„Nem egy szokványos párosítás” – Csűry Csaba görögkatolikus teológusként szolgál az evangélikus elnök-püspök titkáraként

„Nem egy szokványos párosítás” – Csűry Csaba görögkatolikus teológusként szolgál az evangélikus elnök-püspök titkáraként

Share this content.

Forrás: Magyar Kurír; szerző: Körössy László; fotó: Merényi Zita
Csűry Csaba görögkatolikus teológus évek óta dolgozik Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök titkáraként, valamint újabban tanácsosaként. A Magyar Kurír katolikus hírportál az ökumenéről és a keresztény üzenet továbbadásáról beszélgetett vele.

– Örömmel olvashattuk a Magyar Kurír honlapján a nagyböjt közepén, hogy Fabiny Tamás püspök úr csatlakozott a járványhelyzetben immár hagyományossá vált napi imádsághoz, amelyet katolikusok kezdeményeztek...

– Mi magunk is nagy örömmel csatlakoztunk a kezdeményezéshez a püspöki hivatal kápolnájában. A járványhelyzet nagy kihívást jelent a világ, az Egyház és az egyén számára, ugyanakkor nagy lehetőség is, hogy átértékeljük az életünket, a kapcsolatainkat. Különösen jó alkalom erre a nagyböjt időszaka, amikor el tudunk csendesedni, amikor oda tudunk figyelni egymásra, amikor odahajolunk a szenvedőkhöz, a nehéz helyzetben lévőkhöz, és az imádság által az Isten elé visszük őket. Kifejezetten fontosnak tartom, hogy a keresztények egymással, egymásért és egymásban tudjanak élni és imádkozni, ne egymás nélkül, ne egymás fölé kerekedve, és ne is egymás ellenében, ahogyan erre Ferenc pápa is utalt egy korábbi szentbeszédében. Szolgálatunk mindennapos, természetes része, hogy ökumenikus kérdésekről egyeztetünk, nem csupán egy-egy feladat vagy esemény kapcsán, hanem számos más összefüggésben is megosztjuk egymással felekezeteink kincseit. Tamás püspök őszinte elkötelezettje az Egyház szentségének, és mindenkor keresi a lehetőséget a testvéregyhházakkal való együttműködésre, közösségre. Úgy gondolom, hogy a hazai egységtörekvések egyik meghatározó személyisége.

– Öntől sem idegen az ökumené szellemisége. Görögkatolikusként hogyan vezetett az útja mostani hivatalába, az Evangélikus Egyházba?

– Az ökumené szellemisége valóban nem idegen számomra. Édesapám családja régi református nemesi család, édesanyám és rokonsága pedig görögkatolikus. Én a hagyományoknak megfelelően református szertartás szerinti keresztséget kaptam, de gyakorlatilag a görögkatolikus templomban és templom mellett nőttem fel, a későbbiekben pedig a gesztelyi római katolikus templomban ministráltam éveken át. Szívesen gondolok vissza Kormos Csaba címzetes esperes, plébános atyára és a gesztelyi hívekre, akik mindig nagy szeretettel vettek körül. A középiskolás éveim alatt bontakozott ki bennem egy megmagyarázhatatlan vonzalom Isten, az oltárszolgálat iránt, amelynek hatására tanulmányaimat a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Papnevelő Intézetében folytattam. Itt néhány év után körvonalazódott bennem egy speciális papi szolgálat, a tábori lelkészség gondolata. Papnövendékként eltöltött hét év után, de még a szeminárium befejezése előtt Budapestre költöztem, ahol családot alapítottam (amire egyébként a görögkatolikusoknak szentelés előtt van lehetőségük). A teológiai tanulmányaim második részét már a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen fejeztem be, itt diplomáztam. Úgy gondolom, hogy Isten a lehetőségeken keresztül vezeti, irányítja az életünket, ilyen lehetőségként jött a püspöki titkári szolgálat, amelyre jó szívvel mondtam igent három évvel ezelőtt. Közel fél éve püspöki tanácsosi feladatokat is ellátok, amit Tamás püspök nyitottságának és bizalmának köszönhetek. Nyilván, ez nem egy szokványos párosítás, de nagyon hálás vagyok érte, hiszen az elmúlt évek alatt rendkívüli tapasztalatokat szerezhettem az egyházkormányzat, az egyházdiplomácia és az ökumené számos területéről.

– Szó esett a református családi gyökereiről. Milyen értékeket említene meg a református vagy általánosabban a protestáns szellemiségből, lelkiségből?

– A reformáció egy olyan korban jött létre, amelyben az Egyház vezetésébe és életébe sok világi, hatalmi elem keveredett. Ezek hatására a lelki élet elszegényedett, a vallási szokások kezdtek kiüresedni. A reformáció nagy érdeme, hogy újra Istenre, a Szentírásra és a személyes hit fontosságára irányította a figyelmet.

A cikk folytatása ITT olvasható el.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!