Sopron és Kassa közt félúton

Sopron és Kassa közt félúton

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Ecsedi Zsuzsa
Örömteli hír, hogy két évvel Fekete Anikó védése után – amelyről 2016. szeptember 4-i lapszámunkban tudósítottunk – újabb egyházzenei doktort köszönthetünk az evangélikus egyházban. Remenár Krisztinával, a csömöri gyülekezet kántorával és kórusvezetőjével az Evangélikus Élet Cantate rovatának vezetője beszélgetett.

– Szentháromsági vespera, rövid orgonahangverseny, valamint A kassai magyar kántor, Hlboky György dallamgyűjteménye a Patay-kolligátumban című értekezés – e feladatok teljesítésével nyerte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az egyházzenei mesterdoktori (DLA) címet. De milyen volt az út idáig? Kérem, meséljen a gyökereiről!

– Nem a klasszikus zenészéletpálya szerint kezdtem tanulmányaimat, valójában tizenöt éves koromig fel sem merült bennem, hogy komolyabban foglalkozzak a zenével. Soproni születésűként óvodás koromtól egészen az érettségiig olyan intézményekbe jártam, amelyekben a német nyelv oktatásán volt a fő hangsúly. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium nyolcosztályos német nemzetiségi tagozatát jártam végig, ahol komoly nyelvi tudásra tettem szert, ezt azóta is nagy haszonnal tudom kamatoztatni az élet minden területén. Katolikus családba születtem, de a gimnáziumi hittantáborok és a fóti kántorképzős élmények olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy hamar egyértelművé vált, hol is van a helyem. Zenei tanulmányaimat a Horváth József Alapfokú Művészeti Iskolában végeztem, ahová teljesen ironikus módon azért írattak be, mert kisgimnazistaként ének-zenéből lettek a legrosszabbak az eredményeim. Hat éven keresztül fuvolázni tanultam, emellett akkor kezdtem el komolyabban zongorázni és orgonálni, amikor egyértelművé vált előttem, hogy zenei pályán szeretnék elhelyezkedni.

– Mi vezette az egyházzenéhez? Hogyan lett csömöri kántor?

– Az egyházzenéhez a fóti kántorképzős tanfolyamokon szerzett élmények és tapasztalatok vezettek. Akkoriban a zeneiskola mellett a soproni líceumban is tanulhattam fuvolát: az ottani tanárom javasolta, hogy próbáljam ki a fóti tanfolyamot. Ez 2003-ban volt, azóta nem telt el nyaram kántorképző nélkül. Fóton több zeneakadémiai egyházzenész-hallgató is tanított minket, és általuk olyan impulzusok értek, amelyek egyértelművé tették, hogy én is ezt a hivatást szeretném választani. Csömörre éppen Fekete Anikó által kerültem harmadéves egyetemistaként. Az alapképzéses diplomaliturgiám után keresett meg Anikó, hogy Csömörre kántort keresnek, lehetőleg olyat, aki kórussal is tudna foglalkozni. Mivel nekem nem volt állandó kántori helyem, és kórusvezetés szakirányos voltam, nagy örömmel vállaltam el a feladatot.

– Miért éppen ezt a dolgozattémát választotta? Miben tágította látókörét a disszertáció megírása?

– Egyházzenei tanulmányaim során több részterülettel is szívesen foglalkoztam, de valahogy a legmélyebb érdeklődést a himnológia, azaz a gyülekezeti énekeskönyvek és énekek története váltotta ki bennem. Több lehetséges téma elvetése után megkerestem Ferenczi Ilonát [a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának tudományos főmunkatársa – a szerk.], aki a témajavaslat után a konzulensemmé is vált, ő kísért a témaválasztástól a dolgozat elkészültéig. A dolgozat megírása hozzásegített ahhoz is, hogy egy-egy dallam változatai közül a megfelelő szempontok alapján a lehető leghitelesebbet meg tudjam találni. Mindezek az ismeretek remélhetőleg nemcsak a múltbeli információk helyes kezeléséhez vittek közelebb, hanem ahhoz is, hogy a jövőben hasznosan hozzá tudjak járulni énekeink használatához.

– Milyen tervei vannak szakmailag? És a magánéletben?

– Kétféle területen szeretnék dolgozni egyházzenészként: aktív muzsikusként a gyülekezetben, ahol a megszerzett tapasztalatokkal elősegíthetem a zenei látókör tágítását. Emellett kutatóként az evangélikus egyházzenét további új információkkal gazdagítanám. Erre szerencsére lehetőségem nyílt: épp az elmúlt félévben kaptam állást a Zeneakadémia egyházzenei kutatócsoportjában, ahol tovább folytathatom a dolgozatomban elkezdett munkát. A doktoriskola befejezése után a magánéletben is nagy változások várnak rám, hiszen férjemmel – aki maga is kántori szolgálatot végez – szeptemberre várjuk első gyermekünk születését. Szeretném, ha az egyházzene nemcsak a munkám lenne, hanem hivatásomként átjárná majd leendő családom életét is, hogy tovább tudjuk adni mindazt, ami bennünk is olyan nagy hatást váltott ki.

Remenár Krisztina összefoglalója disszertációjáról.

Egyházzenei doktori dolgozatomban egy valamivel több mint hatszáz oldalas kézirat összesen tizenhat oldalát dolgoztam fel. A kéziratot dr. Patay Pál adományozta a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtárának 2007-ben. A disszertáció elején a kézirat elnevezéséről részletesebben is írtam, hiszen mindeddig nem volt egy általánosan elterjedt és elfogadott megnevezés. A dolgozatom címében végül a következő mellett döntöttem: A kassai magyar kántor, Hlboky György dallamgyűjteménye a Patay-kolligátumban.

A feldolgozott tizenhat oldalon Hlboky György nyolcvannyolc gyülekezeti énekdallamot írt össze. Ezek többségükben a 16. századi Magyarországon keletkeztek, de a magyar eredetű énekek mellett húsz genfi zsoltárt is találunk. Hlboky dallamait összehasonlítottam mindazokkal az ismert változatokkal, amelyek a különböző énekeskönyvekben megjelentek, és a dolgozat központi témájaként ennek az összevetésnek az eredményeit írtam le. Ezek alapján kitűnt, hogy Hlboky alapos zenei ismeretekkel rendelkezett, és meglehetős pontossággal kottázta le a gyülekezeti énekeket. Sajnos hiányzó lapok miatt a gyűjtemény jelentős része, harminc dallam töredékesen maradt fenn, ennek ellenére a kassai lejegyzésű dallamtár nagyon fontos szerepet játszik a magyar gyülekezeti énekek kutatásában, hiszen nem bővelkedünk korabeli kéziratos lejegyzésekben.

Hlboky Györgyöt a korábbi irodalmakban katolikus kántorként említették, ő maga azonban csak annyit írt gyűjteménye címlapjára, hogy trencséni származású, és a kassai magyar gyülekezet kántora. A zenei anyag megismerése során gyanút fogtam, hogy egy katolikus kántor vajon miért vett bele olyan sok genfi zsoltárt, néhány Luther-éneket, valamint alapvetően reformátusok és evangélikusok által használt dallamot a fiatalok számára összeírt tételek közé. És miért nem jegyzett le egy olyan dallamot sem, amely egyértelműen a katolikus egyházhoz vezethetne minket?

Eleinte a trencséni keresztelési anyakönyvektől reméltem a megoldást, és bizonyos szempontból nem is kellett csalódnom. Evangélikus és református anyakönyvek híján csak a katolikus iratokban tudtam kutatni, viszont azokban is értékes információkra leltem: találtam ugyanis több Hlboky vezetéknevű keresztszülőt, szülőt és néhány gyermeket is. Hlboky György neve öt esetben keresztszülőként, egy esetben pedig szülőként jelent meg az 1674 és 1678 közötti feljegyzésekben. A trencséni katolikus keresztelési anyakönyvek ezek alapján nem adtak választ a felekezeti hovatartozás kérdésére, viszont segítettek a gyűjtemény lejegyzőjét időben pontosabban elhelyezni. A gyűjtemény így a 17. század végén, legkésőbb a 18. század elején keletkezhetett.

Hlboky György felekezeti hovatartozásának a kérdésére a trencséni katolikus temetési anyakönyvek kínáltak megoldást. Azokban ugyanis nemcsak azt jegyezték fel, hogy mikor hunyt el az illető, hanem azt is, hogy hány éves korában, és hogy melyik felekezethez tartozott. Egyértelmű utalást kaptam arra, hogy az itt megtalálható Hlboky vezetéknevűek mind a lutheránus egyház tagjai voltak. Nem találtam meg ugyan Hlboky Györgyöt, így nem derült ki a halálozási évszáma, viszont beigazolódott a gyanúm, hogy a gyűjteményt nem katolikus kántor írta le, hanem egy zeneileg jól képzett evangélikus.

Egyéb egyházi tartalmú kéziratokból pedig kiderült, hogy a kassai evangélikus gyülekezeten belüli többnyelvűség indokolhatta azt, hogy Hlboky külön kiemelje a magyar gyülekezethez való tartozását. Úgy tűnik tehát, hogy egy újabb fontos evangélikus vonatkozású dallamgyűjtemény került elő Patay Pál 2007-es adománya által, amelyből több énekeskönyvi énekünk egészen korai változatát is megismerhetjük.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2018. július 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Remenár Krisztina -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!