Ők is a reformáció útján jártak

Ők is a reformáció útján jártak

Share this content.

Forrás: facebook.com / Józsa Eleonóra
Várpalota – Borbás Zoltán várpalotai művésztanár, evangélikus gyülekezeti tag a reformáció ötszáz éves évfordulója előtt különleges akvarellsorozattal tisztelgett. Tizenegy alkotása, amely az Ők is a reformáció útján jártak címet viseli, a Thury-várban volt látható szeptember elejéig.

1. Luther kiszögezi a 95 tételt – akril technika 

Méret: 61x40 cm

Luther Márton 1517-ben latin nyelven írt vitaindító dokumentumát „95 tétel” megnevezéssel a protestáns reformáció kirobbantójaként tartják számon. Vitaindító központi téma a megtérés, a bűnbánat, és hogy az egyház igazi kincse az evangélium.

Az ágoston-rendi szerzetesek barna csuháját és egyszerű szandálját viseli Luther. Mellette egy szerzetestársa segít.

A kapuív alatti kis képmezőben ma Krisztus keresztje alatt Luther és barátja Philip Melanchton térdel. A kép erősen kontrasztos jellegét az a történeti feljegyzés indokolja, hogy az esemény a déli órákban lehetett.

2. Luther Márton 1525-ben  akvarell

A képen látható portré eredetijét Lucas Cranach (1472-1553) festette. Háttérben a wittenbergi templom kettős tornya. Előtérben a korabeli, fallal körülvett város felé lovasok igyekeznek. Utalva Luther életének arra az eseményére, amikor életét lovas „elrablással” mentették meg. (1521. május 4-én Bölcs Frigyes választófejedelem parancsára Luthert elrabolták, amikor a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartott. A fejedelem abban reménykedett, hogy így Luthert megóvhatja a birodalmi átok következményeitől.) A képen szereplő felirat Luther nagy felismerése a Bibliában, ez az ige élete vezérfonalává vált.

3. Philip Melanchton, Németország tanítója - akvarell

Bár „Magister Philippus”, ahogy „Doctor Martinusszal” együtt időnként szólították, inkább tanítónak tartotta magát. Nemcsak azért, mert más reformátoroktól eltérően egyházjogi értelemben is laikusnak tekinthető, hiszen nem volt sem szerzetes, sem pap, sőt még csak akadémiai képzettségű teológus sem. Ennek ellenére az utókor „Praeceptor Germaniae”, Németország tanítója címmel tüntette ki. 

Tanítóként tisztelik két értelemben is: egyszer az evangélikus egyház egyik alapítójaként, aki írásaival (Ágostai Hitvallás, 1530.) alapvetően hozzájárult az egyház megalakulásához, másrészt pedig olyan gondolkodóként, aki saját szavai szerint is mindenekelőtt tanító akart lenni.
„Tudatosult bennem, hogy a teológiát csupán csak az élet jobbítása érdekében művelem” - írta 1525-ben egyik barátjának Joachim Camerariarusnak.
Ő írja meg 1521-ben az első érvényes összefoglalását a reformáció tanainak, a „Loci Communes”-t.
Luther rendkívül lelkesedett a könyv olvasásakor és a Biblia folytatásának nevezte. Az eredeti portrét Lucas Cranach festette. Háttérben Coburg vára. Ennek magyarázata:
V. Károly császár 1530-ra birodalmi gyűlést hirdetett a bajorországi Augsburgba. Luther ekkor birodalmi átok alatt állt, így nem utazhatott el a döntő fontosságú gyűlésre.
Ezért az evangélikus teológusokat Melanchthon képviselte. Írásba foglalta a reformáció tanítását, amely iratot előzetesen elküldte a Coburg várában tartózkodó Luthernek.
Ő így nyilatkozott a munkáról: „Olvastam Fülöp mester védőiratát: nagyon tetszik nekem, és sem javítani, sem változtatni nem tudok rajta. Mégsem küldeném el, mert én nem tudok ilyen finoman és halkan lépni.” A Melanchthon által készített szöveget - Augsburg régi magyar neve nyomán - Ágostai Hitvallásnak nevezzük.

4. A reformáció útján járó palotai evangélikus lelkészek – akvarell

A várpalotai evangélikus templom udvarán áll egy ősöreg hársfa. Több mint száz éves élete alatt számos lelkészünk fordult meg árnyékában, vagy pihent meg alatta az igehirdetésre készülve. Ide gyűjtöttem össze a közelmúltban szolgáló lelkészeinket, akik a palotai evangélikusokat meggyőződéssel és Isten iránti hűséggel terelgették a reformáció útján.
Név szerint balról: Pintér Mihály (1990–2003), Németh Ferenc (1968–1988), dr. Bányai Béla (1937–1968), Horváth Sándor (1906–1936), dr. Zsednai Józsefné.
Az előtérben Luther Márton mutat dr. Bányai Bélára, aki a gyülekezet emlékei szerint meghatározó alakja volt a várpalotai evangélikusoknak. Fontos műve a gyülekezet történetének megírása, amelyet Pintér Mihály lelkész digitalizáltatott a kor igényeinek megfelelően. A máig ki nem adott mű elérhető a városi könyvtár anyagában, illetve a gyülekezet levéltárában.
A kép jobb oldalának előterében Melanchton Fülöp mereng a soha így össze nem állt csoporton.

5. Kálvin vizsgálja a palotai református lelkészeket – akvarell

A várpalotai református templombelső úrasztalánál zajlik a jelenet.
A negyedszázados jubileumát ünneplő Lukáts lelkész házaspár számot ad jelképesen Istennek, illetve képviselőjének, Kálvinnak a gyülekezet életében végzett munkájukról.
Háttérben a korábbi nagy tiszteletnek örvendő tudós felkészültségű dr. Fejes Sándor lelkész és elődje, Hölgye Endre figyelik az eseményt. Leghátul szoborszerű alakként Méliusz Juhász Péter lépeget fel a szószék lépcsőin, aki a magyar reformátorok meghatározó személyisége volt. A falon lévő, jobb oldali emléktáblán a várpalotai születésű Molnár Mária misszionáriusnő neve olvasható.

6. Kálvin János és Genf – akvarell

Kálvin János (franciául: Jean Calvin [korabeli helyesírással: Caulvin/Cauvin]; latinul Johannes Calvinus; Noyon, 1509. július 10. – Genf, 1564. május 27.) francia származású svájci reformátor, keresztény tudós, a kálvinizmus névadója, Bamber Gascoigne szerint „a legnagyobb elme és a legjobb szervező” a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”.
Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Huszonhat éves korában írt fő műve, amelyet aztán egész életében bővített és átdolgozott, az Institutio Christianae religionis (A keresztény vallás rendszere), illetve az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához.
A reformációt kevéssel előbb elfogadó genfi köztársaságban a vallás és a politika ügyei elég zűrzavaros módon fonódtak össze, a városi tanács egyrészt hatóságként működött, másrészt felügyelte az egyházat is.
A Genfben lelki vezető Guillaume Farelnek ezért világos gondolkodású segítőtársra volt szüksége, és úgy vélte, hogy Kálvin alkalmas lesz a feladatra. Farel szinte kikényszerítette, hogy Kálvin Genfben maradjon. Kálvin később azt mondta erről az eseményről, hogy „mintha az Isten nyúlt volna utánam a mennyekből”.
Kálvin Genfben előbb vallástanítói állást töltött be, majd miután 1536 novemberében nyilvános hitvitában nagy diadalt aratott két katolikus szónok felett, és a vitában bebizonyította rendkívül jó memóriáját és szónoki képességeit, illetve az egyházatyák alapos ismeretét, a genfi egyház prédikátorává nevezték ki. 1536-ban Kálvin egy rövid katekizmust adott ki az egyház fő hittételeivel.

7. Zwingli Ulrik és Zürich - akvarell

„Zwingli reformátori tanítása több ponton eltért mind Luther, mind Kálvin gondolkozásától” – válaszolja kérdésünkre Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök, egyháztörténész. Sajátos álláspontja volt Zwinglinek például a vagyon tekintetében. Szerinte minden Istené, az ember csak „vagyonkezelő”. Az állami felsőség pedig „Isten eszköze a te javadra” – megkérdőjelezhetetlen bibliai tanítás ez a zürichi prédikátornál. A Kálvinnál megjelenő ellenállási jog fel sem merült Zwinglinél, azonban a magyar történelem zivataros századaiban a genfi reformátornak a vagyonról és a kötelességét nem vállaló állami felsőséggel szembeni ellenállásról mondott tanításai háttérbe szorították a zürichi prédikátor gondolatait.
Lutherrel markáns véleménykülönbségük az úrvacsora felfogásában volt. Zwinglinél ugyanis – a szereztetési ige „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” parancsa alapján – az úrvacsora emlékvacsora, így semmilyen módon nincs benne jelen Krisztus. Kálvin a „titokzatos egyesülés Krisztussal” gondolatát csak később, már Zwingli halála után fogalmazta meg az Institutio 1536-os első kiadásában. Bár Kálvin ebben a kérdésben megegyezett Zwingli utódával, Bullingerrel, Márkus Mihály úgy véli: a magyar reformátusok úrvacsorai gyakorlatában az emlékjelleg a mai napig érzékelhető, ami áttételesen zwingliánus örökségnek tekinthető.

 

 

8. Erős vár a mi Istenünk – akvarell
Krisztus keresztfán függő kibillent figurája a megosztottságot jelképezi. A reformáció idejére sokféle emberi gyarlóság fertőzte a bibliai üzenet tisztaságát.
Feje mögött napkoronggal egybeszerkesztett töviskorona, körülötte halálra utaló varjak keringenek.
A szétnyíló tavaszi felhők a változást hozó időket sejtetik. Háttérben a címadó erős vár, a hegyre épített erődítmény, ami az Istenbe vetett szilárd hit ősi jelképe, egyben a mennyei atya eltervezett örök akaratának a szimbóluma.
Alatta két jelenet látható.
Luther és X. Leo pápa híveinek szellemi csatája zajlik a tollrajzzal megrajzolt előtérben. X. Leo pápa volt az, aki a búcsúcédulák árusításából befolyó pénzt az épülő Szent Péter- bazilika építésére kívánta felhasználni.
A kép bal sarkában a reformációs fa ültetése látható.
Gyülekezetünk két lelkiismeretes gondnokában Varga Tibor és Patonai Zoltán alakja bukkan fel.
A két felekezet megbékéléseként a fa a reformáció elfogadottságának és megerősödésének reményeként értelmezhető.

 

 

9. Világi pártfogók: Bölcs Frigyes és dr. Huszár Pál – akvarell
Frigyes bölcsessége nem éles eszűségében mutatkozott meg, hanem sokkal inkább a béketűrésében, békülékenységében. Olyan vezető volt, akinek uralkodási ideje alatt a Szász választófejedelemség nem sodródott háborús helyzetbe.
Frigyes birtokain a tudományok és művészetek előmozdítását tűzte ki céljául. Ezért épített Wittenbergben egy reprezentatív rezidenciát, ekkor épült a kastély és a vártemplom. Mivel az apai birtokok felosztása után a lipcsei egyetem testvére, János birtokába került, nem maradhatott egyetem nélkül, ezért 1502-ben megalapítja a wittenbergi egyetemet. Wittenberg Luther idejében lesz csak központi jelentőségű, mint a reformáció szellemének városa.
Frigyes választófejedelem toleránsan viselkedett mindvégig az ő „Doktorjával” szemben. Megvédte a wormsi ediktum határozata ellen, engedte, hogy Luther szász területeken működjön, de ő maga megmaradt a katolikus szertartások mellett, saját kápolnájában misét mondatott. A választófejedelem Luther hatására sem vált meg hatalmas ereklyegyűjteményétől, melyet hosszú évek alatt, pénzt nem kímélve gyűjtött össze.
Luther egyetlen védőbástyáját, Frigyest többször is elmarasztalta, kemény hangú leveleket írt neki, gúnyos megjegyzéseket tett a gyűjteményére is. Luther számára egyetlen hatalom létezett, aki megvédhette, Isten maga. Wartburgból való távozásakor írja a fejedelemnek, hogy inkább ő [mármint Luther] védi meg a fejedelmet. Frigyes annyira elismerte Luthert, hogy soha nem ítélte el kemény szavaiért.
Dr. Huszár Pálra nagy hatással volt dr. Fejes Sándor, néhai lelkésze és hittantanára, hiszen általa válhatott reformátussá, magyarrá és értelmiségivé. Olyan lelki-szellemi értékeket kapott tanára közvetítéseként az Úrtól, „amelyeket tolvaj el nem orozhat, tűz meg nem égethet, rozsda meg nem emészthet, múló idő meg nem kevesbíthet”- fogalmazott a főgondnok úr.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1964-ben szerzett tanári diplomát, majd 28 évig tanított történelmet, angol, német és orosz nyelvet, latint és művészettörténetet a várpalotai Thuri György Gimnáziumban. 1992-ben meghívták a Veszprémi Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékére. Tizenkét évig oktatta itt a német nyelvterület kultúrtörténetét német nyelven.
„Egyházkerületi főgondnoki tisztségemet megtisztelő szolgálatnak tekintem. Hálával, keresztyéni alázattal szeretném Isten országa ügyét – az ő segedelmével – hűséges sáfárként szolgálni. Hittel hiszem, hogy a presbiteri alapelv szellemében mi, nem lelkészek is – éppen lelkészeink tevékenységének céltudatos segítésével – hasznos szolgálói lehetünk egyházunknak.”

 

 

 

10. Gustav Adolf és a svéd flotta – akvarell
1620-ban Gusztáv Adolf feleségül vette Brandenburgi Mária Eleonórát, ezzel rokonságba került az egyik vezető német protestáns fejedelemmel. A svéd sikerek hatására a német protestánsok egyre inkább a szintén protestáns svéd királyban látták a protestáns világ lehetséges megmentőjét a Habsburgokkal vívott harcban. Gusztáv Adolf 1629-ben békét kötött a lengyelekkel, és 1630-ban a német protestánsok megsegítésére hadba lépett a harmincéves háborúban a katolikus Habsburgok ellen („svéd szakasz”), és ehhez még a régi rivális Dán Királyság segítségét is sikerült megnyernie. A Habsburgok fő ellenfele, a franciák támogatásával a svéd csapatok egészen Bajorországig jutottak.
Sok sikeres és győzedelmes csata után 1632-ben, a lützeni csata zűrzavarában az ellenség katonái körbefogták és megölték. Bár a csatát végül a svédek nyerték, a király halála súlyos csapás volt nemcsak a svéd nagyhatalmiságra, de a német protestantizmusra is.

 

 

 

11. Lucas Cranach és Borbás Zoltán – A festők  – akvarell

Lucas Cranach tevékenyen kivette a részét a reformáció harcaiból. Szoros barátság fűzte Luther Mártonhoz. Luther volt Cranach egyik lányának, Annának a keresztapja. A festő kérte meg a vallásreformátor számára Katharina von Bora kezét, majd az esküvőjükön ő volt a tanú. Cranach lett Luther első gyermekének keresztapja. Több arcképet is készített barátjáról. A tanács egyik tagjával együtt ő szervezte meg Luther Újtestamentum-fordításának eladását. De barátságuk nem akadályozta meg abban, hogy Luther kifejezett ellenfelének, Brandenburgi Albert bíborosnak, a mainzi és magdeburgi érseknek a megbízatásait elvállalja. Ez a művészetpártoló főpap olykor annyi megbízást adott, hogy az egész műhely megfeszített munkájára volt szükség a teljesítésükhöz. Lutherrel és munkatársával, Melanchthonnal együttműködve, Cranach egy sor oltárképet festett a reformáció szellemében. A wittenbergi nagytemplom oltárát 1547-ben szentelték fel. Az oltárkép tematikáját a reformok szelleme határozta meg: a keresztelő a közösségbe fogadást, az áldozás a Krisztussal való egyesülést, a gyónás pedig az Oltáriszentség vételére való felkészülést jelenti. A reformáció elindítói, Melanchthon, Bugenhagen és Luther is szerepeltek a festményeken. Cranach a bibliai történetek és a szentek életének ábrázolásmódjával a reformáció új felfogását tárja elénk. Cranach nagy hírnevet szerzett arcképeivel. Egy sor hivatalos és udvari képmáson kívül legnagyobb jelentőségűek a polgárokról készült portréi. Megfestette többek között Luther szüleinek, Margit és Hans Luthernek a képmását.

Borbás Zoltán várpalotai művésztanár vagyok, egyben evangélikus gyülekezeti tag. Az akvarellfestésben végzett sokéves munkám során meglehetős jártasságra jutottam e technikában. Így született meg a gondolat, hogy a történelmi helyzetnek megfelelően ezt a tudásomat az ötszáz éves évforduló szolgálatába állítsam, ahogy azt Lucas Cranach is tette a maga idején, a reformáció hajnalán. Hálás vagyok Teremtőmnek a nekem adott talentumért és az elkészített 11 alkotás során megszerzett tudásért.

Mindketten azt tettük, amit az élet Ura elvárt tőlünk azon a helyen és abban az időben.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!