IgeIdő - napi meditáció

Január 5.
Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Mt 6,9

Összekapcsoló szókapcsolat

Egy fiatal afrikai teológus hallgató jut eszembe, akivel valamikor a kilencvenes évek második felében találkoztam egy ifjúsági órán. A gyülekezetünk segédlelkésze - aki aztán maga is teológiai tanár lett - hozta el az ifjúsági csoportnak bemutatni, előadást tartani. A nevére, és hogy melyik országból jött, már nem emlékszem, de a gondolataira igen. A szakdolgozatáról tartott előadást, amelynek témája az Úrtól tanult imádság volt. Csupán a dolgozat bevezető gondolatáról beszélt, de már az is meglepő volt nekünk, fiatal keresztényeknek, ifjúsági órásoknak: már a Mi Atyánk megszólítás sem annyira egyértelmű, mint amennyire figyelmetlenül mondjuk ki ezt az egyszerű, mégis annyiféle jelentésréteget magába sűrítő szókapcsolatot. És általában át sem gondoljuk, kinek is az atyja? Kik mondjuk ki többes számban? Hányféle közösség, csoport, nép és nemzetség mondja más és más nyelven ugyanazt a két szót, és mennyien imádkoznak ugyanahhoz az Istenhez, akit mindannyian más és másféle kinézetben, alakban, bőrszínben vagy megjelenésben képzelnek el? Mégis ez a szókapcsolat - ha sokszor más nem is - kapcsot jelent közöttünk. Pilinszky így fogalmazza meg az imádság világot összetartó erejét:
Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak "kéréseim", és megtéptek a világ "kérései". Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak "színen lenni". A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a "zűrzavar kézikönyve". Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre. (Pilinszky: Imádságért)
Az imádság legfontosabb eleme el is hangzik az első két szóban, ezután már csak a ránk vonatkozó részek következnek, ahogy Luther találóan és örökérvényűen megfogalmazta fél évezrede a Kiskátéban: "Isten neve magában is szent ugyan, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy közöttünk is szent legyen." Ezzel már az első lépést meg is tettük azon az úton, ahol a "zűrzavar kézikönyvének" lapjai végre összeállnak egy harmonikus egésszé.

Szerző: Gerlai Pál

 

Az IgeIdő kötet tartalma