A név mindenkor kötelez

A név mindenkor kötelez

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya, fotó: Magyari Márton
Pestszentlőrinc központi részén, a Kossuth téren patinás épület áll: a budapesti XVIII. kerület egyetlen egyházi középiskolája. Az általános iskolát és óvodát is magában foglaló intézményegyüttes 2011 óta működik egyházunk fenntartásában. Keresztény értékrend, magas színvonalú pedagógiai munka, majd százéves múlt, pezsgő jelen – röviden ez a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. Az intézmény munkáját a saját alapítványa is segíti.

A gimnázium 1936-ban Kós Károly és tanítványai által tervezett – ma már műemlék – épülete mindig iskola volt. Szimmetrikus, egykor fallal elválasztott két szárnya, leány- és fiúbejárata a nem koedukált oktatás korszakát idézi. Homlokzatán a nevek gyakran cserélődtek: állami intézményként Steinmetz Miklós, majd Hunyadi Mátyás volt a névadója.

Több mint munkahely

Az evangélikus iskolába-óvodába jelenleg nyolcszáznegyven gyermek jár, és százhúsz dolgozó gondoskodik a nevelésükről-oktatásukról. Az általános iskola és az óvoda Szemeretelepen működik; a távolság miatt ünnep az ünnepben, ha valamennyien összegyűlnek a Kossuth téri gimnáziumban és az evangélikus templomban.

Mindezeket már Vicziánné Salla Ildikó intézményvezető meséli. „Pestszentlőrinc százharmincezer lakosával város a városban. A keresztény szellemiséget plántálni igazi missziói feladat! Ma már egyre többen ismerik Sztehlo Gábor nevét, s nemcsak elfogadott, hanem keresett is az intézmény, még az agglomerációból is. A hatszoros-kilencszeres túljelentkezés visszaigazolás arról, hogy jó úton járunk, zajlik a magvetés.”

Vicziánné Salla Ildikó „nyitott ajtós igazgató”: bármikor bekopoghatnak hozzá kollégák és diákok. Negyedik éve van itt; pestszentlőrinci hívő evangélikusként mindig is arra vágyott, hogy egyházi kötelékben dolgozzon. „Az elmúlt évek felújításai modern, kényelmes körülményeket teremtettek ahhoz a szellemi-lelki gazdagsághoz, amelyet iskolánk nyújtani kíván. Intézményvezetői koncepcióm, hogy sokat kapnak a gyerekek, de sokat is várunk tőlük. Csakúgy, mint a pedagógusoktól. A tanári kar döntő többsége ha nem is evangélikus, de keresztény hitben él. Vallom: legnagyobb erőnk hitünk mellett az elkötelezett kollégákban rejlik.”

A Sztehlo tagja a Keresztény Iskolák Nemzetközi Szervezetének, ennek révén továbbképzési lehetőségek nyílnak meg a pedagógusok előtt. 

Angol, sakk, ehető Eiffel-torony

Mindhárom tagintézmény örökös ökoiskola. „Kis fűszerkertünk hamarosan kiköltözik a parkba. A környezeti nevelés oszlopa a pedagógiai programunknak. Ősszel, a teremtés hetén terményeket gyűjtünk, az istentisztelet után a teli kosarakat hajléktalanok, rászorulók kapják.”

Az igazgatónő hangsúlyozza: a hit nem feltétele a felvételnek, a keresztény szellemiség elfogadása azonban igen. A házirend szigorú, dohányzás, színes haj nincs, de nem a külsőség, a belső értékrend számít. „A szülők az iskola szeretetteljes, biztonságot nyújtó légköréért, kiemelkedő tanulmányi eredményeiért választanak minket: érettségizőink kilencven százaléka továbbtanul. Öröm rájuk nézni, helyes, konszolidált gyerekek.”

Az angoltanítás, a Sakkjátszótér–Sakkpalota-program és a művészeti oktatás már óvodáskorban indul. Az iskola rajz tagozatos diákjainak munkái kiállításokon láthatók, több festőművészt, hangmérnököt, díszlettervezőt „adott már” a Sztehlo. A gimnáziumban vonzó a széles nyelvi paletta, a zenei képzés és a legújabb, az informatika tagozat.

„Egyházi iskolaként feladatunk, hogy ne csak a virtuális térbe navigáljuk diákjainkat, hanem emlékeztessünk a személyes kapcsolat fontosságára. A technika segítse kapcsolatainkat, ne elválasszon” – fogalmaz meg egy kulcsgondolatot az igazgatónő. Szavait Zámbóné Karner Anikó igazgatóhelyettes is megerősíti. „A »kis Sztehlónak« (az általános iskolának – a szerk.) a tehetséggondozás, felzárkóztatás, integráció a fő profilja. A személyi feltételek ehhez mára már adottak.”

És reménység szerint hamarosan minden egyéb feltétel is meglesz – az általános iskola épületének teljes körű felújítását tervezik ugyanis; a személyijövedelemadó-felajánlásokból befolyó összeg is ezt a célt segíti majd. Az épületet a Klebelsberg Kunó egykori kultuszminiszter nevéhez fűződő, múlt századi népiskola-építési akció keretében emelték 1926-ban, ma műemlék; érdekesség, hogy a felépített háromszáz népiskola-épületből ez az országban az egyetlen, amely máig megmaradt iskolának.

Kevés oktatási intézmény mondhat magáénak hazánkban olyan modern felszereltséget, mint a gimnázium. Takács Ferenc matematika–informatika szakos tanár büszkén mutatja birodalmát: széles sávú internet, vadonatúj gépek és egy csoda: a zümmögő 3D-s nyomtató. Eiffel-torony, karácsonyfadísz, macifigura kerül ki a diákok készítette programozással a nyomtatóból. S ha már ökoiskola: a 3D-s papír kukoricakeményítő-alapú szálból készült, tehát mindez ehető…

„Munkánkat támogató cégek segítik. Az ódon falak között itt a jövő: nemcsak az egyetemre készítünk fel, hanem használható szaktudást is adunk a diákok kezébe. A legórobotok is unikumnak számítanak: a gyerekek észre sem veszik, hogy játszva tanulnak” – emeli ki a tanár.

Vass-Szabó Andrea óvodai szakértő és Prekler Kata óvodapedagógus, néptánctanár a presztízsről, a többletértékekről, a sérült kicsiket integráló jellegről beszél az óvoda sajátosságai kapcsán. „Keresztény multikulturalizmust valósítunk meg, nem erőltetjük senkire az értékrendet; gyakorlatban éljük meg együtt” – mondja Andrea. „Hallássérült gyerekeinkért jelelni tanulunk az egész oviscsoporttal, de van végtaghiányos kisgyerekünk is. A tehetséggondozást is küldetésünknek tekintjük: nekünk ez nem munka: szolgálat” – hangzik közös hitvallásuk.

Ökumené Sztehlo szellemében

És hogyan él a patinás falak között ma Sztehlo Gábor szellemisége? A két intézményvezető egybehangzó válasza szerint a nyitott, integráló, támogató szemlélet az elsődleges. „Nálunk teljes az ökumené, hithű zsidó és buddhista felekezetű diákunk is van.”

Sztehlo Gábor emlékét gondosan ápolják, szobrát szeptemberben megkoszorúzzák. Az egykori Sztehlo-gyerekek rendszeresen látogatják az intézményt: interaktív alkalmakon mesélnek a korszakról. Hoztak emléktárgyakat az egykori Gaudiopolis gyermekköztársaságból is.

2019 pedig kiemelten fontos év: a Magyar Örökség díjra felterjesztett lelkész születésének századik évfordulójára készülnek. A Fecskefészek óvodában tartott őszi Sztehlo-projekthétről egy szakfolyóirat is beszámolt, az általános iskolában filmmel, kiállítással, közös alkotással emlékeztek.

„A legfontosabb sztehlói örökség a befogadás, a tolerancia, a problémaérzékenység, egymás hitének és kultúrájának megismerése és tiszteletben tartása. Ha Gábor bácsi itt lenne, nem azt szeretné, hogy a személyét ünnepeljük, hanem azt, ha folytatnánk, amit ő képviselt” – summáza Vicziánné Salla Ildikó.

Lelki löket

Milyen mindez a diákok szemével? A végzős Szabó Norma így összegzi, miért jó „sztehlósnak” lenni: „A tanárok segítik a tanulmányi fejlődésünket, a diákságért vannak. A körülményeink komfortossá tételében is élen járnak. A lelki élet nincs ránk erőltetve, szabadságunk van abban, hogy mit viszünk tovább az áhítaton vagy a hittanórán hallottakból. Én hiszek Istenben, szeretem a lelki löketet, amit a hétfői áhítatok adnak. Jók az érzékenyítő napok, amikor vendégek jönnek, segítenek magunkba nézni, láttatni, hogy mik az élet igazi értékei.”

Pindák Attila jövőre érettségizik, a lelkészi pálya sem áll távol tőle: „Az imanapok, az ünnepek nagyon jók, összehozzák az iskolai közösséget. Ősszel Zánkán nagy nemzetközi diákközösségben voltunk. Amit ott megéltünk hitben és inspirációban, az sokáig elkísér. Itt, a Sztehlóban óra közti szünetekben páran összejövünk kis csoportban imádkozni az iskoláért, egymásért. Az iskolalelkészünk egyszerre komoly és laza, mindent meg tudunk vele beszélni, bizalommal vagyunk iránta.”

Biztos Szikla

Győri Gábor Dávid iskolalelkész 2013 óta az óvodában és az általános iskolában, két éve pedig a gimnáziumban is szolgál. „Kettős fókuszban élem meg hivatásomat: a sztehlói lelkület és iskolánk jelmondata: »A bölcs ember kősziklára épít« a lelkészi ars poeticám. A csendesnapok, a karácsonyi, böjti, tematikus áhítatsorozatok, a hittanórák jelentik munkám állandó elemeit. Egyszer egy évben megkérünk minden osztályt, hogy jöjjenek el istentiszteletre. Legyen templomi élményük, érezzék az imádság, a liturgia, a közösség erejét. Nincs retorzió, mégis jönnek!”

A fiatal lelkész a pedagógusokkal is foglalkozik, de a „holdudvar”, a szülők megszólítása is a szívügye. Jó adottságként említi, hogy a diákoknak nagyjából a fele az evangélikus hittant választja, a gyülekezeti kötődés hiányában is nyit ezzel egyházunk felé. A lelkész álma, hogy a kis lelki közösségek megerősödjenek, növekedésnek induljanak. Ezek egyike a közelmúltban indult, felsősöket megszólító Biztos Szikla Klub.

„Különleges ajándék átélni közösséget a gyermekien tiszta hitű óvodásokkal, az őszinte kérdéseket feltevő általános iskolásokkal vagy éppen megtapasztalni, ahogy a – már óvatosabban megnyíló – középiskolások egy-egy éneket bátran együtt énekelve rezonálnak az üzenetre. Ez nagy bizonyságtétel. Mára rang lett sztehlósnak lenni. A parkban kocogó tesiórások fennhangon köszönnek »erős vár«-ral a távolban közelítő tanáruknak. Büszkék, hogy idetartoznak” – összegez Győri Gábor Dávid iskolalelkész.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2019. február 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!