IgeIdő - napi meditáció

Január 18.
Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 1Tim 6,7-8

Akkor majd táncolva

"Amikor derűs arcod a tükörben szemléled, bizonyosan nem úgy véled, hogy egy nap majd mindez elenyészhet" - énekli a szólót egy angyali arcú és hangú, apró olasz utcagyerek Néri Fülöp atya árvákból verbuvált kórusában. Aki látta a "Legyetek jók, ha tudtok" című filmet, biztosan soha nem felejti el azt a jelenetet, ahol a nincstelen gyerekek arról énekelnek, hogy egyedül az Úr alázatos szeretete a fontos, az egyszerű, de örömteli élet. Minden más kincsünk és élvezetünk veszendőbe megy, puszta hiábavalóság, formálja a sok kis éhes száj. Semmit nem vihetünk magunkkal.
Rendkívüli sebességgel telnek a napok. Micsoda az emberi élet? Percek bolhái vagyunk csupán, válaszolná talán a Prédikátor könyvének írója. Jézus egyik tanítványa a Lélek pünkösdi kitöltésekor prédikálva pedig így felelne: Isten lenyűgöző ajándéka. Mindkettő igaz lehet.
De Isten lenyűgöző ajándéka is nagyon gyorsan múlik el. Minél több évre tekintünk vissza, annál rövidebbnek látjuk az életet. Egyszer egy afrikai nyomortelepen megkérdeztem az ottaniakat, hogy mégis mitől ilyen vidámak? Számomra addig elképzelhetetlen körülmények között volt hangos az ő jókedvük. Egyikük körbemutatott, és így válaszolt: nem tudunk változtatni ezen, de arra nincs időnk, hogy egész életünkben sírjunk. Inkább énekelünk Istennek, és táncolunk.
Hogy mi ad okot az elégedettségre, viszonyítás kérdése. Ha egyszer elbeszélgethetnék a test valóságában is Jézussal, azt hiszem, megnyugodnék. A hit titokzatos útján erre ígéretet is kaptam, csak a napját nem tudhatom még. De nekem ez elegendő élelem és ruházat lelkileg. Remélem, őszinte a hangom, ha megpróbálok együtt énekelni az olasz árvákkal, táncolni az afrikai nyomorgókkal.

Szerző: Liszka Viktor

 

Az IgeIdő kötet tartalma