Nigériai útinapló 2.

Nigériai útinapló 2.

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Buda Annamária
A Lutheránus Világszövetség Kölcsönös tanulás a vezetők cseréjén keresztül (Mutual Learning through Exchange of Leaders) elnevezésű projektjének a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintő első lépéseként Fabiny Tamás elnök-püspök és Buda Annamária, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője Nigériába látogatott. Útinaplójából – amelynek első részét előző számunkban közöltük – képet kaphatunk a nyugat-afrikai országról és evangélikusainak mindennapjairól.

Abujából indultunk, Yolába érkeztünk. Ahogy a repülőtéren kinyitják a gép ajtaját, szépen leballagunk, egy ember kedvesen mosolyog, és megszólít bennünket. Kicsit megijedek, hogy mit akar pont tőlünk, de aztán rájövök, hogy ketten voltunk csak fehérek a leszállók között, vélhetően a legtanácstalanabbak is.

Ezután kezdődik az álom. A csomagot már nem kell kivenni, intézik helyettünk. Egy külön helyiségbe vezetnek, pontosan ellenkező irányba, mint a többi utazót. Bőrfoteles váróhelyiség, aztán még egy különterem, és maga az érsek vár egy hűtött, külön szobában a munkatársaival. Dr. Panti Filibus Musa – Krisztus Nigériai Evangélikus Egyházának első számú vezetője – rendkívül világi és kedves ember. Ő jelenleg a Lutheránus Világszövetség elnöke.

A munkatársai mindent észrevétlenül elrendeznek, egyszer csak jeleznek, hogy készen vagyunk, és mehetünk az dzsipekhez. A csomagok már a helyükön. Megdöbbentő, ahogy hátul a két püspök közé befészkelem magam, és látom, hogy az első ülésen fegyver van. Megkérdezem, miért, de elütik a kérdést.

Az érsek meséli, hogy ezt a repülőteret már a németek is használták a második világháborúban. Látszólag nem sokat változott azóta.

Ebédelni megyünk egy magas kőfallal körülzárt helyre – ez már ismerős –, ahol rajtunk kívül csak egy fegyveres őr tartózkodik és a személyzet. Utána eljutunk a szállásra. Igazi afrikai luxus. Mintegy ötven négyzetméteres lakosztály, afrikai stílusú és mennyiségű kosszal. Két WC is van az apartmanban, de az egyiknek az ülőkéje mellé van téve. Az áldott félhomály nem engedi mélyebben megismerni a hely realitását.

Az afrikai vidék. Kimegyünk Yolából. Szenegálban csak nagyvárosban voltam, most látom, milyen is az afrikai vidék a valóságban. A homokos, vörös színű földből fák nőnek. Nem állnak össze erdővé, egyszerűen sok fa van, majomkenyérfák, északabbra pálmák és más, számomra ismeretlen fajok. Ezek között bújnak meg a kis lakóközösségek. Egy-egy falu sok apró udvarból áll. Az udvarok kis, kerek házakat rejtenek. A házacskák különféle funkcióval bírnak (hálószoba, konyha, raktár, ez utóbbi a legnagyobb). Vezetékes víz nincs, kutakról hordják a vizet, a módosabbak házánál van víztartály. A víz nagy érték. (A mindenütt jelen lévő tartályok figyelmeztetnek. Magam is sokkal fegyelmezettebb vagyok. Az ablakomból a szálloda víztartályára nézek. Hamar elzárom a csapot.)

Amerre járunk, sűrűsödik a növényzet. Egészen meglepő helyeken tűnnek fel emberek. Látszólag a semmi közepén asszonyok mosnak. Ha körülnézünk, sejthetjük, hogy valahol a fák között megbújik egy tanya. Logikája van a tájnak, csak nem szabad gyorsan elhaladni mellette. Ha megállunk, vagy lassan megyünk, megelevenedik.

Hegylánc bukkan fel. Csipkés hegyek, olyanok, mint egy rendetlen EKG-görbe. Az út nem jó, de azért százzal megyünk. 

Útközben írok, de nem könnyű, mert időnként eltűnik az aszfalt, és rázkódni kezdünk. Próbálom hasizomból megoldani, az út végére izomlázam lesz.

Éjszaka esik. Ez nem jó szó, talán a vihar sem az. Úgy érzem néhány komoly, sátorban átélt balatoni vihart megtapasztalva, hogy a mi vihar szavunk nem írja le azt, amit láttam. A kőházban is érezni lehetett a szél és a víz erejét. A villámok az egész utcát és az eget is sárgára festették két-három másodpercig. Az eső, mintha öntötték volna. Eszembe jutott az esernyő, amelyet nem hoztam. Most csak mosolyogni tudok: mit jelent az esernyő ilyen viharban?

Amos püspökkel utazunk, aki arról beszél, hogy többféle nyelvet használnak az istentiszteleten is. Mayo Belwa városában vagyunk. Itt van kórház is, piac is, sok apró téglaház fémtetővel, ami a jobb életre utal. A hentes a földön kiterített fólián kínálja portékáját. Hűtőszekrény és áram híján a megvásárolt hús a fán lóg és szárad.

Ahogy haladunk ki a városból, ismét szaporodnak a kicsi, vert falú házak. Rizsföldeket látunk. Pici kapával, hajlongva dolgoznak az emberek. Egyedül művelik a kicsiny földeket. Ahol víz van, ott rizs van a földben. Az árokparton végig.

Az öreg, Boxer márkájú, Simson-szerű motorokon sokszor hárman is ülnek. Az úton sokan vannak nem sok autóban, az egyikben kilenc embert számolunk meg. A biztonság céljából sok az ellenőrző pont. Ezek hevenyészetten lerakott, rossz gumiabroncsok és rajtuk keresztbe fektetett faágak. Az út egyre jelképesebb.

A kerek házak a hagyományosak. Ahol a házak között megjelenik egy nagyobb, szögletes, nem vert falú épület, az a misszionáriusok nyoma. Ezek az európai házak. Itt vagy iskola, vagy klinika (helyi fogalmak szerint értendő egészségügyi ellátóhely) működik.

Egy helyen szép ruhába öltözött embereket látunk, férfiakat és nőket külön, csoportokban. Azt mondja a püspök úr, temetés lesz.

Sziklás, köves vidék. A földeken kukorica és yam; ennek a levelét fogyasztják megfőzve, nemzeti eledel ez itt. Ez az, ami megterem. Ezt látva kezdem megérteni, miért számít a sült krumpli különleges csemegének, miért azt eszik reggelire a jobb módú emberek. A sült krumplihoz ugyanis négy dolog szükséges, minden olyasmi, ami itt luxus: olaj, edény, tűzhely és krumpli.

Letérünk a főútról. Egy ötévesforma kislány vizet hord. Megáll az autók láttán. Hosszan néz, majd továbbmegy. Egy ideig lesz min eltűnődnie.

Azt gondoljuk, a főútról való letérés a célt jelenti. De nem. Még megyünk hosszan a vízmosásban – ez itt az út –, szembe is jönnek. Izomlázam van, ahogy írás közben tartani próbálom magam.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 29–30. számában jelent meg 2018. július 29-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Nigéria -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!