Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

„Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra; és nincs annál nagyobb gazdagság, mint a meglévőkkel való megelégedettség.” (Anthony de Mello)

Vajon egy hajléktalannak mit jelentenek ezek a sorok? Hol húzódhat a határ a nélkülözés, a bőség és a megelégedés között? Vajon amikor be tudom fizetni a sárga csekkeket, amikor meg tudom venni a mindennapi kenyeret, akkor elégedettség tölti el a szívemet, vagy a „még jobban lét” vágya? Valójában mikor vagyok megelégedett?

Pál nem földi jóról, hanem lelki áldásról beszél. A zsoltáros pedig Isten jótéteményeire emlékezik. Mindkettő olyan, ami kiindulási és eligazodási pont lehet az életünkben. Amihez mérhetjük magunkat. Ami által felismerhetjük, hogy a megelégedettség valójában egyszerre elfogadás és lemondás, valamint ajándék és áldás.

„Nem ismerek radikálisabb politikai magatartást a szelídségnél és szeretetnél” – mondta egy interjúban kortárs írónk, Visky András. Ez a gondolat alapvetően Istenre irányítja a figyelmemet. Az Atya politikája ugyanis az volt, hogy Jézus golgotai áldozata által a legradikálisabban nyúlt bele az én életembe is, hiszen szelídségével és szeretetével megváltást hozott a földre. Ennek elfogadásából, megéléséből fakadhat a valódi megelégedettségem.

*

„Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb kerüljek hozzád. Te ismered erőmet és gyengeségeimet, őrizd az egyiket, és gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt: szeretnélek megismerni és megszeretni! Ámen.”
(Augustinus)