Napi ige

Lelki útravaló a mai napra

Nincs annál nagyobb fájdalom, mint amikor egyedül marad az ember. Amikor úgy érzi, nincs, aki mellé állna, nincs, aki bátorítaná. Ezért tartozik a legnagyobb fájdalmak közé a válás, a magányos betegágy vagy a gyász.

Pál tudta, hogy nem lesz könnyű az élete, hiszen maga Jézus mondta, hogy megtapasztalja mindazt, amit ő tett Jézus követőivel szemben. Ám a nehéz úton volt vigasza: a társai, akikre mindig számíthatott. Azaz majdnem. Amikor először került olyan helyzetbe, hogy hitét meg kellett védenie, nem volt külső támasza, senki sem volt mellette. A támaszt belülről kellett megtapasztalnia. Meg is tapasztalta, az Úr nem hagyta magára.

Amikor egyedül, magányosan vagyunk, amikor még a hozzánk legközelebb levő emberek sem akarnak vagy tudnak mellettünk állni, akkor ne csüggedjünk, mert nekünk is van támaszunk belülről: az Úr maga. Szentlelkével ad erőt, mint pünkösdkor a tanítványoknak, akik bátran hirdették a rájuk bízott üzenetet, pedig tudták: ellenük többen vannak, mint mellettük. A Lélek lett a támaszuk, az erejük, a bátorságuk. Az a Lélek, aki megerősítette Pált, az egyházatyákat, a reformátorokat, azokat, akik a hitet továbbadták nekünk. A Lélek ugyanaz. Sosem vagyunk egyedül!

*

„Drága Szentlélek, jöjj, bátorítónak jöjj!
Drága Szentlélek, jöjj, bátorítónak jöjj!
Jöjj, és erősíts meg, jöjj, és szabadíts meg!
Drága Szentlélek, jöjj, bátorítónak jöjj!”
(Koczor György)