Reménységgel teli jövő – Ifjúsági találkozót tartottak Súron

Reménységgel teli jövő – Ifjúsági találkozót tartottak Súron

Share this content.

Szöveg: Bence Győző
Súr – Már szinte hagyománnyá vált a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegyében a téli ifjúsági találkozó, amit rendszerint Súron tartunk meg. Nagyon hálásak vagyunk az Istennek azért, hogy ilyen sok fiatalt mozdított meg erre a hétvégére, ahol nyolc gyülekezetből ötvenen jöttünk össze. Külön öröm volt számunkra, hogy idén a földrajzi adottságot kihasználva, nemcsak a saját, hanem a szomszédos egyházmegyéből is érkeztek fiatalok.

A találkozó témája ezúttal a személyes és a közösségi jövőnk volt. A következő sorokban régi és új résztvevők, egy kísérő és egy szervező emlékezik vissza a ifjúsági hétvégére:

Szoboszlai Szabolcs (Várpalota – résztvevő): „Végtelenül hálás vagyok azért, hogy mikor visszagondolok a hétvégére, szinte csak jó emléknek jutnak eszembe! Nagyon jó volt az időnk és ez mindenkinek adott egy alapvető pozitivitást, ami az ismerkedést nagyon elősegítette! Nagyon örültem annak, hogy olyan témák is előkerültek, amikről az emberek legszívesebben tudomást sem akarnak venni (a globális problémákról például). Fantasztikus volt erről keresztény közegben hallani és beszélni, hiszen itt teljesen más gondolatok jöttek elő a témával kapcsolatban, köztük az is, hogy bármit is hoz a jövő, nem kell félnünk, mert Isten velünk van, és mindig vélünk is lesz! Kérem Istent, hogy adjon még sok ilyen jó, lélekmegújító alkalmat! Várom a folytatást!”

Stanka Erika (Tés - kísérő): „Nagyon hálás vagyok azért, hogy a szomszédos egyházmegyéből (Várpalota, Tés) is részt vehettünk ezen az ifjúsági hétvégén. Szomorú, hogyha megkonfirmált fiataljaink nem keresnek vagy nem találnak maguknak kortárs közösséget gyülekezeten belül. Ezért is volt remek lehetőség ez a program, mert ugyan a fiatalok, akikkel érkeztem, először találkoztak ennek az ifjúsági közösségnek tagjaival, de a program lezárultával annak örültek, hogy olyan fiatalokkal lehettek együtt, akikkel hasonló a gondolkodásuk. Öröm volt a sok játék, a sport, s élmény volt átélni, hogy a lelkészek, akikkel még fél órával azelőtt a labdát passzoltuk egymásnak, a beszélgetéseken, áhítaton már Krisztusról tesznek bizonyságot. Megerősödhetett a gyerekekben az a tény, hogy a keresztyénség nem élettől elrugaszkodott dolog, hanem éppen az élet forrásából fakadó boldog lét. Felnőtt kísérőként külön örömömre szolgált, hogy nekünk is volt beszélgető csoportunk, ahol a hétvége témájáról beszélgethettünk. Élmény volt az ifjúsági zenekarral énekelni a „Zarándokének” énekeit, s a bibliai igéket úgy olvasni, hogy azok konkrét élethelyzetre adnak választ. Változatos volt a programösszeállítás is, mert figyelembe vette a fiatalok teherbírását testmozgás és a lelkiek tekintetében. Örülök, hogy az ifjak jelezték nekem, szeretnének a következő alkalmon is részt venni. Remélem, akkor még többen csatlakoznak a mi gyülekezetünkből is hozzánk!” 

Kadlecsik Tardos Zsadány (Bakonyszombathely - résztvevő): „A téli ifitalálkozó mottója a Jer 29,11b volt: „Mert reménységgel teli jövőt szánok nektek." Ez a mondat már első olvasásra is biztatóan és megnyugtatóan hatott rám, így alig vártam, hogy elkezdődjön a hétvége és egy közösségben legyek régi és új ismerősökkel, valamint Istennel. A program péntek este vacsorával kezdődött, amit egy témafelvezető áhitat követett. Én sajnos csak ezek után érkeztem meg a csoportbeszélgetésre. Itt ért az első meglepetés, mert négy csoporthoz is odamentem, mire megtaláltam a sajátomat. Ez hatalmas öröm volt, hisz ilyen sokan talán az elmúlt időkben sose voltunk. A csoportokban arról beszélgettünk, hogy a mai világban mik okoznak számunkra bizonytalanságot, illetve, hogy hogyan látjuk a jövőt. Ezek után a nap még nem ért véget. Közös játékok következtek, mint például a „láthatatlan labirintus” vagy a sokféle társas, amelyek közül mindenki megtalálta a kedvencét. Eközben elengedhetetlen volt a sok nevetés és kötetlen beszélgetés. A szombati nap is nagyon tartalmasan telt. Sokat voltunk kint és sportoltunk, kihasználva a jó időt. Nem maradhatott el viszont a lelki feltöltődés sem. A nap folyamán voltak áhitatok, közös éneklések, valamint csoportbeszélgetés is. Ezek az alkalmak megerősítettek és más nézőpontot adtak a jövőre nézve. Hisz annyi minden miatt aggódhatunk, ha jövőnkre gondolunk, de ráébredtem, hogy ha Krisztus velünk van, akkor megnyugodhatunk, mert ő reménységgel teli jövőt szánt nekünk. Ez a Súron eltöltött ifihétvége úgy gondolom, nagyon áldásosra sikerült, amire talán sokan először jöttek, de szerintem nem utoljára, hisz szerintem mindenki élményekkel ment haza. Többünknek viszont már nem ez volt az első alaklom, így jó volt újra találkozni, beszélgetni egymással – talán ez adja az egyik legnagyobb megerősítést. Várjuk a következő alkalmat!”

Kozma Tamás Gáspár (Székesfehérvár-Iszkaszentgyörgy - szervező): „A földön kiterített négyzetháló egy labirintus. Csak én tudom a helyes utat, ti pedig egyesével indultok neki a bejárattól, és vakon tapogatóztok a kijárat felé. Ha valaki lép, megmondom, jó vagy rossz mezőre jutott. Ha falba ütközik, vissza kell mennie a kiindulópontra és a következő csapattag jön. Senki nem beszélhet, de segíthettek egymásnak.” – A fiatalok nagy kedvvel, bátran lépnek mezőről mezőre. Ha rontanak, kacagva fordulnak meg, és már jöhet is a következő. Majd legközelebb! Közben alig-alig néznek hátra, nem kérnek segítséget, hiszen látták, az előző hol rontotta el, maguk akarják kitalálni, hol a kijárat. Egyikük most elbizonytalanodik, megfordul, a korabeli lányok és fiúk bőszen integetnek: jobbra, jobbra! Visszanéz, összeszorítja az ajkát, és balra lép. Őt csak ne utasítgassák. „Falba ütköztél, menj vissza!” Mosolyogva indul, a többiek nevetnek. Körben ülünk, néhány egyetemista ágybetétekből rakott tornyon egyensúlyoz, középiskolás lányok és fiúk régi fotelekbe süppednek a súri gyülekezeti ház emeleti folyosóján. Most visszaemlékszem húsz évvel ezelőtti önmagamra, amikor nekem szegezték a kérdést: mit gondolsz, a világ kereke merre forog tovább, hogyan képzeled a saját életed a távoli jövőben? Aggódtam. Szorongtam. Hálás voltam minden bíztatásért, jó szóért. „Bizonytalan vagyok, ám egyáltalán nem félek. Fogalmam sincs, mi lesz, de optimista vagyok. Jófelé haladunk, boldog életem lesz. Nem szoktam másoktól tanácsokat kérni, az viszont zavar, ha valaki hátráltat.” Meglepnek ezek a válaszok. Bevallom, nem erre készültem. Irigylem tőlük ezt a fiatalos elszántságot és derűt, a jövőbe, Istenbe vetett feltétlen bizalmukat, amivel újra és újra nekiindulnak egy-egy rosszul sikerült kanyar után. A hétvégi találkozó témája, az Istentől kapott reményteli jövő ígérete nyitott ajtókon dörömböl. Az idillinek tűnő állapot ellenére valami azért motoszkál bennem. Más generáció igaz, a mobiltelefon nem az ördög találmánya (nekem a nagyanyám a walkmanre mondta ezt), ám mi lehet az oka, hogy szabad órákban sokan félrevonulnak, egyesével, párosával zsebkendőnyi képernyő, borsónyi hangszóró bűvkörébe lépnek, és nincs csocsóbajnokság, nem indul pingpong parti, a fehérvári fialatok nem kezdenek sete-suta ismerkedő beszélgetésekbe sárbogárdiakkal, de a házigazda fiatalok sem vadásznak magányos szívekre. Az utolsó körkérdés: „Mi a terved az életedben az egyházzal? A vallási közösséggel?” Erre már nemigen érkezik válasz. Sejteni vélem, hogy a jövőt illető egyéni stratégiák egyik látható következménye a foghíjas templomi padsorok szomorú látványa, ahol fiatalok szinte egyáltalán, de még középkorúak is csak elvétve ülnek. Számomra a találkozó üzenete e két nagyszerű nap után teljességgel átváltozott. Most azért fohászkodom, hogy alkosson a Teremtő nekünk közös jövőt. Az ember társas lény. Az emberi társ nem pótolható, nem digitalizálható. Nem lehet fél szívvel közöségben élni, nem lehet közösség nélkül, fél szívvel élni sem. Jézus pedig szinte felfoghatatlan ígéretet tett: ahol ketten egy akaraton lesznek e földön minden dolog felől, minden, amit kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Ámen.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!