Ikonikus szerelmek, ikonográfiai szerelmi kódok

Ikonikus szerelmek, ikonográfiai szerelmi kódok

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kinyik Anita, fotó: Magyari Márton
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza ifjú házasként személyes „jegyajándéknak” szánt, ugyanakkor tudományos igénnyel összeállított Luther-válogatását továbbfejlesztve kötetbe rendezte kutatómunkájának gyümölcseit. A Szerelemládikó – avagy a házasság dicsérete című, a reformátornak a házasságról szóló írásait tartalmazó kötet bizonyára sokak figyelmét felkelti majd egyházi berkeken kívül is. A mű kalandos előtörténetéről, izgalmas kultúrtörténeti hátteréről és lehetséges utóéletéről kérdeztük a könyv szerkesztőjét, a 15–16. század művészetét kutató Isó M. Emesét.

– Szabadidejében is kutat, szerkeszt, ír, óraadó a Károli Gáspár Református Egyetemen és egy gimnáziumban, aktív tagja egy civil művészettörténeti egyesületnek. A Kötőszó evangélikus közéleti blogon jelent meg az a cikke, amelyben részletesen bemutatta a Luther Márton és Bóra Katalin viselte gyűrűk felépítését és vallási motívumait. Az írás végén jelezte a Szerelemládikó – avagy a házasság dicsérete című kötet idei, februári megjelenését. A cikk egyes részletei visszaköszönnek a mű előszavában is. Hogyan került kutatási látókörébe a téma?

– A kötet története több irányból indult. Mint művészettörténész a 15. század végi, 16. század eleji művészettel foglalkozom. Ezen belül is a laikusok vallási műveltségével a korszak tárgyi kincseinek tükrében. Az én forrásaim a korabeli kályhacsempék, a faragott fésűk és a ládikák is. Az ezeken megjelenő képi nyelvet próbálom rekonstruálni. A Luther és a házasság témakörhöz egy nagyon izgalmas tárgytípuson, az úgynevezett ikergyűrűk – amilyen a reformátoré is volt – vizsgálatán keresztül jutottam. Azért nagyon különleges ez a tárgytípus, mert két vagy három szétcsúsztatható karikából áll össze, és csak levéve válik láthatóvá a belerejtett felirat, amely általában az eljegyzés napjának dátumát vagy a választott bibliai igét örökíti meg. Ezeken a gyűrűkön legtöbbször az „amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza” [lásd Mt 19,6] szöveg olvasható latinul vagy németül.

– Szerelem és mulandóság, égi és földi szerelem a korszakban visszatérő, többek között filozófiai, vallásfilozófiai viták tárgya volt.

– A disszertációmban azzal foglalkozom, hogy mit tudunk meg a laikusok vallásos műveltségéről annak alapján, hogy milyen ábrázolások láthatók az otthonukban megtalálható tárgyakon. Az egyik legjobb forráscsoport a kerámiaanyag, a kályhacsempék, amelyeken a szentektől egészen a szépirodalmi alakokig számtalan izgalmas téma jelenik meg. A hihetetlenül gazdagon díszített tükörkeretek, ládák és a kötet címét is adó ládikák is forrásanyagaim, amelyek a beléjük rejtett tartalmakkal együtt a korszakban jegyajándékoknak, vagyis a házasulási szándékot kifejező gesztusoknak számítottak. A „szerelemládikókat” vizsgálva bukkantam rá a korabeli tárgyi kultúrát híven lenyomatoló ékszerekre is, és rácsodálkoztam, milyen gazdag ikonográfiai programot hordoznak magukon. Az ékszerek kifelé is reprezentálták a vallásosságot. Bóra Katalin gyűrűjén az „armatura Christi”, Krisztus fegyverzete jelenik meg, amely egy nagyon mély teológiai gondolatot fejez ki, rengeteg ebben az időszakban készült festményen-freskón feltűnik. A másik típusú gyűrű esetében sokszor látjuk, hogy ha szétcsúsztatjuk a rétegeket, akkor nemcsak egy szerelmi üzenet rajzolódik ki, hanem a kövekben egy „memento mori” motívum, a halálra emlékeztető jelkép, például egy csontváz is megjelenik, mintegy figyelmeztetve arra, hogy a testi örömök mulandók, másfelé kell elsősorban figyelni, mert van egy harmadik fél is a házasságban: Isten, akitől az áldás jön. Hogy ezt egy ötvös képes volt ilyen összetettségben megalkotni a késő középkorban, az voltaképp azt mutatja, micsoda fantázia és extravagancia jellemezte az akkori tárgyi kultúrát is. Bóra Katalin gyűrűjének másolata egyébként megtekinthető az Evangélikus Országos Múzeumban. Luther gyűrűje csak rajzokban maradt fenn, egy hasonló azonban ismert a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményéből. Így találkoztam először a témával, amely aztán elkezdett mélyebben is foglalkoztatni. A másik szál egy nagyon személyes vonulat. Eredetileg azért kezdtem el ös ­ szegyűjteni Luthernek a házasságról szóló írásait, hogy a férjemnek kedveskedjek velük.

– Hétköznapinak kevéssé mondható „jegyajándék”. Olvashatjuk is a kötetben: „Gergelyemnek ajánlom”. Isó Gergelyről van szó, aki egyébként egyháztörténész, Ordass Lajos püspök életével foglalkozik, megjelent már cikke az Evangélikus Élet hasábjain is.

– Van egy különös szokásunk. Az egymásnak szóló ajándékokat is szeretjük valami játékkal megfűszerezni. Az esküvőnkre például összeállítottunk egy saját énekeskönyvet, amelybe a kedvenc egyházi és népdalainkat gyűjtöttük. Mi terveztük meg, milyen legyen a formája, betördeltettük, ISBN-számot [International Standard Book Number: könyvek nyilvántartására szolgáló nemzetközi kód – a szerk.] kértünk hozzá. Ezt kapta ajándékba a násznép minden tagja. A mostani kötetben is törekedtem a személyességre olyan értelemben, hogy a Szerelemládikót ki-ki a maga, illetve szerelmese képére formálhatja. Koncepció volt a szerkesztéskor, hogy legyen hely a „játéknak”, tér a személyes gondolatoknak – a középkorban jellegzetesen a kódexek margójára írt megjegyzések mintájára – vagy akár az egymás közötti üzenetváltásnak. Így válhat a könyv élővé, emlékezővé, igazán „a mi házasságunk” dicséretévé.

– Luther Márton és Bóra Katalin házasságának is volt néhány igen egyéni vonása, ami a levelekből is kiviláglik.

– A levelekből az derül ki, hogy ez jól működő és nagyon sajátos kapcsolat volt. Fontos, hogy ne felejtsük el, innentől kezdve a gyülekezet életében nem csupán egy pap a minta, hanem egy család élete is a lelkészlakban. Katalin viszi a ház ügyeit. Luther meg is jegyzi egyik írásában, hogy egy család csak akkor tud gazdag lenni, ha a férfi összegyűjti a vagyont – a korban így volt természetes –, a feleség pedig segít a megőrzésében, a családi rend fenntartásában. Luther szerzetesi életre volt berendezkedve, Katalin pedig megszervezte az életüket. Nagyon más irányultságú volt a két ember, de pont ezért kifejezetten jól kiegészítették egymást. Úgy tűnik, Luther az otthoni munkát egyenrangúnak tekintette saját teológiai tevékenységével.

– Az írások kötetbe válogatásakor melyek voltak a legfőbb szempontjai? Milyen szövegek kerültek bele a Szerelemládikóba?

– Elsősorban arra próbáltam összpontosítani, hogy a Luther-írások közül inkább a házasságról és kevésbé a családról szólókat válogassam össze. Persze a kettő sokszor találkozik a reformátor soraiban, és elkerülhetetlen az idézésük. Miközben Luther a házasság szentségéről beszél, meg-megjelenik életének legnagyobb vesztesége, amelyet – pestisjárvány, inkvizíció, háborúk, üldöztetés ide vagy oda – sosem tud feldolgozni: Magdaléna lánya halála. Nagyon emberi vonás, hogy a lelkészként évtizedek óta gyakorolt temetési szertartások gyakorisága ellenére sem idegenedett el a haláltól, hanem ennyire mélyen megélte saját veszteségét. A kötetbe a már magyarul megjelent művekből válogattam. Például két prédikáció szerepel a Zábrák Dénes fordításában 1896-ben kiadott, Dr. Luther Márton házi kincstára című könyvből, és a Masznyik Endre által szerkesztett D. Luther Márton Művei sorozatból [Budapest– Pozsony, 1904–1917] is van egy hos ­ szabb prédikáció a házasságról. A többi szöveg a Luther Kiadó által gondozott Luther Válogatott Művei [LVM] sorozat köteteiből való. Az Asztali beszélgetésekből [LVM 8.] szerepel több írás, illetve a nemrégiben megjelent Felelősség a társadalomért [LVM 4.] című kötetből egy hosszabb elmélkedés a házaséletről – ez volt Luther legelső írása a témában. Az Esketési könyvecske tudományos igényű új kiadása a Konkordiakönyv – A Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratainak 4. kötetében olvasható. Érdekes, hogy korábban a Kis káté csatolmányaként rendszeresen megjelent, de a mostani kiadásokból kimarad. Bízunk benne, hogy visszaterelhetjük majd eredeti helyére. A kátét egyébként kifejezetten a családfőknek szánta Luther, hogy hitre tudják tanítani a rájuk bízottakat, így külön izgalmas, hogy a házasság szertartásáról szóló írását is ehhez illesztette. Talán most újra olyan kötetben lát napvilágot az Esketési könyvecske – az imént említett, komoly hivatkozásokkal, jegyzetekkel, magyarázatokkal ellátott kiadással ellentétben –, hogy laikusként is könnyebben vesszük kézbe, nem ijedünk meg a tekintélyt parancsoló formától. A Szerelemládikó kötet közös emlékeink ládikája, őrzője lehet.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2020. március 1-jén.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!