Teremtő Urunk,
céllal küldtél minket a földre, céllal adtál életet az embernek. Add, hogy felismerjük ezt, hálásak tudjunk lenni ezért a célért.
Adj figyelmet, szavakat, tetteket, felismerést, ha azt látjuk, hogy embertársunk erőtlen, és nem látja már feladatát az életben. Ugyancsak erőt, felismerést, elhívást kérünk a hátrahagyott közösségek, családok, barátok segítésére a gyász feldolgozásában.
Őrizd emberi, családi, gyülekezeti közösségeinket, légy velünk, és adj erőt, hogy mi se hagyjunk el téged!
Kérjük, bocsásd meg vétkeinket, mulasztásainkat. Sokszor nem tudunk elégséges társai lenni a halál gondolatával küzdőknek. Adj erőt a segítségkéréshez számunkra is, hogy felismerjük gondjainkat.
Add, hogy tanításod szerint éljünk, és teremts bennünk békét, hogy felismerjük és elfogadjuk kegyelmed, és tanításod szerint éljünk!
Ámen

Nem vagy egyedül – te is tudsz segíteni!

Az embereknek emberekre van szükségük, és Istenre, aki az emberek által cselekszik. Önmagunkban talán nem vagyunk annyira erősek, hogy lebeszéljünk valakit egy ilyen tett végrehajtásáról, azonban Isten kegyelmével segíthetünk embertársainkon, és imádkozhatunk egymásért. 

Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyedül. Isten velünk van jóban és rosszban, a legnehezebb időszakban is. Ismer bennünket, és tudja, hogy mire vagyunk képesek – éppen ezért gördít elénk nagyobbnál nagyobb sziklákat, mert tudja, hogy bármennyire is elveszettnek érezzük magukat, a hitünk erősebb, és megküzdünk a problémával. Szükségünk van rá, szükségünk van az imára, szükségünk van a hitünkre. 

A cikk itt folytatódik.