Nagy várakozással készültem Wittenbergbe. Különös izgalommal töltött el az a tény, hogy a reformáció ünnepét Luther városában tölthetem majd el. Számítottam arra is, hogy a 13. witterbergi konfirmadus találkozó (Lutherspass) kapcsán majd arról is beszélni kell, nálunk miként zajlik a felkészülési időszak, vannak-e ifjúsági találkozóink, táboraink, illetve milyen speciális gyülekezeti ajánlataink vannak konfirmadusainknak. Hiszen a Lutheránus Világszövetség és az EKD meghívása olyanoknak szólt, akik ebben a témában otthonosan mozognak és készek új ötletekkel, előremutató módon együtt gondolkodni más országokban ezen a területen dolgozó ifjúsági vezetőkkel, lelkésztársaikkal. Ennek fényében indultunk útra Ribárszki Ákos orosházi iskolalelkésszel együtt.

Vendéglátóink, idegenvezetőink az LVSZ/ EKD részről a Wittenbergi LVSZ Központ igazgatója Hans-Wilhelm Kasch és Michael Wegner egyházfőtanácsos voltak. Mindketten igyekeztek úgy bemutatni számunkra a reformáció helyszíneit és nagy alakjait, hogy megelevenedhetett előttünk az 1500-as évek egyháztörténelme. Nem csupán a múlt tárult fel előttünk, hanem tapintható közelségbe került hozzánk a reformáció, ami velünk élő, növekvő valóság s nem emléktáblákon kell elsősorban rögzíteni. Jól jelképezi ezt a Luther-Garten is, melynek 500 fáját a világ evangélikusságának képviselői ültették.

Eisenachban a Szent György templomban – ahol Johann Sebastian Bachot keresztelték – egy úrvacsorai istentisztelet után a Luther ház és a Bach ház várt ránk. Lenyűgözve figyeltük az ötödik evangélista otthonát, a kor különleges hangszereit, a jellegzetes írással készült kottákat majd azt a szobát, ahol műveit komponálta. De láthattuk az apró konyhát és az eredeti kutat is az épület kertjében. Alig egy-két kilométer távolságban tornyosul a város fölé Wartburg vára, mely számukra Árpádházi Szent Erzsébet miatt is jelentős. A vár „Luther-stube”-ja nagy érdeklődésre tart számon, de tudni kell, hogy a falon már nem csak hogy a híres tintapaca nem látszik, de már vakolat sincs, egyedül csak a gerendák eredetiek. Az ereklyevadász turisták apránként mindent elvittek… Mindenesetre a helyszín a választófejedelem Bölcs Frigyes jó ízléséről és gazdagságáról is árulkodott számunkra.

Wittenberg templomaiban istentiszteleteken részt venni, Luther házába, a Cranach ház udvarába betérni, és a Leukorea egyetemi épületénél állni, mindannyiunknak nagy benső örömet adott, megtiszteltetést is jelentett. Az ünnep előestéjén a 13. konfirmációi találkozóra érkezett fiatalokra tekintve reménységgel és büszkeséggel teltünk el. Ezek a konfirmadusok örömmel élik meg evangélikusságukat és bátran vállalják azt, szívből énekelnek, van véleményük. Ugyanakkor csendesen és nyitottan állnak meg Isten előtt a templomi alkalmakon, s egyesek a prédikáció versenyre is természetes módon jelentkeztek. Ezen az őszön a Szegedi Evangélikus Egyházközségből érkeztek vendégként a konfirmandusok, mivel lelkészük Makoviczky Gyula ebben az évben rezidensként dolgozik Wittenbergben.

A reformációi ünnep ifjúsági istentiszteletét követően a körülbelül ötszáz fiatal zászlókkal és transzparensekkel vidám énekszóval kísérve vonult végig a művelődési központtól a vártemplomig. A híres templomkapu mellett már várták őket. Itt került sor megáldásukra- többek között dr. Fabiny Tamás püspök úr útra bocsátó szavaira és áldására is. A püspök a vártemplomban tartott igehirdetése után csatlakozott a konfirmandusokat fogadó magas rangú egyházi tisztségviselőkhöz. Tréfásan említette meg a fiataloknak a Trabantot, ami igazi lutheránus autó lévén gyakorta monda: „Itt állok, másként nem tehetek”, majd pedig az ároni áldással zárta mondandóját.

A kiértékelő megbeszélés során feltárult előttünk az 500 éves évfordulót szervezők szándéka. Cél az 500-as generáció életre hívása (Generation 500), ezért 2017-et megelőzve egy olyan találkozót terveznek, amiben nekünk, meghívottaknak is feladatunk lesz. Nem együtt ünneplőkként, hanem közösen munkálkodókként számítanak ránk. Két év múlva a wittenbergi ifjúsági találkozóhoz a nemzetközi csoportok tevőlegesen járulhatnak hozzá, s ennek előkészületeiben komoly munkát várnak az európai evangélikus egyházak lelkészeitől, munkatársaiktól. Ezért kellett közel kerülnünk először a reformáció helyszínéhez, szinte a bőrünkön tapasztalni Wittenberget, és beszélgetni a mostani találkozó szervezőivel. A következő alkalom intenzív munkát fog jelenteni, amire már most készülni kell. S hogy miért 2014-ben? Hogy az esetleges hibákat még a nagy ünnep előtt ki lehessen javítani…

Kívánom, hogy egyházunk lelkészei közül minél többen kaphassak lehetőséget arra, hogy eljussanak a Lutherstadtba, és így megerősödjön evangélikus indentitásuk. S ahogyan a Thesentürnél elhangzott – mi magunk is olyan emberekké válhassunk, akik Isten segítségével megváltoztatják a világot, ahogy egykor ezt Luther tette.