A nagy emberbarát – Zsivora György emlékezete

A nagy emberbarát – Zsivora György emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
A néhai evangélikus lelkész, költő és egyházi író, Sántha Károly méltán illette a nála közel négy évtizeddel idősebb kortársát, Zsivora Györgyöt a „nagy emberbarát” jelzővel a róla szóló megemlékezésében. Az idén kétszáztizenöt éve született evangélikus jogász, kúriai tanácselnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja ugyanis nemcsak a hivatásában járt elöl, de krisztusi szeretettel fordulva feléjük, anyagi segítséget is nyújtott az arra rászorulóknak.

Zsivora György evangélikus valláshoz hű felmenői egykor vagyonosak voltak, de a vallásüldözés idején mindenüket elveszítették. Így az 1700-as évek végén György édesapja is szegény, ámde annál szorgalmasabb takácslegényként érkezett Kiskőrösről Sárszentlőrincre. Itt hamarosan családot alapított és feleségével, Madár Zsuzsannával idővel hét gyermeket neveltek – köztük az édesapja nevét öröklő kis Györgyöt is.

A szorgalmas családfő csakhamar egy darab szőlőt is tudott venni, amelynek jelentős mennyiségű bortermését főleg Sopronban adta el. Negyvenhárom éves korában azonban végzetes baleset érte: egy márciusi éjjelen kocsijával felborult és a Sióba fulladt. A gyermekei így korán félárvaságra jutottak.

A jó fejű, jó tanuló György 1813-ban a soproni evangélikus líceum tanulója lett, ahol bölcsészetet, teológiát és jogot tanult. Jogi ismereteit később Pozsonyban mélyítette el, az ügyvédi vizsgát pedig 1827. decemberében Pesten tette le. Ebben az időben ismerkedett meg a nála egy évvel idősebb Deák Ferenccel, és egy ideig együtt jurátuskodtak. Ebből az ismeretségből őszinte barátság alakult ki.

Újabb fordulat következett be a szépreményű fiatalember életében, amikor Sárszentlőrinc akkori földesura, gróf Apponyi Antal a fia mellé nevelőtanárt, illetve a maga számára magántitkárt keresett. Balassa János lőrinci evangélikus lelkész az ifjú Zsivorát ajánlotta a gróf figyelmébe, aki örömmel fogadta fel a művelt, több nyelven beszélő Györgyöt. A családtagnak tekintett fiatalember így három évet Párizsban tölthetett az akkor francia nagykövet Apponyi gróf szolgálatában.

Párizsi ideje alatt a Magyar Tudományos Akadémia – akkori nevén Tudós Társaság – megbízta azzal, hogy lemásolja a francia könyvtárakban és levéltárakban fellelhető, Magyarországot illető kéziratokat. Zsivora Györgyöt tudományos munkájának elismeréseként a Tudós Társaság 1833-ban levelező tagjává választotta.

A francia fővárosból 1835-ben hazatérvén a harmincegy éves világlátott ügyvéd Pesten telepedett le. Szakmai tudásával, rendkívül becsületes hozzáállásával hamar kitűnt társai közül, így rövid idő alatt széles és befolyásos klientúrára tett szert. Sántha Károly így ír a Luther Társaság által 1899-ben megjelentetett, róla szóló életrajzában: „Zsivora az ügyvédi hivatást annak legnemesebb értelmében fogta föl; soha nem tekintette azt fejős tehénnek, melyből huzavona, halogatás, furfangok s fogások által a becsület s igazság rovására is minél több jövedelmet lehet kicsikarni. Így például sok tőke-pénzesnek rendes ügyvéde levén, ezeknek nem-igaz követeléseit, egyiket a másik után készakarva elvesztette, a mi a bíróságnak igazságszeretetén s törvénytiszteletén kívül Zsivorának is becsületére vált, ha hasznára nem is. Jellemző eset a következő. Egy dúsgazdag tőzsér [marhakereskedő – a szerk.], akinek Zsivora volt az ügyvéde, ismeretes arról, hogy egy rakás pazar magyar földbirtokost forgatott ki vagyonából, panaszkodott egyszer Zsivorának, hogy ő meg nem foghatja, miként történhetik, hogy oly derék, ügyes és értelmes ügyvéde van s pereit mégis sorra elveszti. »Legyen önnek igazsága«, felelt neki Zsivora, »s meg fogja nyerni a pöreit« – s a tőzsér nem nagy megelégedéssel hagyta abba a társalgást.”

A lutheránus ügyvéd tagja lett a pesti evangélikus egyházközségnek, amely hamarosan presbiterré és jegyzővé választotta. Székács József későbbi püspök is elismeréssel írt a „még fiatal, de már igen tisztelt egyénről”, aki csak magyarul volt hajlandó a presbiteri jegyzőkönyvet vezetni.

Deák Ferenc igazságügyi miniszterként 1848-ban Zsivora Györgyöt nevezte ki a Hétszemélyes Tábla váltóosztályának bírájává, így ezzel őt a legmagasabb bírói polcra emelte. A szabadságharc bukása után azonban Zsivora visszavonult a magánéletbe és mint ügyvéd birtokpereket intézett.

Az alkotmányosság visszaállítása után, az 1860-as évek elején több országos jelentőségű tanácskozásra is meghívták, illetve magas tisztségekben részesítették – többek között Csanád vármegyei főispánná nevezték ki. Egyre gyarapodó vagyonából – a család ügyvédjeként – 1854-ben, az építtető Festetics János József gróf halála után megvette Pesten, a mai Sashalom területén álló Festetics-kastélyt. A mai napig Gizella-kastély néven ismert épület vélhetően Zsivora tizenkét évesen elhunyt lánya után kapta a nevét.

A tehetős jogász Pest akkori külterületén, a rákosi mezőkön jelentős földbirtokot vásárolt Festeticsektől, ahol mintagazdaságot alakított ki. 1870-ben a területet felparcellázta, így alapítva meg a mai Rákosfalvát.

Bár hivatásában komoly elismeréseket és rangokat szerzett, magánéletében Teremtője komoly terhekkel tette próbára hitét. Hőn szeretett felesége, Klimmt Emma fiatalon meghalt. Egyszülött kislányuk, Gizella pedig tizenkét évesen váratlanul követte édesanyját a sírba. György elhunyt nejének emlékére annak fiútestvérét, Józsefet fogadta fiává és nevelte úri módon, de ő sem élt sokáig. Elvesztett családja helyett segélyre szoruló özvegyeket, árvákat, szegény sorsú gyermekeket támogatott.

Zsivora György a kultúrának is nagy pártolója volt. Az egykor szegény sorból indult, de a saját erejével és munkájával gazdaggá lett férfi nemcsak életében, de 1874-ben kelt végrendeletében is bőkezűen adakozott. Ebben nemcsak orvos, egyben színész testvéréről, Józsefről, illetve nőtestvérének lányairól és egyéb rokonairól gondoskodott bőségesen, hanem közintézményekről is. A sárszentlőrinci gyülekezetre nyolcezer, a bonyhádi gimnáziumra és a soproni líceumra öt-ötezer, a soproni tanítóképzőre, a pesti evangélikus gyülekezetre, a budapesti evangélikus főgimnáziumra és a protestáns árvaházra tíz-tízezer, a Bethesda kórházra, a Magyar Történelmi Társulatra, a Kisfaludy Társaságra, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatra, a jogászegyesületre és a Nemzeti Színház nyugdíjintézetére ezer-ezer forintot, a Magyar Tudományos Akadémiára pedig százezer forintot hagyományozott. Ez utóbbi bőkezű adomány jóval meghaladta Széchenyi Istvánnak az Akadémia megalapítására 1825-ben tett hatvanezer forintos felajánlását, amely összeg akkor Széchenyi egész évi jövedelmével volt egyenlő.

Zsivora Györgyöt hetvenkilenc évesen, 1883. november 30-án hívta magához Teremtője. Sírja a főváros Fiumei úti sírkertjében található.

Születésének kétszáztizenötödik évfordulója alkalmából Zugló önkormányzata szobrot állíttatott a kerülethez tartozó Rákosfalva alapító atyjának, Zsivora Györgynek. Baráz Tamás szobrászművész bronzalkotását szeptember 5-én leplezték le a Zsivora parkban. Az ünnepség végeztével szólítottuk meg a művészt.

– Milyen pályázati kiírásnak kellett megfelelnie, és mennyi idő alatt készítette el a szobrot?

– Zsivora György portréjának elkészítésére, mellszoborra szólt a kiírás. A terveket 1:1 méretben kellett beadnunk, így az elbírálás után kisebb módosításokkal ugyan, de kezdődhetett is a bronzbaöntés. Összességében körülbelül négy hónap alatt készült el a mellszobor.

– A széles körben elismert jogászt, az Akadémia tagját ön egy idősebb kori portréval, törvénykönyvvel a kezében örökítette meg. Miért?

– Zsivora György életműve fontos részének tartom a kiegyezésben betöltött szerepét. Ugyanis ő volt az, aki az 1861-es országbírói értekezleten erősen kezdeményezte, hogy az osztrák polgári törvénykönyv legyen elfogadott Magyarországon. Ez a gondolat erősen ellentétes volt az akkori közvéleménnyel, hiszen a magyarok ellene voltak mindennek, aminek köze volt az elnyomó uralomhoz. A világlátott Zsivora azonban jól ismerte korának más törvénykönyveit is, és úgy látta, hogy az osztrák polgári törvénykönyv viszi leginkább tovább a római jogot, illetve ez az európai gazdasági fejlődés alapja is. A magyar tradícióknak megfelelően módosította az osztrák polgári törvénykönyvet, a néhány évvel később létrejött kiegyezést követően pedig fellendült Magyarország gazdasági fejlődése. Ebben is sokat köszönhetünk Zsivora Györgynek.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2019. szeptember 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Zsivora György -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!