Honnan nézzük?

Honnan nézzük?

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kő András
Ezen a téli reggelen arra ébredtem, hogy egyre csak az motoszkál a fejemben: merre is néz az a szoborba préselt Hemingway-arc Cojimarban, hét mérföldnyire keletre Havannától, egy kis halászfaluban? Vajon mit figyel az a kőarc: a szárazföldet vagy a tengert kémleli? S vajon milyen irányból szemléli a messzeséget?

Ismerik ugye azt az érzést, amikor az embert fogva tartja egy kérdés, és nem szabadul a béklyótól addig, amíg meg nem kapja rá a feleletet? Cojimarban, ahol az öreg halász is élt, a Hemingway-arc a tengert kémleli? Igen, vélhetném, így volna logikus. De vajon miért így volna logikus? – szólal meg bennem az ellenvetés. Azért, mert a Pilarra keresztelt halászhajó az író Papával amott a vízen vadászott marlinokra? De eminnen indult, a kikötőből – botlik fel bennem az a másik érv. Miért nem nézhet a kőarc a partszakasz irányába? Utóvégre ott valamivel többet horgonyozhatott a Pilar, mint a Cabanas-erődtől három mérföldnyire.

Minden attól függ, honnan nézzük a mindennapok történéseit, élményeit, gondjait, örömeit, bosszúságait. Az evangéliumot magyarázva egy pap azt akarta mondani híveinek, hogy Krisztus ötezer embert jóllakatott öt kenyérrel, azonban ötezer helyett ötszázat mondott. Erre egy közelben álló egyházi személy súgva figyelmeztette a tévedésére. „Hallgass, ostoba! – válaszolt amaz. – Még az ötszázat is nehezen hiszik el…” Lényeges, hogy elhiggyük: életünk alakulását nem a kormányok igazgatják, egészségünkért sem ők a felelősek, hitünknek nem mások szabnak irányt, hanem elsősorban mi, saját magunk. Egy ír hajó kapitánya, amikor egyszer úgy tűnt, hogy a nagy vihar tönkreteszi a hajóját, és senki sem szabadul élve, fogadalmat tett: ha mégis életben maradnak, Szűz Mária templomában akkora viaszgyertyát állít, mint a hajó árbóca. Erre barátja figyelmeztette, hogy tán az egész országban nincs annyi viasz. Mire a kapitány így felelt: „Fogd be a szád! Csak engedd, hogy fogadalmat tegyek; ha aztán megmenekültünk, már lehet vele tovább alkudozni!”

Hát igen, minden attól függ, honnan nézzük a dolgokat: a partról vagy a tenger felől. Akusztikai árnyékból vagy anélkül. S vajon merre néz a Hemingway-arc Cojimarban? A jegyzeteim között megtaláltam: a mólóról néz a part felé. De amikor az enyhén ánizsos ízű, zöld színű itallal a Papára ürítettük a poharunkat, s az ő egészségére koccintottunk, látni véltem, hogy a kőarc ki-kinéz a tengerre is, nem fúj-e az északi szél, mert akkor veszélyes lesz horgonyozni. Végső soron az, hogy mit látunk, jórészt attól függ, hogy mit keresünk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 7. számában jelent meg, 2016. február 7-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Ernest Hemingway - Cojimar - Pilar -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!