Intonatio Christi (Jak 1,16–21)

Intonatio Christi (Jak 1,16–21)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Tamás
1998-ban jelent meg a Kispál és a Borz zenekar Holdfényexpressz című albumán az Űrturista című szám. Nem gondoltam volna, hogy kilenc évre rá, 2007-ben minden hírműsor első híre ez lesz: magyar származású űrturista az űrben.

Nem tudom, emlékszünk-e még Simonyi Károlyra, alias Charles Simonyira, aki jó néhány évvel ezelőtt elmesélte, milyen egy űrturista élete, és hogy milyen jó dolog is az, amikor egy ember megvalósíthatja az álmát, tudniillik pénzt és időt nem sajnálva űrturistává „válik”. Szép magyar népmese, melyben a hős elnyerte jutalmát, és egy ország örült az ő örömének, és hetedhét országra szóló vigasság kezdődhetett el. Emlékszem, hogy amikor az említett űrturistaúrturista az űrben tartózkodott, magyar diákok „ráhangolták magukat az űrbázisra”, és a sikeres kapcsolatfelvétel folytán képesek voltak kommunikálni a világ ötödik űrturistájával. [...]

Ráhangolás, hangolás, a hullámhossz megtalálása, az intonatio döntő fontosságú az élet számos területén. Nem kivétel ezalól az ember vallásossága, az Istenhez való viszonya sem. Istenre hangolódni, az ő alaphangját átvenni és arra hangolni a saját életünk hangszerét, azt hiszem, az a küzdelem, amely alapvetően meghatározza kereszténységünk hétköznapjait éppúgy, mint az ünnepeit. Ma, Cantate vasárnapján, vizsgáljuk meg magunkat, és tegyük fel a kérdést őszintén: húsvét után négy héttel vajon tisztán szól-e bennünk még a feltámadás dallama, vagy sem? Nem hangolódtunk-e el húsvét óta, nem játsszuk-e kicsit hamiskásan mindennapjaink zenéjét, életünk kompozícióját? Megvan-e még bennünk a feltámadás alaphangja, természetes élettel teli muzsikája? Van még fülünk a tiszta hangra? Hozzá tudjuk hangolni magunkat az isteni zenéhez? [...]

A hangolásról, a hangolóról eszembe jut egy kis epizód az életemből. Sok-sok évvel ezelőtt szüleim és húgom Horvátországba utaztak, Kris öcsémmel ketten maradtunk otthon. Anyukánk hagyott nekünk pénzt otthon, természetesen reggelire, ebédre, vacsorára. Csakhogy mi kellő ifjonti magabiztosággal máshogyan ítéltük meg a helyzetet. A pénz nagy részét nem valami kulináris, de még csak nem is kulturális élvezetre költöttük. Bizony-bizony, vettünk egy hangológépet, hogy megfelelően be tudjuk hangolni a gitárjainkat. Amikor anyuék hazajöttek a nyaralásból, és kérdezték, hogy „na, finomakat ettetek, fiúk?”, válaszként előhúztam a zsebemből a hangológépet. Mert úgy gondoltuk Krissel, hogy bizony hangoló nélkül egyszerűen nem tudjuk folytatni az életünket, a zenélésünket. Mondanom sem kell, hogy izgalmas volt látni a szüleink arckifejezését a hangológép láttán, a magyarázat hallatán. Hangolni művészet. Gitárt, hegedűt, zongorát, dobot, hát még egy hárfát.

Hangolni művészet. Barátságot, szerelmet, szülő–gyerek kapcsolatot, ember–ember kapcsolatot. Hangolni művészet. Isten–ember kapcsolatot. A jakabi igeszakasz első mondata is utal arra, hogy sokszor bizony nem vagyunk Istenhez hangolva: „Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim…” Az előbbi képet továbbgurítva azt is mondhatnám: „Ne játsszátok tovább az életetek zenéjét ilyen hamisan, hanem hangoljatok!” Mert hamisan játszani egy életen át veszélyes, sőt életveszélyes. Ugyanis ha folyamatosan hamisan játszunk, akkor a végén nem halljuk meg, hogy mi a különbség a tiszta és a hamis hang között. Ha nem hangoljuk be magunkat az élet alaphangjára, akkor annyira megszokjuk a hamis dallamokat, hogy a végén az válik természetessé, ami valójában nem az.

Kempis Tamás világhírű művének címe: Imitatio Christi, vagyis Krisztus utánzása, imitálása vagy – ahogyan magyarul megjelent – Krisztus követése. Ennek a címnek az analógiájára a mai vasárnapot így neveztem el: Intonatio Christi. Cantate vasárnapja így lehet a Krisztushoz intonálás, az őhozzá hangolás vasárnapja. Adja Isten, hogy tudjuk hozzá hangolni az életünk zenéjét úgy, hogy diszharmóniából harmónia születhessen, hogy húsvét után négy héttel megtalálhassuk a közös hangot a Feltámadott zenéjével, az élet muzsikájával! Legyen az Intonatio Christi ünnepe az elveszett kezdőhang újramegtalálásának az ünnepe! A hangolás művészeinek diadala. A krisztusi frekvenciára történő (újra)csatlakozás örömünnepe.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2020. május 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Gáncs Tamás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!