Na én mindjárt kiugrok az ablakon... vagy felvágom az ereimet, vagy főbe lövöm magam

Na én mindjárt kiugrok az ablakon... vagy felvágom az ereimet, vagy főbe lövöm magam

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu
Mennyire a köznyelv részévé vált az öngyilkossággal való poénkodás, amely szokás a saját (valljuk be, olykor nem is annyira fájó) szenvedéseink érzékeltetésére szolgál. Egyszerűbben: másoknak nyavalygunk és versengünk az önsajnálatban. Pedig ha azt mondjuk, hogy valószínűleg közel háromszor annyi ember szokott öngyilkosságban meghalni Magyarországon évente, mint amennyi koronavírusban elhunyt van mostanáig az országban, akkor talán picit az arcunkra fagy a mosoly.

„Látom a mosolyát, hallom a nevetését. Milyen jól néz ki ma is, nem? Biztosan nincsen semmi problémája. Amúgy is, csak az depressziós, aki ráér, és nincsen más dolga. Annyira csak nem lehet nagy a baj, hogy idáig fajuljon a dolog...” – hasonló gondolatok hagyják el a fejünket nap mint nap, valahányszor meglátunk egy látszólag boldogan mosolygó lányt a vonaton, vagy vidámnak tűnő fiatalembert a buszmegállóban, miközben a telefonunkat böngészve olvasunk öngyilkossági kísérletekről és olyan halálesetekről, ahol az áldozat saját maga vetett véget az életének. 

És akkor le is tudtuk ennyivel. Boldognak látszódott és vidámnak tűnt, miközben el sem tudjuk képzelni, hogy odabent milyen fájdalmat, milyen mély depressziót érezhet, és milyen végzetesnek tűnő gondolatok kavaroghatnak a fejében. 

Nem figyelünk oda, elfogadjuk azt, hogy mindenkinek pontosan olyan az élete, amilyennek az a külvilág számára tűnik. Amikor pedig meghalljuk a sokkoló hírt, sokszor el sem gondolkodunk rajta, hogy mi vezethetett idáig. „Tényleg problémája volt? De ha igen, miért nem szólt valakinek? Nekem mondjuk nem volt időm mostanában beszélni vele, hiszen nekem is van életem. Gondolom, már nem bírta tovább... de akkor is, miért tette ezt?” – miért lesz valaki öngyilkos? Ha depressziós, miért nem szól, hogy baj van? 

Olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre már nem kaphatunk választ, nem fogjuk tudni megérteni azt az embert, aki annyira el volt keseredve, annyira egyedül volt, hogy végül meghozzon egy ilyen döntést. 

Csak elolvassuk a róla szóló híreket, szomorkodunk egy sort és görgetünk is tovább. Pedig itt lenne az idő megkérdezni saját magunktól is: miért van még mindig az öngyilkosság a vezető halálokok között? 

A cikk itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!