Egy covidos év eltelt, újra húsvét van – Miben reménykedhetünk?

Egy covidos év eltelt, újra húsvét van – Miben reménykedhetünk?

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Homoki Pál
Idén húsvétkor már közel húszezer család gyászol csak Magyarországon. A vírusszkeptikusok egyre halkabbak, az elkeseredés egyre nagyobb, miközben zokog a lelkünk. Húsvét középpontjában idén nem a fényes győzelem fog állni, hanem a reménység, hogy amikor a mi erőnk már elfogyott, Krisztus harcol értünk.

Egy évvel ezelőtt Most még nehéz elhinni, de mi is győztesek leszünk című írásomban azt taglaltam, milyen ünnep vár ránk a tavalyi húsvétkor. Az induló tavasz, a bontakozó élet öröme szöges ellentétben állt az akkor még újnak tűnő távolságtartással és a bezáródó templomajtókkal. Az élet, az örök élet és a győztes feltámadás ünnepének üzenete sehogyan sem illett össze azzal, hogy „visszavonulót” fújjunk. Mégis megtettük. Megtettük, mert elmagyaráztuk magunknak is, másnak is, hogy most erre van szükség. Reménykedtünk, hogy csak most az egyszer. Közben kényszerűen megtaláltuk az újdonságot a kialakulóban lévő pandémiás helyzetben, alkalmazkodtunk, és egy ideig még szórakoztató is volt másként, lassabban élni. Esténként szép volt az üres Budapest, nyugtató a csend és üdítő az összefogás. Botladozva átköltöztünk az online térbe, felértékelődött a kutyasétáltatás minden egyes perce, majd megtanultunk hazaérni pontosan este nyolcra. Lecsengett az első rohamos bevásárlási láz, több idő jutott magunkra és olyan dolgokra, amelyekre korábban talán sohasem.    

Azóta eltelt egy év.

És lélekben észrevétlenül elfogytunk. Újra húsvét van, és gyászolunk. Közel húszezer ember meghalt az országban, közel húszezer család gyászol. A vírusszkeptikusok egyre halkabbak, az elkeseredés egyre nagyobb, és mi arra készülünk, hogy ezúttal megint kényszerűen „visszavonulót” fújjunk. És közben zokog a lelkünk.

Nagyon nehéz lesz 2021 húsvétján akár az online térben, akár egy-egy hajnali, szabadtéri, illetve temetőben, biztonsági intézkedések kíséretében megtartott istentiszteleten a győzelemről, a diadalról, a feltámadásról beszélni. Nagyon nehéz lesz hallgatni és befogadni a „klasszikus” húsvéti örömhírt.  Nehéz lesz, miközben agyonnyomnak minket a ránk rakódó személyes tragédiák, és emlékezetünkbe ég az egymás után leengedett covidos koporsók rémképe. Özvegyek és árvák maradnak itt sírva, és mi vigasztalunk és vigasztaltatunk.

A beoltottak egyre magasabb számának kellene ellensúlyoznia mindezt. Ezzel szemben az egész társadalomban érezhető az életunt közöny, az erőtlenség és a terebélyesedő apátia, miközben a csendes beletörődés lassan elterülve mindent beborít. Az idei nagyhéten ezért nagypéntek tragédiáját sokkal inkább magunkénak érezzük, mint a húsvéti diadalt. 

A cikk itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!