Ökumené - létezik a hétköznapokban?

Ökumené - létezik a hétköznapokban?

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Kovács Barbara
Lassan lecseng a reformációi jubileum, a programok véget érnek és elkezdjük értékelni a megemlékezések jelentőségét. Sokat hallani arról, hogy a reformációi emlékév a felekezetek közeledését hozta magával, az egyházak újabb és újabb lépéseket tesznek egymás felé. Felülről, az egyházi vezetés szempontjából nézve valóban elismerésre méltó eredményeket láthatunk, azonban az utóbbi hetekben a reformáció ünnepe egészen más indulatokat is felszínre hozott.

Egy évvel ezelőtt október 31-én Ferenc pápa, a római katolikus egyház feje Lundba, a Lutheránus Világszövetség megalakulásának helyszínére látogatott, hogy közös istentiszteleten vegyen részt az evangélikusokkal. Az, hogy egy évvel az ötszáz éves jubileum előtt ilyen hatalmas lépés történt az evangélikus római-katolikus közeledésben bizakodásra és örömre adott okot. A közös megemlékezésre felhívó dokumentum (Szembenállástól a közösségig) egyik összefogásra buzdító felszólítása így szól „A katolikusok és az evangélikusok újra elkötelezik magukat a látható egység keresése mellett, konkrét cselekedetekkel közösen munkálva azt, állandóan törekedve e cél elérésére.”

Ez a mondat egy héttel reformáció ünnepe után elgondolkodtat és keserű ízt hagy maga után. Hol van a felekezetek egységére törekvés, amikor még protestáns körökben is azon vitatkozunk, hogy a reformáció ünnepe „kié”, az evangélikusoké vagy a reformátusoké? Amikor újra meg újra összehasonlítjuk, hogy Kálvin nyolc éves volt, amikor Luther már kiszögezte a 95 tételt? Hogyan lehet közösen megemlékezni, amikor néhányan a reformációt az egyház Trianonjának tartják, Luthert pedig „kalandor vallási anarchistának”?

Olyan volt olvasni egy-egy múlt heti megnyilvánulást, függetlenül attól, hogy evangélikus, református vagy katolikus részről szólt, mintha mindegyik egy-egy arcul csapása lett volna az ökumenikus törekvésnek. Az egyház lelki megújulásának emlékünnepén sokan azt bizonygatták, hogy melyik egyház az igazi, az eredeti, a megreformált, és melyik pedig a romlott, maradi vagy épp szakadár. Csakhogy ez nem egy verseny, a cél nem az, hogy bebizonyítsuk a másiknak, mi jobbak vagyunk és nálunk van az igazság.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!