Vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, semmi sem drága, ha arról van szó, aki igazán fontos. Ilyenkor nem számít a ráció, nem számít a tér és az idő, nem számít a pénz, és nem számít az ég egy adta világon semmi. Csak az a bizonyos másik. És az érzés, hogy érte bizony mindent megtennék. Ha kell, feladnék mindent, amit fontosnak gondoltam, ha kell, eldobnék mindent, és mennék, amerre menni kell. 

Vannak élethelyzetek, családi tragédiák, szerelmi drámák, természeti katasztrófák, gyógyíthatatlan betegség vagy éppen egy kilátástalan krízis, amikor minden gondolkodás nélkül, tiszta szívből ki tudjuk mondani: most semmi nem számít, most mindent odaadnék érte. 

Hogy megmeneküljön, hogy meggyógyuljon, hogy helyreálljon a harmónia, hogy boldog legyen, hogy érezze akkor is, mégis, csak azért is: mellette vagyok, vele vagyok. Ilyenkor az ember teljes nyugodtsággal ki tudja mondani: érted bármit megtennék: ha kell, feladnám az eddigi életem, ha kell, megváltoznék, ha kell, mindenemet eladnám, ha kell, még meg is halnék érted… Igen, lehet olyan pont az életben, amikor valaki szó szerint mindenét odaadja azért, akit szeret. Egy szülő a gyermekéért, egy gyermek a szülőjéért, egy barát a barátjáért, egy szerelmes a szerelméért, egy hős katona a hazájáért, egy elkötelezett hívő a hitéért. Egyvalaki mindenkiért, hogy mindenki megmeneküljön.

De kérdem én: te meddig mennél el valakiért, akit szeretsz?

A cikk a továbbiakban itt folytatódik.