Csillebérc és Pasarét evangélikus névadója – Döbrentei Gábor emlékezete

Csillebérc és Pasarét evangélikus névadója – Döbrentei Gábor emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
Kora nagyjainak – közöttük Kazinczy Ferencnek és Széchenyi Istvánnak – barátságát és támogatását élvezte a tehetséges és ambiciózus író, költő, a magyar nyelv és irodalom lelkes híve, a Magyar Tudós Társaság első titkára, az Erdélyi Muzéum című folyóirat megalapítója, Döbrentei Gábor. Százhetven évvel ezelőtt hunyt el a nagyszőllősi templomépítő evangélikus lelkész fia.

Veszprém megyében, a nagyszőllősi – ma Somlőszőlős – parókián látta meg a napvilágot Döbrentei Lajos és Erhardt Zsuzsanna Gábor nevű fia 1785 decemberében. Életrajzírói általában 1-jére teszik születése napját, bár ő maga egy Kazinczyhoz intézett levelében december 5-ét említi.

„Döbrentei atyját végtelenül szerette, és tőle szigorú, de jóakaratú nevelésben részesült. A szülői házat a puritán protestáns szellem jellemezte, ennek a levegője formálta mélyen magyarrá a fiatal Döbrenteit” – olvashatjuk Jancsó Elemér Döbrentei Gábor élete és munkássága című monográfiájában.

Az iskoláskorúvá vált kisfiút édesapja a pápai református kollégiumba, majd a soproni evangélikus líceumba íratta be. Diákként először könyvtárosa, majd titoknoka – titkára – lett az utóbbi intézmény híres önképzőkörének, a későbbi evangélikus püspök, író Kis János és tanulótársai által 1790-ben alapított Magyar Társaságnak. Itt volt módja az első költői szárnypróbálgatásokra is.

Miután Döbrentei első írásai nyomtatásban megjelentek a társaság kiadványában, a fiatalember 1804. november 30-án levelet írt Kazinczy Ferencnek. Sorait bátortalanul kezdte, félt, hogy lépését a korabeli irodalmi élet vitathatatlan tekintélye szerénytelenségnek fogja tartani. A Magyar Társaság tagjainak írásaiból válogatott kötetet mellékelte leveléhez, és azt kérte Kazinczytól, hogy mondjon ítéletet róla. Meleg hangú válaszában a széphalmi mester „Szeretetre méltó Társának” nevezte őt, és néhány kritikai észrevétel mellett folytatásra buzdította.

KÜLFÖLDI HATÁSOK

A soproni évek alatt nyert Döbrentei először betekintést Európa nagy szellemi áramlataiba. Hogy személyesen is megtapasztalhassa a nyugati életet, 1806 áprilisában Bécsen és Csehországon keresztül Wittenbergbe, majd Lipcsébe ment. Egyetemi tanulmányai során nemcsak nyelveket – németet, franciát, angolt és olaszt – tanult, hanem többek között esztétikát, világtörténelmet, jogi ismereteket és teológiát is. Fordítással is megpróbálkozott. Azonban bármennyire jól érezte is magát, hazavágyott. Kazinczytól kérte, hogy szerezzen számára nevelői állást. Így lett a külföldről hazatérő fiatal író gróf Gyulay Ferencné négy gyermekének nevelője.

A családnál eltöltött tizenhét esztendő döntő befolyással bírt Döbrentei életére, mivel a Gyulay család révén Erdély legtöbb főúri családjával megismerkedett, barátokat, pártfogókat szerzett tervei végrehajtásához. Tekintélyes tudósok, illetve mecénások segítségével 1814-ben Kolozsvárott megindította és négy éven át szerkesztette az Erdélyi Muzéumot (ezzel az írásmóddal szerepelt a cím az első oldalon). A 19. században ez volt az első magyar nyelvű folyóirat; szépirodalmat, kritikákat és tudományos dolgozatokat is közölt. Első füzetében pályázat jelent meg „egy eredeti jó szomorújátéknak írására” – a pályázók egyike Katona József volt Bánk bán című drámájának első változatával.

KÖZÖS ÜGYEK SZÉCHENYIVEL

Döbrentei 1817-től jogi tanulmányokat folytatott, ugyanabban az évben Hunyad megye táblabírája lett. 1820- ban elhagyta Erdélyt, Pestre költözött. Gróf Széchenyi Istvánnal az 1825. évi országgyűlésen, „az Akadémia-alapítás nagy lángolása idején ismerkedett meg, de együtt dolgozik vele a Lóverseny Egyletben és a Nemzeti Kaszinóban is” – írja Jancsó Elemér a Döbrentei Gábor és gr. Széchenyi István című tanulmányában. Később így folytatja: „Érdekesen írja le Döbrentei 1829. június 29-i vacsoráját Széchenyivel. A kaszinó ebédlőjében a gubernátor [kormányzó – a szerk.], gr. Széchenyi és ő ebédeltek együtt. Utána az Akadémiáról és a megvalósítandó nagy tervekről beszélve annyira fellelkesedtek, hogy mindhárman egymásnak kezet adva megfogadták, hogy közös erővel fognak a lelküket betöltő nagy eszmékért dolgozni. Megfogadták, hogy arra fognak törekedni, hogy az Akadémián kívül a Dunán kőhíd álljon, és Pesten magyar színház és országház épüljön. Széchenyi ezután állandóan értesíti Döbrenteit terveiről, legbizalmasabb elgondolásaiba is beavatja.” Sajnos „a legnagyobb magyarhoz” fűződő barátsága sem volt élethosszig tartó, ahogyan Kazinczy Ferenccel is néhány év elteltével megszakadt a baráti viszony.

1831-től 1836-ig Döbrentei Gábor volt a Magyar Tudományos Akadémia – akkori nevén Magyar Tudós Társaság – első titoknoka (titkára), szerkesztette a társaság évkönyveit. 1833–1834-ben Fáy Andrással ő vezette a budai színtársulatot. Döbrentei köztisztviselői pályája is magasra ívelt: 1841-ben kerületi főhadbiztos, 1844-ben pedig királyi tanácsos lett. I

rodalmi és kulturális tevékenysége felbecsülhetetlen értékű. Részt vett az első betűrendes magyar enciklopédia, a Közhasznú esméretek tára elkészítésében, magyar nyelvemlékeket gyűjtött és rendezett sajtó alá. Írt gyermekeknek szóló ábécés- és olvasókönyvet, Shakespeareés Molière-drámákat fordított. Része volt a budai hegyvidék német neveinek magyarosításában – neki köszönhetjük például a Csillebérc, Pasarét, Hunyad-orom, Vérhalom elnevezést –, és nyelvújítóként ő alkotta meg a dallam, illem, művelődés, színigazgató, történelem szót is. Róla nevezték el az egyik becses magyar nyelvemléket, az 1508-ban keletkezett Döbrentei-kódexet, amelyet a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár őriz.

Munkásságát Jancsó Elemér a tanulmányában így foglalja össze: „Döbrentei Gábor sokirányú munkásságából kétségkívül műveltségszervezői tevékenysége volt a legértékesebb és az utókor számára legmaradandóbb értékű. Döbrentei vezetésre, irányításra termett egyéniség volt. Határozott fellépése, nagy műveltsége, a magyar és európai irodalomban való jártassága, nyelvtudása és enciklopédikus ismeretei tették őt elhivatottá egy olyan szerep vállalására, amelyre nála alkalmasabbat 1810 és 1830 között íróink közül alig lehetett volna találni.”

EZÜSTSERLEG AZ EKLÉZSIÁNAK

Irodalmi érdemei elismeréséül gróf Brunszvikné Majthényi Anna egy ezüstserleget ajándékozott 1845-ben Döbrenteinek, ezt a rávésett felirat bizonyítja. A nemes tárgyat tulajdonosa később büszkén mutatta meg többek között Székács Józsefnek, a pesti magyar evangélikus gyülekezet lelkészének – későbbi püspöknek –, aki megjegyezte, hogy kiváló úrvacsorai kehely válna belőle. Abban az időben ugyanis nem volt elegendő úrvacsorai készlet a pesti eklézsiában.

Bár Döbrentei nem reagált a célzásra, 1849. január 1-jén mégis azzal kereste meg Székácsot, hogy „az általa oly hőn szeretett magyar egyház oltárára teszi a kedves kezektől nyert serleget”. Kérése csak annyi volt, hogy az ajándék az eredeti állapotában maradjon meg. Az ajándékozás tényét a serlegre vésték, a kehely eredeti formáját pedig egy ideig meg is tartották. 1855-ben a gyülekezet tagjai azonban kénytelenek voltak kissé átalakítani, mivel a kehely alakja nem volt a legmegfelelőbb az úrvacsorai bor kiszolgáltatására. Az átalakítás eseményét szintén egy felirat őrzi a kelyhen. Evangélikusként Döbrentei az egykori soproni alma materéhez, illetve a pesti evangélikus gimnáziumhoz is szorosan kötődött, alapítványokat tett ezek javára. A kamatokból tanévenként egy-egy arany a legjobb magyar művet író diáknak járt, míg egy-egy aranyat a díjazott diákok magyartanárai kaptak.

Az 1847. július 9-én Budán jegyzett végrendeletében meghagyta: „tetemei feletti beszédtartó” lelkésze Székács József vagy általában a pesti evangélikus magyar pap legyen, mert – ahogy írja – „első valék, ki a Pesti ev. gyülekezet magyar tiszteletese fizetéséhez alapítványkát adtam, s így oda tartozom, de a Budai Ev. Pap ezzel sértve ne légyen, ő magyar imádságot mondjon s az ő tisztelet díjja hasonlóan illőn adassék által”. Döbrentei királyi tanácsos 1851. március 28-án hunyta le szemét, végső nyughelye a főváros Fiumei úti sírkertjében van. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2021. március 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Döbrentei Gábor -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!