három legjelentősebb alakja, Wesselényi Ferenc nádor, Zrínyi Péter horvát bán és Nádasdy Ferenc országbíró. Az oklevélben célul tűzték ki I. Lipót császár (uralkodott 1657– 1705 között) abszolutisztikus rendszerének letörését, az ország területének felszabadítását és a rendi állam maradéktalan helyreállítását.

Vitnyédy István maga is részt vállalt az összeesküvésben. Sőt nem kisebb tervet eszelt ki, mint magának Lipót császárnak az elrablását és túszul ejtését. A szabadon bocsátás feltételeként az elégedetlenek és a protestánsok kérésének teljesítését szabta volna. A megvalósításhoz Zrínyi Miklós öccsét, Pétert arra akarta rávenni, hogy biztosítson számára ötszáz embert. A bán azonban ezt megtagadta, így a terv meghiúsult. Amikor a bécsi udvar tudomására jutott a szervezkedés híre, a vezetőket fő- és jószágvesztésre, vagyonelkobzásra ítélték.

Vitnyédy azért kerülte el a hóhér pallosát, mert időközben, 1670. február 13- án meghalt. Temetése tíz nappal később, Invocavit vasárnapján volt Lang Mátyás szolgálatával.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2020. február 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Vitnyédy István -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!