Lapszemle

Teremtés hete: 5. nap – Növények

Nézzétek a liliomokat (Lk 12,27) Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind (Lk 21,29)

És látta Isten, hogy ez jó – olvassuk Isten véleményét a földet betöltő vegetáció láttán. A teremtés harmadik egységéről szóló beszámoló kulcskifejezése, hogy a megalkotott növényzet „küldetése” a mag és gyümölcstermés. „És úgy történt.” A teremtő különleges szándéka a teremtés folyamatában éppen a növények életében mutatkozott meg elsőként: elhaló, de életet adó mag, sokszoros, sokakat éltető gyümölcsökkel. Újszövetségi gondolat az Ószövetség első mondatai között. A zsoltárimádságok között ugyancsak első helyen szerepel a gyümölcsöt hozó növény: a folyóvíz mellé ültetett és idejében termő fa. A Biblia egyik legszebb, legérthetőbb megfogalmazása ez az ember számára felajánlott életútról, a boldogságról. Elgondolkodtató, hogy az Úr törvényének betöltése, az abban való élet éppen egy növényhez hasonlít. Isten szemében a vegetáció tehát nem véletlen melléktermék. Sokkal inkább az isteni terv része, „isteni példázat”, hatalmas ajándék. Amikor a teremtő Úr a benne élő embert szemléli, akkor a jó helyre ültetett, folyamatosan növekedő, gyümölcstermő fa elevenedik meg előtte. Jézus, aki megváltói tervvel és üzenettel érkezett embervilágunkba, rendkívüli mértékben ismeri, érti és használja a növényvilág és a mezőgazdaság fogalmait, képeit: Isten országáról szólva aratásról, magvetőről, búzáról, konkolyról és mustármagról beszél. A Mindenható gondoskodását a liliomok virágára mutatva hirdeti. (Lk 12,27) Testét a gabonából készített kenyérként (Jn 6,51), vérét a szőlőtő gyümölcseként (Jn 15,5) mutatja be tanítványainak. A növények csendjében, egy kertben, olajfák között imádkozza át utolsó éjszakáját, hogy aztán másnap meggörnyedve vállain hordja a megváltás útján a fát, amelyről minden embernek a kereszthalála jut eszébe. Jézus megváltói útja elválaszthatatlanul egybe lett szőve a terméssel, a gyümölccsel, és a fával, amely idejében hozta gyümölcsét. Egy amerikai mese három kicsiny fácska álmát mondja el. Az első kincsesládaként a világ gazdagságát akarta hordozni. A második hatalmas hajóként királyokat kívánt célba juttatni. A harmadik az eget szerette volna érinteni, s az arra járókat Istenhez vezetni. Mindhármuk álma teljesült, bár mindegyikük sorsa másként alakult, mint gondolták. Az elsőből vályú lett Betlehemben, melybe Mária fektette gyermekét. A második szerény halászbárkaként tanúja volt, ahogy a világ királya vihart csendesített. A harmadikból gerendák készültek, s Jézus karjait szegezték hozzá. Ő az eget érintette, és mindenkor Istenre mutatott. Az ember számára a megváltás üzenetét hordozhatja a növényvilág is, ha biblikusan szemléljük és Krisztusi módon élünk benne. Rajtunk áll, hogy elpusztítjuk, vagy gyümölcstermő életet tanulunk "tőle". Imádkozzunk! Jézus, Mesterünk és Gazdánk! Bocsáss meg nekünk, hogy nem voltunk jó munkásaid! Te elhívtál, tanítottál, biztattál bennünket, de mi elrontottuk a reánk bízott feladatot. Reánk bíztad az Édenkertet, de mi bűneinkkel megfertőztük azt, elrontva mindazt, amire eredetileg azt mondtad, hogy „jó”. Halljuk azonban hívó szavad és tudjuk, hogy mi a kötelességünk a Te „kerted” munkásaiként. Látjuk a természet szenvedését, a növényvilág pusztulását, mindazt, ami kedves neked, de eltűnhet a Föld felszínéről. Ezért elkötelezzük magunkat, hogy aktívan tenni fogunk azért, hogy az a gazdagság, amely körülvesz bennünket megmaradhasson gyermekeinknek, unokáinknak. Taníts minket arra, hogy mi is annyira szeressük és tiszteljük a növényeket, ahogyan Te tetted. Lakjunk bár városban vagy falun, taníts minket, hogy megbecsüljük azt az ajándékot, amit a föld ad számunkra, tudva azt, hogy ebben a Te ajándékaidat láthatjuk. Ebben segíts meg bennünket! Ámen. (evangelikus.hu, 2012-10-04 11:45:08)