IgeIdő - napi meditáció

Január 9.
Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Jak 4,8-9

Közelebb Hozzá

Meglepő ez a felszólítás. Úgy tűnik, mintha az első lépést nekünk kellene megtenni Isten felé. A Szentírás egésze alapján mégis tudhatjuk, hogy Isten a kezdeményező. Tőle van mindenünk, Ő már akkor értünk adta az Ő Fiát, amikor még meg sem születtünk, és ezért lehetséges az, hogy velejéig romlott emberként mégis közeledhetünk Hozzá, mert Nélküle semmit sem tudunk cselekedni.
Mégis arra szólít fel, hogy közeledjünk. Hogyan? Mindenekelőtt alázattal. A gőgös ember lepattan az Úrról. Mivel alapból ilyenek vagyunk, szükségünk van megtérésre. Lehet, hogy az a kérdésünk, mint Malakiás idejében, hogy "Miből térjünk meg?" (Mal 3,7d).
Ezt kérdezzük meg a szíveket vizsgáló Úrtól személyes imádságban, keressük az alkalmakat, amikor Isten igéjét olvashatjuk, hallgathatjuk, és mindazt amit megértünk bátran alkalmazzuk az életünkben. Ő meg fogja mutatni tetteink (kezeink), gondolataink, érzelmeink, akaratunk (szívünk) szennyét, és azt amiben az Ő féltőn szerető intése ellenére hitgyilkos kompromisszumokat kötöttünk a világgal.
Ha meglátunk ebből valamit az életünkben, akkor ne restelljünk sírni emiatt. Erről és nem valamiféle önsanyargatásról szól Jakab is a 9. versben. A világ szerinti gyönyör, élvezet előbb utóbb szomorúságra fordul, de nem mindegy milyenre. "Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez."
A mennyei Atya, aki Jézus keresztjéért kész megbocsátani, hív bennünket ebben az igében. Ne sokat filozofáljunk ezen, hanem amint a tékozló fiú, szálljunk magunkba, és bűneinkkel, de bűnbánattal irány Hozzá! Induljunk és majd meglátjuk mi is, hogy igazából az Atya vonzásába kerültünk.

Szerző: Malik Péter Károly

 

Az IgeIdő kötet tartalma