IgeIdő - napi meditáció

Július 28.

"Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek." (Kol 1,12)

Sötétségből a világosságba

Egy ukrán fiatalember esténként felment egy hegyre imádkozni. A hegyről látta a város fényeit, volt egy kis terület, ahol nem égtek a lámpák, csak nagyon kevés világosság látszódott. A fiatalember szíve ezért a sötét negyedért és az ott lakó emberekért égett. Ez volt Munkács egyik roma tábora. Elindult a világosság evangéliumával, és a szolgálatnak lett gyümölcse. Az Amaro Del zenekar tagjai Munkácsról származnak, egyik énekük szövege bizonyságtétel: "Valamikor a sötétségben éltünk, nem ismertünk téged, Jézus. Vándorokként tévelyegve jártunk, megvetetten Isten nélkül. Halottak voltunk bűneink miatt, elveszettek reménység nélkül, de te megtaláltál, életre keltettél, és most téged követünk, Jézus."
A hálaadásban emlékezés is van, hiszen egykor mindannyian sötétségben éltünk. Alkalmunk van arra, hogy végiggondoljuk: mi lett volna velünk, ha nem talál ránk Jézus, és nem vezet világosságra? A Krisztus szabadításáról szóló evangélium a legkülönbözőbb pillanatokban érheti el az embert. Az Amazing Grace szerzőjét (John Newtont) akkor, amikor alkoholizmusa és a rabszolga-kereskedelemben való részvétele miatt élete legsötétebb pillanatában volt. Saddhu Sundar Singh éppen öngyilkosságra készült, amikor megszólította Jézus, és így lett indiaiként Isten eszköze mint misszionárius. A világosság a szentek öröksége. Nincs olyan tulajdonságunk és a természetünknek nincs olyan tényezője, ami miatt alkalmasak lennénk arra, hogy a világossághoz közünk legyen, leginkább annak hiánya jellemző ránk. A világosság ajándék, amelynek befogadására az ajándékozó tesz alkalmassá. Hogyan lesz valami neki szentelt, hogyan lesz alkalmassá valaki? "Isten ugyanis, aki ezt mondta: >>Sötétségből világosság ragyogjon fel<<, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak..." (2Kor 4,6-7)


Szerző: Bozorády András